Eljutottam ma step aerobic-ra, végre!!! Kimaradt 3 év edzés, és közben szültem is, így eléggé parázva indultam neki. Erősítésnek beszerveztem sógornőmet (Ágit), ő mégiscsak tudja, kit kell hívni, ha baj van.
Első lépésként sikerült elkésnünk, így lemaradtunk a bemelegítésről, és a koreográfia elejéről... ez rá is nyomta a bélyegét az edzés további menetére (legalábbis nálam). Igaz, azon a bemelegítés és a legjobb edző sem tud segíteni, hogy így 30on túl élből meg tudjam különböztetni a jobb lábamat a baltól, és ne azon agyaljak 2 lépés között, hogy most akkor melyik lábam melyik...Szóval így elég nehéz, főleg, hogy közben pörögni is kell(ett volna), meg tánclépéseket kombinálni, és közben figyelni a külsőségekre (mivel kb 1 méteres távolságból egy egész alakos én röhögött rajtam a tükörből), mint pl hajszerkezet, póló állás... stb. Ja, és mindeközben lehetőleg ne a step pad mellé, elé lépni :)
A koreográfiát nem sikerült még nyomokban sem elsajátítanom, de az alaplépésekre még emlékszem a régmúltból-bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha még ennyi "tudásom" sem lenne.
Mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan letelt az 1 óra (nem 45 perc), igaz kicsit megsüketültem, mert a fejem fölött volt az egyik hangfal, és aki járt már aerobic teremben az tudja, hogy egy ilyen helyen elég rendesen adnak a decibeleknek.
Az óra végén még kb negyed órát ültünk az öltözőben, és próbáltunk magunkhoz térni :)
Levontam a konzekvenciát: van még hová fejlődnöm (és ez így van jól). Nem adom fel, jövő kedden ismét nekifutunk, akkor reményeim szerint némi sikerélményről is beszámolhatok majd :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése