A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 27., vasárnap
A meglepetés
Szombaton megkapta Zoli a szülinapi meglepetést. Ez tényleg igazi meglepetés volt, mindenki tudott róla, kivéve Őt :)
Róla tudni kell, hogy imád repülőzni, amikor gyerek volt járt modellezni, reptetni, később maradt a számítógépes szimulátoros játék, majd miután Roli megszületett egyre ritkultak ezek a játékok.
Mivel az idei a 35. szülinapja, így gondoltam, hogy kapjon valamit, ami nem tárgy, hanem valami olyasmi, amire emlékezni fog.
Így némi internetes segítséggel megfogalmazódott bennem, hogy egy dolog van, amivel nem lehet mellélőni, ez pedig egy igazi szimulátoros repülés. Először úgy volt, hogy tesómmal együtt finanszírozzuk meg a történetet, majd betársult Anyukám, később pedig Z Anyukája, ill. húga is.
Két céget találtam a neten, ami ezzel foglalkozik, és több okból is a HighFly-ra esett a választásunk. Gyorsan foglaltam időpontot, Anyósom bevállalta Rolit, így már „csak” titokban kellett tartani az ajándékot majdnem 1 hónapon át. „Szegény” Zoli, csak annyit tudott, hogy júni 26án 17 órára nem szabad programot csinálnia.
Néha felmerült 1-1 ötlet a részéről, hogy vajon hova mehetünk, de azt kikötötte, hogy bungee jumpingolni, tandem ugrani nem fog, paint ball sem lett volna nyerő, viszont gokartozni szeretett volna.
A héten mondtam neki, hogy a 11. kerületbe megyünk, és fedett helyen leszünk, ill. nem kell átöltözni, ha odamegyünk.
Amikor megérkeztünk a parkolóba, akkor mondtam meg neki, hogy repülő szimulátorozni fog. A meglepetés sikerült, tényleg teljesen meglepődött :) Mondta, hogy megfordult a fejében ez is, mint lehetőség, de amikor mondtam, hogy melyik kerületbe megyünk, akkor elvetette, mert Ő úgy tudta, hogy ilyenre csak a Csodák Palotájában van lehetőség. Tesóm is jött velünk, mert az oktatóval együtt 4en fértünk be a kabinba.
Miután bementünk, beszálltunk egy Boeing 737-800as gép élethű másának pilótafülkéjébe, ahol Z elfoglalta az egyik, az oktatósrác pedig a másik pilóta ülést, mi pedig beültünk a hátsó sorba. Z kapott egy gyorstalpaló oktatást a ketyerékről, majd felszálltunk először Ferihegyen, ahol mentünk egy próbakört, a majd leszálltunk, aztán utána mentünk még egy kört Budapest felett, ismét leszálltunk, ekkor már Z egyedül, aztán elugrottunk egy éjszakára New Yorkba, ahol átszálltunk egy híd alatt is, majd átrepültünk Innsbruckba, ahol a reptér az Alpokban van, és pluszba kértem egy kis esőt is villámokkal, az izgalom kedvéért. Elszálltunk Korfura, és St. Marteen-ra is, ami arról nevezetes, hogy a reptér teljesen a tengerparton van, és a turistáknak a haja lobog a szélben, amikor jönnek a repülők :)
Ezeknél a fel-és leszállást, és persze magát a repülést is már 90%-ban Z egyedül csinálta végig, kétszer teljesen a leszállópálya közepén állt meg, tényleg nagyon profi volt. Egyszer még egy orsót is csinált a levegőben, de túléltük :)
90 percen keresztül jöttünk-mentünk a világban, aztán még megnéztük a másik gépet is, a technikát, beszélgettünk a sráccal is, hogy hogy alakult ki ez az egész, mik a tervek, járnak e ide igazi pilóták is…stb
Amikor kijöttünk Z nagyon fel volt dobva, ezerszer elmondta, hogy mennyire jó volt, és hogy itthonra is kellene egy ilyen szerkezet :) Hát persze! A bökkenő csak annyi, hogy nagyobb, mint a nappalink …
2010. június 22., kedd
2010. május 2., vasárnap
Anyák napja
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit fogok írni, ha eljön ez a nap, mármint az Anyák napja. De sajnos ez a hétvége nem úgy alakult ahogy terveztük (részleteket majd legközelebb). Most itt a gép előtt ülve keresgettem a naphoz illő verset, és végig bőgtem az összes idézetet, amit találtam. Amikor Roli megszületett,folyton olyan kérdések kavarogtak bennem, hogy mitől lesz valaki jó anya, én jó anya vagyok e, mikor fog ez kiderül, honnan tudom, hogy jól csinálom e, amit csinálok?! Őszintén bevallom, sokára rázódtam bele az anya"szerep"be, szerintem kellett egy bő fél év, mire megszoktam az új családi felállást, azt, hogy most már nem lehet csak úgy magamra zárni/becsapni az ajtót, ha ELÉG. Itt volt/van ez a pici, akinek én, az ANYA vagyok a legfontosabb, aki az első 6 hónapban kizárólagos táplálékforrás volt, aki éjszakákat virrasztott mellette, aki ölelte, ha kellett, ha nem - ez mondjuk így van a mai napig, csak most már ha nem tetszik neki, hogy jövök és meg szeretném dögönyözni, akkor simán eltol magától:)
Most már nem parázok attól, hogy vajon amit csinálok, jól csinálom e.
Addig amíg minden nap kapok/kapunk kismillió mosolyt, és szeretetet, addig úgy gondolom nagy baj nem lehet!
Anyukámnak pedig köszönöm azt a sok-sok mindent, amit értem/értünk tett/tesz:)
Anci, hatalmas puszi és ölelés!!!
"Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal".
(Pákolitz István - Anyámnak)
Most már nem parázok attól, hogy vajon amit csinálok, jól csinálom e.
Addig amíg minden nap kapok/kapunk kismillió mosolyt, és szeretetet, addig úgy gondolom nagy baj nem lehet!
Anyukámnak pedig köszönöm azt a sok-sok mindent, amit értem/értünk tett/tesz:)
Anci, hatalmas puszi és ölelés!!!
"Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal".
(Pákolitz István - Anyámnak)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





