Állatkert

Tegnap Állatkertben voltunk, nem kifejezetten a Gyereknap alkalmából, de ez legalább jó ürügy volt, ill. mivel Z munkahelye volt az állatkerti rendezvény főtámogatója, így lehetett igényelni ingyen belépőket, és éltünk a lehetőséggel mi is.

3,5 órán keresztül mászkáltunk, nézelődtünk, nem láttunk mindent, de nem is ez volt a cél. Én nagyon régen voltam már Állatkertben, tegnap megbeszéltük, hogy együtt még biztos nem voltunk, így több, mint 6 éve jártam ott. Sok minden nem változott (legalábbis szerintem), igaz a különböző házakról nem tudok nyilatkozni, mert egyikben sem voltunk bent. Szerencsénk volt, az időjárás megkegyelmezett, amikor eljöttünk, akkor kezdett el beborulni.

Roli nagyon jól érezte magát, minden állatnak integetett, amikor eljöttünk az éppen aktuális ketrectől :)

Amitől mindig jó kedvem lesz

Nem tudom, hogy miért, de valahogy ha ez a zene szól, mindig jobb kedvem lesz:)

Bölcsi, mini depi, csalánkiütés, záporok

... címszavakban az utóbbi pár napot így lehetne összefoglalni

Péntek délelőtt megkaptuk az értesítést, hogy Rolit felvették bölcsibe. Igaz, nem abba, ahová első helyen szerettem volna (az közelebb lett volna, és sok ismerős jár oda). De ez sem rossz, ma voltunk beiratkozni, picit belestünk a szobákba.
Ami a legjobb, hogy hatalmas nagy kertje van, teljesen felújított eu-s játékokkal, pici tóval. Lehet mocizni, vannak mindenféle 4kerekű járművek (és ugye most ez a legfontosabb ;) ) Azok a gondozók, akikkel találkoztunk egytől egyik segítőkészek, barátságosak, fiatalok (max. 40) mindegyikük külön köszönt Rolinak is. Július 2-án lesz az 1. szülői, akkor találkozunk majd a csoport gondozónőjével is, választunk majd jelet is. Augusztus második hetétől kértem a beszoktatást, remélem, nem fognak nemet mondani.
Rolinak annyira tetszett, hogy amikor elindultunk hazafelé, folyamatosan mondogatta, hogy „vissza bűcsi” .
Ismerős itt is lesz, a házból egy kisfiú szintén ide fog járni szeptembertől.

Ma babakocsival mentünk, hogy mégis képben legyek, hogy az 5 perces autó utat milyen gyorsan teszem meg gyalog, kb 20 perc alatt értünk oda (a másik bölcsi kb fele távolságban van). Ha nagyon nem lesz kedvünk gyalogolni/babakocsizni, akkor itt a házunk mögött ha felszállunk a villamosra 5 megállót kell mennünk, és a megállóval szemben van a bejárat. Hazafelé sajnos nem ennyire egyszerű a bkv-zás, mert csak egyirányú a villamos sín, és hogy visszafelé hol és mire kell felszállni, hogy minél hamarabb hazaérjünk, azt még számomra homály fedi ;)

Hétfő reggelre Roli karján kijöttek apró kiütések, a vicces az volt, hogy 5 perccel később nem láttam őket… átvándoroltak az arcára, majd onnan a lábára, és végül bebarangolták az egész testét. A mindenféle himlőket gyorsan kizártuk, mert láza nem volt, és a pöttyök tényleg vándoroltak (szó szerint) a testén. Zoli belevetette magát az internetbe, és minden oldal a csalánkiütést dobta ki.
Azért a biztonság kedvéért tegnap délelőtt elvittem a gyerekorvoshoz, aki igazolta a gyanunkat. Valami allergén reakciót váltott ki nála, hogy micsoda, azt nem tudjuk, már mindent számba vettünk, az időjárástól, a kajákig, mosószereket, öblítőt mindent, de nem tudjuk mi lehet a kiváltó ok. Mivel viszketett is neki, kapott Fenistil cseppeket (3*10 csepp).
Az egészben az a poén, hogy amikor tegnap a dokinál voltunk, nem volt rajta sehol hatalmas folt, csak a mellkasán egy teljesen halvány rózsaszín foltocska benne két pici fehér pöttyöcske…. bezzeg előtte itthon a hisztinél az egész feje vörös volt, és tele volt pöttyökkel is….

Vasárnap Anyuéknál voltunk, tesóm is ott volt egyedül (a barátnője most Athénban dolgozik), valószínűleg Norbival most pár hétig nem találkozunk, mert megy a hétvégén Marokkóba dolgozni 3 hétre (legalábbis tegnap még ezt mondta, ez az ő cégüknél percről-percre változik).

(Nagybácsival -Múni bácsi(Norbi) a homokozóban)

Hétfőn voltunk délelőtt a Városligetben, van ott egy nagy játszótér, tele gyerekkel (igaz, felnőtt kb kétszer annyi volt), nem volt egy nagy élmény, többet nem hiszem, hogy megyünk.

Ja igen, hogy miért voltam szombaton mini depis? Mert ekkor tudatosult bennem, hogy lassan megszakad ez a szimbiózis kettőnk között Rolival. Tudom, hogy ez a természetes, hogy el kell őt engedni, de akkoris olyan nehéz. Még csak most született :)

Tegnap este elmentünk tornázni, jó volt, ömlött rólam a víz. Haza nem tudtunk jönni, mert szakadt az eső, de szerencsére a pasijaim eljöttek értünk autóval. Eközben picit beáztunk, a hálóba, és Roli szobájába a zárt ablakon keresztül becsurgott a víz, a gyerekszobába a szőnyeg pár centin átázott.

A záporok elöli menekülés pedig az összes napunkban szerepelt, ma sikerült kicsit megáznunk Rolival, de nem volt vészes.

Robin Hood (2010)

Ma délután moziban voltunk, hogy utoljára mikor is néztünk filmet széles vásznon? Húúú, hát akkor még Roli pocaklakó volt, szóval úgy kb valamivel több, mint 2 éve.

Már többször próbáltunk olyan filmet keresni, ami mindkettőnknek megfelel, de valahogy nem találtunk, pontosabban 1 volt ez idő alatt, mégpedig a Tarantino-s Becstelen Brigantyk, de valamiért nem jutottunk el akkor, amikor még játszották moziban, így maradtunk itthon, de dvd-n megnéztük.

Viszont két hete, amikor megláttuk a tv-ben az új Robin Hood előzetest egyszerre vágtuk rá, hogy ezt látnunk kell „élőben”.

Tegnap elolvastunk pár filmkritikát, habár én ezekre nem nagyon adok, mindenki maga dönti el, hogy miért tetszik/nem tetszik az adott film, persze, ha egy filmről 10/10 csak rosszat ír, akkor nem nézem meg (legalábbis nem moziban).

Na szóval, a film.
Nekem bejött. Most persze nem fogom leírni, hogy miről szólt, mert akit érdekel, úgyis megnézi, és nem lőném le a „poént”. Nagyon látványos, igazából a Gladiátor után nem is várható el más a stábtól (ugyanaz a rendező: Ridley Scott, a főszereplő pedig Russell Crowe). A történelmi igazsághoz nem tudok hozzászólni – de ahogy olvastam, nem sok köze van a valósághoz (mint ahogy anno a Trója is nagyon tetszett, pedig köze nem volt a történelemhez).
A szerelmi szál sem nyomja el az eseményeket. Kevés poén van benne (szófordulatok), de azok ütnek rendesen.
A játékidő a megjelent 148 perc helyett „csak” 120 volt.
Nekünk tetszett, a szereplők, a látvány, az effektek és még a történet is.

Bízom benne, hogy a következő moziba menésig nem fog újabb 2 év eltelni!

Változások

Az utóbbi időben pár dolog megváltozott Roli életében, már egyáltalán nem babás, teljesen nagykisfiú lett belőle. Nekem olyan hirtelennek tűnik ez a sok újdonság, pedig nem egyik napról a másikra alakult át egy pici csomagból kisfiúvá.

1, Az első és legfontosabb, hogy átalussza az éjszakákat, úgy gondolom, ez igen pozitív változás, mert az első 5 hónapját leszámítva 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hány éjszaka aludtam megszakítás nélkül 5 órát. Ez a paradicsomi állapot már 3 hete tart, remélem, most hogy leírtam, nem fog megváltozni!!! Így este fél 10-10 körül elalszik egyedül (na jó, valamelyikünk ott van mellette, akihez hozzábújhat, ha akar) , reggel fél 6-6 körül átcuccol közénk, és 3/4 7-1/2 8 közt valamikor felébredünk.

2, Ébredés után, pontosabban, ahogy kinyitja a szemét és felül, az első mondat a következő: Aka ki, joghurt – magyarul: Anya azonnal ki az ágyból, kérem a joghurtom. Ilyenkor nem mindig szalonképesek a gondolataim, mivel nekem elég sok időbe telik, amíg reggel magamhoz térek… de mindegy, félkómás állapotban benyomom a szájába a joghurtot (amire a végére érünk, valamennyire én is összeszedem magam), megiszom a kávém, és indulhat a nap :)

3, Kb. 1-1,5 hónapja kezdtem észrevenni, hogy vannak bizonyos tárgyak, amihez ragaszkodik. Ilyen pl. az alvós maci, ami egy plüss Micimackó (még valamelyik munkahelyemen kaptam búcsúajándékként). Ez bárhová megyünk, mindig jön velünk, és ezzel alszik el (legyen szó délutáni v. esti alvásról).

4, Pohárból ivás: ezt mi sosem erőltettük, voltak próbálkozások, de nem igazán érdekelte a téma. Én úgy voltam vele, hogy csőrös pohárból iszik rendesen (cumisüvege sosem volt), majd ha ő megérik a feladatra, akkor szól. És szólt is, először a csőrös pohárból itta a vizet, a gyümölcslevet pedig rendes műanyag pohárból. Most már Ő mondja, hogy „pohárból inni”, a csőröst leginkább csak akkor használjuk, ha megyünk valahová. Itthon elől van mindkettő, választhat, hogy éppen melyikből inna. A hétvégén a nagyszülőkhöz is vittünk 1-1 poharat a készletből

5, Bili: öööööööööö, tudja mire való, valamelyik reggel rá is ült, szólt, hogy pisi-kaki lesz, de nem termelt semmit ;) ezt sem erőltetjük, majd kialakul. Ha kaki van szól, és ha sok pisi van, akkor is.

6, Bújik, ha valaki (nőnemű) ráköszön, rámosolyog, akkor félszegen lehajtja a fejét, mosolyogva hozzám szalad, és belebújik a lábamba :) Ilyenkor meg tudnám zabálni!

7, Mondatokban beszél, már nem csak szavakat mond, hanem megszólít, összekapcsol szavakat, igéket is kezd bevezetni (pl: kérem (ké), köszi, a jó étvágyat helyett azt mondja, hogy kívánok :)).

Egyre aktuálisabb a kiságy kérdés is, már nézegetjük, hogy milyen ágyat kapjon a rácsos ágy helyett.

Ezek azok a hatalmas változások, amiket mostanában átélünk. Tudom, hogy ez az élet rendje, hogy Ők is felnőnek (ezáltal mi is öregszünk ;)), de nem lehetne egy kicsit lassabban?!?

Mi történt még a múlt héten?

Roli hétfőn betöltötte a 22. hónapját :) (de hiszen, most írtam az előző hófordulóról)

Szerdán 13:05-kor megszületett legjobb barátnőmék kisfia, Dávid. A nagyfiú 57 cm-rel és 3670 grammal jött a világra kb. 3 óra alatt.

Gratulálunk!

A péntek délelőttöm az őskáosz felszámolásával telt, folyamatosan ment a mosógép is. Délután pedig Anyósomnál voltunk egy kicsit.

Szombaton bepróbálkoztunk némi játszóterezéssel, amit az eső végül elmosott, délután babausziban voltunk. Ebédre pedig tonhalas spagettit csináltunk…

recept hozzá:

• 1 csomag spagetti tészta –sós vízben kifőzni
• 2 doboz olajos hal
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 3 dl tejszín
• só

Az apróra vágott fokhagymát a tonhal olajában megpirítjuk, hozzáadjuk a tonhalat, megsózni, majd kicsit pirítani. Felönteni tejszínnel, összeforralni és már kész is, mehet a spagettire J

Nagyon egyszerű és mi mindannyian nagyon szeretjük.

Vasárnap pedig Anyuéknál voltunk egész nap.

Ennyi, egy igen mozgalmas hét áll mögöttünk, ma pedig már ismét a megszokott medrében telik a napunk.

Róma (2.rész)

2010.05.11. Kedd
Reggel 8:50-kor keltett Roli bennünket, így az 5 óra alvás után nem voltunk valami fittipaldik, de ez mellékes. A fő probléma az volt, hogy R-t az éhenhalás veszélye fenyegette 1 banán és 1 2dl-s joghurt befalása után, így elindultunk „reggelit” vadászni. Természetesen rossz irányba indultunk, így kb 1 óra bolyongás után, visszamentünk a szálláshelyünkre, és elindultunk a másik irányba, ahonnan kb 3 percre volt egy spar… no comment. Így fél 12-re mi is magunkhoz vettünk némi koffeint, Roli is jól lakott, és fél 1-kor mindhárman kidőltünk, aludtunk 3 órát, és ezután elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd át a Vatikánba. Az Angyalvár mögött találtunk egy játszóteret, így Roli hintázott, motorozott.
Rómában egyébként nem láttunk senkinél sem kismotort (mondjuk a helyi útviszonyok ismeretében ez egyáltalán nem meglepő).

A Bazilikában nem voltunk bent, a Szent Péter téren R kergette a galambokat, én pedig őt. Este elmentünk pizzázni, majd olyan 11 körül már mindannyian aludtunk.

2010.05.12 Szerda
Reggeli után megnéztük a Pantheont, a Trevi - kutat és a Spanyol lépcsőt. Du 1-re értünk vissza a szállásunkra (Római Magyar Akadémia), ahol ismét hatalmasat aludtunk. Délután sajnos elromlott az idő, addig végig sütött a nap, és 20-23 fok volt (kedden is), azért elindultunk ismét a játszótérre, de elkezdett esni az eső, amint odaértünk, így kb 5 perc után visszafordultunk. Egész este szakadt az eső (hideg nem volt), vacsorázni is esőben mentünk ugyanoda, ahol előző este is ettünk.

2010.05.13. Csütörtök
Délelőttre beterveztük a Forum Romano-t és a Circus Maximus-t, ebből nem lett semmi, mert ugyan eljutottunk odaáig, de olyan hosszú sor állt a belépésnél, hogy nem álltunk be. Egyébként mindketten úgy emlékszünk, hogy anno amikor mi 2005. őszén voltunk Rómában, akkor nem volt ide belépő (csak a Colosseumba). Ezután a Tevere parton elsétáltunk „hazáig”, aludtunk, délután még egy kicsit motorozott Roli, összecsomagoltunk, és elindultunk haza.

Hazaút
szerencsére itt már minden rendben zajlott (ez a nap volt az első vasárnap óta, hogy nem késtek a wizz gépek), délután fél 7kor indultunk el a szállásról a buszmegállóba, a transzferbusz több, mint 70 perc alatt vergődött ki a reptérre (Fiumicino), így kb fél 9-re értünk ki, gyorsan elintéztünk minden papírmunkát, és 22:15kor már a repülőn ültünk. Éjfélkor landolt a gép Ferihegyen, és ¾ 1-kor „már” itthon is voltunk.
Roli természetesen nem aludt semmit, csak a reptérről hazafelé az autóban 20 percet. Amint beléptünk az ajtón, és meglátta az autóit egyből nem volt álmos, de végül sikerült elaludni fél 2-re.

ui: mára rájöttem, hogy anno azért tudtunk mindenhová ingyen bemenni, mert jó időben voltunk jó helyen, pont akkor volt vmi többnapos kulturális rendezvény, aminek keretében nem voltak belépők (olyan, mint itthon pl. a Múzeumok Éjszakája)

Minden út Rómába vezet (1.rész)

a kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt???!!!

A történet kb. 1,5 hónapja kezdődött, amikor nyertem 2 repjegyet. Eldöntöttük, hogy megyünk, de nem ketten, hanem Rolival kiegészülve. Elintéztünk szállást, mindent, még Rolinak sem kellett végül illetéket fizetni (mivel fapaddal mentünk, így neki is kellett volna fizetni kb 14ezer ft-ot, amit a nyereményt felajánló cég átvállalt). Így hétfőn nekivágtunk a nagy utazásnak.

Hétfő reggel Z. látta a bud.hu-n, hogy a tervezett 19:55-ös indulás a vulkáni hamu miatt 21:30-ra módosult. Éljen :( Ez azért volt gáz, mert éjjel 11óra után a reptérről a transzferbusz 0:30-kor indul legközelebb a Termini pályaudvarra (ahonnan az éjszakai busz ¾ óránként ment a szállásunk felé).

Számunkra teljesen természetes volt, hogy mivel tudjuk, hogy a gép később indul, így a checking time is tolódik, de nem… még jó, hogy du fél 5 körül felhívtuk Ferihegyet, hogy így mikorra kell kiérnünk (ekkor még a bőrönd üresen tátongott a szoba közepén, a mosogató tele koszos edényekkel, szóval őskáosz uralkodott a lakásban). A telefonban egy bájos női hang közölte, hogy mivel a személyzet már előre be van osztva, így legkésőbb 19:10-re érjünk ki, különben nem megyünk sehová. Ebben a pillanatban elkapott a para, hogy most mi lesz.

A fiúk elkezdték a bőröndbe bepakolni a cuccosokat (természetesen, elsőként R. motorját), én meg a konyhát próbáltam rendbe rakni (nehogy a szemetes jöjjön ajtót nyitni, csütörtök éjjel). Fél 6-kor sikerült elindulnunk, már lent voltunk a garázsban, amikor Z. kérdezi, hogy hol a babakocsi…. még jó, hogy eszébe jutott…Ő gyorsan felrohan, én beszerel Rolit az autóba.

Gyorsan elmentünk, leadtuk az autót Vecsés mellett egy őrzött parkolóba, ahonnan kivittek bennünket a reptérre (Ferihegy 1). Gyorsan elintéztük a jegyeket, a csomagokat és neki álltunk várni, hogy este fél 10 legyen. Mivel a terasz nyitva volt, így kimentünk nézelődni, R. babakocsit tologatott, folyamatosan kajált valamit, szóval elfoglalta magát (és bennünket is). Még egy kis műsorral is szolgált a teraszon üldögélőknek, történt ugyanis, hogy elindult a plexi felé, hogy megnézzen valami autót v. repülőt, és annyira figyelt arra, hogy a fejét a korlátba ne üsse be, hogy nekiment a mögötte lévő plexi falnak, és hanyatt esett, mikor többen a „közönségből” felhördültek, ő bájosan hátrafordult, és elmosolyogta magát…. ekkor tört ki a röhögés mindenkiből :)

Közben Anyósom és Ági is megérkeztek, így kicsit Ők is szaladgáltak Roli után. Így végül a várakozás gyorsabban telt a vártnál. Éééééés eljött a mi időnk, gyorsan felszálltunk a gépre, itt volt némi hiszti, mivel már a repülőnek valamilyen alkatrésze járt (ehhez nem értek), és elég hangos volt, Roli nem igazán akart felszállni, kézzel – lábbal hadakozott, hogy ő inkább maradna, és visszamenne a váróba. De Apa győzött, gyerek becsücsül az ölébe, és már érdeklődve várta a felszállást (Kukoricapufi bekészítve). A repülőn nem volt semmi gond, a leszállásnál volt egy kis nyüszi, mivel bedugult a füle, meg már álmos is volt (nem aludt semmit az úton).

Landolás után (3/4 12) sietni kellett, mert a transzferbusz 0:30-kor indult, a bőrönd gyorsan megvolt, a babakocsi viszont nem. A gépen azt mondta a stewi, hogy az is a csomagokkal együtt lesz majd a szalagon, de nem volt… ekkorra már a fáradtságtól alig álltam, R. is kezdte feladni a harcot… kb. 10 perc tanácstalanság után elindultam keresni valakit, aki segíthetne, hogy akkor most merre keressem, amikor is a földre ledobva a szalagtól kb. 200m-re megtaláltam a járművet. Rohanás a buszhoz, felszállás, R. az ölemben 2 perc alatt elalszik, busz indul. A Termini-re kb. 40 perc alatt értünk be, ahonnan az éjszakai busz 1:15-kor indult (amit mi lekéstünk, mivel rossz irányba indultunk el), a következőre fél órát várni kellett (ekkor R. ismét ébren volt, de úgy nézett ki, mint aki éber kómában van), és hogy jó legyen, még az eső is esett :(. Éjszakai busz jön, mi felszállunk, kb 15 percet buszoztunk, leszálltunk, és a szállásig még kb 0,5 km-t gyalogoltunk; Z. a bőrönddel küzdött, én pedig a babakocsival. Az eső szakadatlanul esett, ami még plusz jó volt a macskakövön…. így értünk a szállásunkra fél 3ra. Ekkorra szerintem mindhárman elértük a teljesítőképességünk felső határát.

Folytatás, ha már a képek fent lesznek a gépen.

Kuka, kukabácsi, kukaautó

Valaki árulja el nekem, hogy a kukásautó és a kukás bácsi miért olyan népszerű a gyerekek körében? Már több anyukával próbáltuk megfejteni a titkot, de nem sikerült. Na mindegy, majd ha Roli nagyobb lesz, meg fogom tőle kérdezni, hogy miért ez a nagy imádat?! :)
Ma a Szelektív Napon mi is kimentünk délelőtt a Felvonulási térre, hogy Roli testközelből is megcsodálhassa a kukásautókat.
Tényleg nagyon bejött neki, felült az összes járműre (kukásautó, úthenger, locsoló/takarító autó) illetve bónuszként még a helyszínen lévő mentőautóba is becsücsülhetett ;)
Vittünk szemetet is (ha már erről szól a rendezvény), szépen, szelektíven kidobtuk, amiért kaptunk National Geographic-os ajándékokat.
Volt egy sátor, ahol a háztartásban felgyülemlett petpalackok, üvegek újrahasznosításához kaptunk tippeket, igaz ez annyira nem kötötte le Rolit, így én sem tudtam nagyon körül nézni, de érdekes volt látni, hogy csak az ember kreativitásán múlik, hogy mit tud kihozni egy sima 1,5 literes műanyagból. Töltöttünk ki tesztet, amiben a kérdések a szelektív szemétgyűjtésre, az újrahasznosításra, a veszélyes hulladékok kezelésére, tárolására, és az ökolábnyomra vonatkoztak. Első nekifutásra 2 választ elrontottunk, de a második körben (némi segítséggel) minden kérdést helyesen válaszoltunk meg, így bekerültünk egy nagy dobozva, és várjuk, hogy esetleg nyerünk e valamit majd a nap végi sorsoláson.
Egy másik sátornál leültünk Rolival színezni (pontosabban én színeztem), itt kaptunk műanyag játék kukát (éljen), lufit, foglalkoztató füzetet, színezőt, képregényt (mind-mind a környezettudatos nevelés érdekében).
Közben az Alma Együttes koncertezett.
Délután 2re értünk haza, negyed óra múlva Roli már aludt, és azóta is álmodik... gondolom kukásautókkal :)



ui: forgatott a helyszínen az ATV is, Rolit is lefilmezték, kíváncsi vagyok, hogy benne lesz e a tv-ben :)

Has, láb, popsi

Ezek azok a testrészek, amik a legtöbb nőnek problémát okoznak, sajnos én sem tartozom a kivételek közé, illetve még fel tudnék sorolni pár "alkatrészemet", amikkel nem vagyok megelégedve.
Tegnap azért hogy jobb legyen a testemnek, és a lelkemnek is, ismét elmentünk tornázni, de nem step-re, hanem konkrétan egy olyan órára, amin a fenti három testrész karbantartását végezzük. Nagyon büszke vagyok magamra, mivel az óra 95%-át rendesen megcsináltam :)
Ennek eredményeként jelenleg mindkét combom használhatatlan, és bármilyen nemű mozgás fájdalmat okoz.
Mindegy, a szépségért meg kell szenvedni (kinek így, kinek úgy), és mivel jön a bikini szezon (amit én kb 3-szor veszek fel egy nyáron) muszáj valamit tenni az ügy érdekében!!!
Azt azért bevallom, hogy többször próbáltam megfejteni magamban, hogy az órán résztvevő kb 30 nőszemélyt mi motiválja abban, hogy egy légkondi nélküli fülledt teremben eltöltse ezt az igen kemény egy órát?! A hiúság? Talán, nem tudom, én konkrétan azért mentem, hogy egy kicsit kiszakadjak az itthoni 0-24 órás szolgálatból, és levezessem a feszültséget. Ha ezzel pár mikrogramm vagy mikromilliméter lement a fent említett 3 terület bármelyikéről, az már csak hab a tortán :)

Tervek és a rideg valóság

Az elmúlt hétvégének hatalmas tervekkel indultunk neki, volt köztünk Nagyszülőzés (mindkét Mamáék), póni simogatás, esetleg "lovaglás", sok-sok móka és kacagás. Ehelyett mi lett az egészből... egy lázas, hányós-hasmenéses "buli" :(

Ekkor értettem meg, miért nem terveznek a gyerekes szülők nagy hétvégi családi programokat úgy, hogy azt a gyerkőc is megtudja, mert akkor tuti biztos, hogy a szülők gyöngye beteg lesz, összetöri magát, fogat növeszt, orrot folyat....stb...stb (Na jó, ezt a hétvégét én sem úsztam meg).
Pénteken még nem volt semmi nyűgünk, délelőtt még vendégeink is voltak, a déli alvás után átmentünk Anyósomékhoz, semmi probléma nem volt, este 1/4 10 körül Roli elaludt, és kb 2 óra múlva lázasan felébredt. Éjjel 38,4-ig ment fel a hője, szombat délelőtt kapott Nurofent, ami gyorsan még a hőemelkedést is elmulasztotta. Igaz nem evett semmit, és nagyon sokat aludt, de legalább úgy tűnt nem lesz rosszabb az állapota. Délután így elmentünk Anyuékhoz, ahol megevett egy nagy tányér levest, részéről ezzel le is volt tudva a betegség. Igen ám, de közben én is egyre gyengébb lettem, csak kóvályogtam, rázott a hideg, nem tudtam enni, és kb 5 percenként jártam klotyóra. Estére (mire hazaértünk) belázasodtam és éjfél után megtárgyaltam a wc kagylóval a dolgokat, viszont utána teljesen rendbe jöttem. Vasárnap Roli teljesen jól volt, már nem nyüszizett, evett is rendesen, és én is próbáltam magamhoz venni némi tápanyagot ( a csüt. esti fogászat óta 2,5 szelet rántott sajtot, 1 banánt és egy fél narancsot ettem). Ééééééééééés hétfőn reggel az első falat reggelit Roli kihányta, utána a bokájáig fosti lett... ekkor kicsit elfehéredtem, de mivel ivott rendesen, és a ropi bent maradt, így nem pánikoltam be (annyira).

Ezzel be is fejeződött (remélhetőleg Z nem kapta/kapja el)a 3 napos weekendünk.

Anyák napja

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit fogok írni, ha eljön ez a nap, mármint az Anyák napja. De sajnos ez a hétvége nem úgy alakult ahogy terveztük (részleteket majd legközelebb). Most itt a gép előtt ülve keresgettem a naphoz illő verset, és végig bőgtem az összes idézetet, amit találtam. Amikor Roli megszületett,folyton olyan kérdések kavarogtak bennem, hogy mitől lesz valaki jó anya, én jó anya vagyok e, mikor fog ez kiderül, honnan tudom, hogy jól csinálom e, amit csinálok?! Őszintén bevallom, sokára rázódtam bele az anya"szerep"be, szerintem kellett egy bő fél év, mire megszoktam az új családi felállást, azt, hogy most már nem lehet csak úgy magamra zárni/becsapni az ajtót, ha ELÉG. Itt volt/van ez a pici, akinek én, az ANYA vagyok a legfontosabb, aki az első 6 hónapban kizárólagos táplálékforrás volt, aki éjszakákat virrasztott mellette, aki ölelte, ha kellett, ha nem - ez mondjuk így van a mai napig, csak most már ha nem tetszik neki, hogy jövök és meg szeretném dögönyözni, akkor simán eltol magától:)
Most már nem parázok attól, hogy vajon amit csinálok, jól csinálom e.
Addig amíg minden nap kapok/kapunk kismillió mosolyt, és szeretetet, addig úgy gondolom nagy baj nem lehet!

Anyukámnak pedig köszönöm azt a sok-sok mindent, amit értem/értünk tett/tesz:)
Anci, hatalmas puszi és ölelés!!!

"Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal".

(Pákolitz István - Anyámnak)