Minden út Rómába vezet (1.rész)

a kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt???!!!

A történet kb. 1,5 hónapja kezdődött, amikor nyertem 2 repjegyet. Eldöntöttük, hogy megyünk, de nem ketten, hanem Rolival kiegészülve. Elintéztünk szállást, mindent, még Rolinak sem kellett végül illetéket fizetni (mivel fapaddal mentünk, így neki is kellett volna fizetni kb 14ezer ft-ot, amit a nyereményt felajánló cég átvállalt). Így hétfőn nekivágtunk a nagy utazásnak.

Hétfő reggel Z. látta a bud.hu-n, hogy a tervezett 19:55-ös indulás a vulkáni hamu miatt 21:30-ra módosult. Éljen :( Ez azért volt gáz, mert éjjel 11óra után a reptérről a transzferbusz 0:30-kor indul legközelebb a Termini pályaudvarra (ahonnan az éjszakai busz ¾ óránként ment a szállásunk felé).

Számunkra teljesen természetes volt, hogy mivel tudjuk, hogy a gép később indul, így a checking time is tolódik, de nem… még jó, hogy du fél 5 körül felhívtuk Ferihegyet, hogy így mikorra kell kiérnünk (ekkor még a bőrönd üresen tátongott a szoba közepén, a mosogató tele koszos edényekkel, szóval őskáosz uralkodott a lakásban). A telefonban egy bájos női hang közölte, hogy mivel a személyzet már előre be van osztva, így legkésőbb 19:10-re érjünk ki, különben nem megyünk sehová. Ebben a pillanatban elkapott a para, hogy most mi lesz.

A fiúk elkezdték a bőröndbe bepakolni a cuccosokat (természetesen, elsőként R. motorját), én meg a konyhát próbáltam rendbe rakni (nehogy a szemetes jöjjön ajtót nyitni, csütörtök éjjel). Fél 6-kor sikerült elindulnunk, már lent voltunk a garázsban, amikor Z. kérdezi, hogy hol a babakocsi…. még jó, hogy eszébe jutott…Ő gyorsan felrohan, én beszerel Rolit az autóba.

Gyorsan elmentünk, leadtuk az autót Vecsés mellett egy őrzött parkolóba, ahonnan kivittek bennünket a reptérre (Ferihegy 1). Gyorsan elintéztük a jegyeket, a csomagokat és neki álltunk várni, hogy este fél 10 legyen. Mivel a terasz nyitva volt, így kimentünk nézelődni, R. babakocsit tologatott, folyamatosan kajált valamit, szóval elfoglalta magát (és bennünket is). Még egy kis műsorral is szolgált a teraszon üldögélőknek, történt ugyanis, hogy elindult a plexi felé, hogy megnézzen valami autót v. repülőt, és annyira figyelt arra, hogy a fejét a korlátba ne üsse be, hogy nekiment a mögötte lévő plexi falnak, és hanyatt esett, mikor többen a „közönségből” felhördültek, ő bájosan hátrafordult, és elmosolyogta magát…. ekkor tört ki a röhögés mindenkiből :)

Közben Anyósom és Ági is megérkeztek, így kicsit Ők is szaladgáltak Roli után. Így végül a várakozás gyorsabban telt a vártnál. Éééééés eljött a mi időnk, gyorsan felszálltunk a gépre, itt volt némi hiszti, mivel már a repülőnek valamilyen alkatrésze járt (ehhez nem értek), és elég hangos volt, Roli nem igazán akart felszállni, kézzel – lábbal hadakozott, hogy ő inkább maradna, és visszamenne a váróba. De Apa győzött, gyerek becsücsül az ölébe, és már érdeklődve várta a felszállást (Kukoricapufi bekészítve). A repülőn nem volt semmi gond, a leszállásnál volt egy kis nyüszi, mivel bedugult a füle, meg már álmos is volt (nem aludt semmit az úton).

Landolás után (3/4 12) sietni kellett, mert a transzferbusz 0:30-kor indult, a bőrönd gyorsan megvolt, a babakocsi viszont nem. A gépen azt mondta a stewi, hogy az is a csomagokkal együtt lesz majd a szalagon, de nem volt… ekkorra már a fáradtságtól alig álltam, R. is kezdte feladni a harcot… kb. 10 perc tanácstalanság után elindultam keresni valakit, aki segíthetne, hogy akkor most merre keressem, amikor is a földre ledobva a szalagtól kb. 200m-re megtaláltam a járművet. Rohanás a buszhoz, felszállás, R. az ölemben 2 perc alatt elalszik, busz indul. A Termini-re kb. 40 perc alatt értünk be, ahonnan az éjszakai busz 1:15-kor indult (amit mi lekéstünk, mivel rossz irányba indultunk el), a következőre fél órát várni kellett (ekkor R. ismét ébren volt, de úgy nézett ki, mint aki éber kómában van), és hogy jó legyen, még az eső is esett :(. Éjszakai busz jön, mi felszállunk, kb 15 percet buszoztunk, leszálltunk, és a szállásig még kb 0,5 km-t gyalogoltunk; Z. a bőrönddel küzdött, én pedig a babakocsival. Az eső szakadatlanul esett, ami még plusz jó volt a macskakövön…. így értünk a szállásunkra fél 3ra. Ekkorra szerintem mindhárman elértük a teljesítőképességünk felső határát.

Folytatás, ha már a képek fent lesznek a gépen.