8 óra munka...

Amikor ezer évvel ezelőtt kikerültem az iskolapadból, alig vártam, hogy elkezdhessem a nagybetűs Életet, munkával, fizetéssel, önállósággal, minden velejárójával, úgy, ahogy én szeretném, és ahogy képzeltem.

A szakvizsgám másnapján már dolgoztam egy kis családias cégnél, a fizetés az akkori mértékekhez képes szerintem középszintem mozgott, de pályakezdőként nulla gyakorlattal nem is álmodhattam volna szebbet és jobbat. Azt csináltam, amit tanultam, az a 4 kollégám, akikkel együtt dolgoztam nagyon aranyosak voltak, mindenben segítettek és nem gyerekként kezeltek, talán ez volt a legfontosabb :) A munkát anno az Express újságban találtam, és nagyon örültem, hogy sikerült elindulnom Egyedül. Láttam sok érdekes dolgot, beleláttam a nemzetközi szállítmányozás működésébe, és nagyon tetszett. Velem egyidőben került a céghez egy másik lány is, aki mellékesben au-pair közvetítéssel foglalkozott Angliába. Ennek egyenes következményeként 3 hónap múlva már repülőn ültem London felé, ahol egy olyan család várt, ahol egy 9 hós kisfiúra kellett vigyáznom. Én ekkor 21 éves voltam pont, sosem láttam gyereket testközelből, azt sem tudtam, hogy mit kell csinálni, de bevállaltam, mondván, ha nem jó hazajövök. 2 hónap múlva már jöttem haza, feladtam, rájöttem, ehhez még gyerek vagyok… Mindegy, legalább ott voltam Tesóm szalagavatóján ;) Ja, és közben felkaptam magamra 25 kilót (igen, 60 nap alatt), nem fogadott kitörő üdvrivalgás a reptéren, de örültek anyuék, hogy itthon vagyok. Azóta ez már külön sztori, jókat röhögünk a meglepődött arcokon vica-verza, de akkor elég kínos volt a szitu. .. Mindegy, a kilók szerencsére hamar leolvadtak rólam, hát igen, a fiatalság egyik nagy előnye, igaz naponta 2szer végig tornáztam S. Norbert 2 videókazettáját…

Utána ismét belevetettem magam az álláskeresés dzsungelébe, és elég rossz helyre tévedtem, elég az hozzá, hogy az interjún közölte a főnök, hogy ha pár kilót még leadok, akkor akár konzumlány is lehetnék… na ott kellett volna felállni, de nem, maradtam, megnyugtatásul, nem lettem konzumlány, ültem a telefon mellett, kávét főztem, és unatkoztam, és állást kerestem. Végül akkor álltam fel, amikor a karácsonyi ünnepek alatt megjelent a rendőrség és bilincsben elvitték az egyik csajszi pasiját…. azóta már olajszőkítés és egyéb sötét ügyek miatt lecsukták a társaságot…

Aztán dolgoztam még itt-ott-amott, míg végül 2004-ben kikötöttem a jelenlegi munkahelyemen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezért a munkáért nem kellett megküzdenem, egy ismerős ajánlotta, ez a jó időben vagy jó helyen tipikus esete volt. Amikor 2,5 éve eljöttem, akkor nem volt még válság, nem volt még a szele sem. Azóta a cég 90 %-a egy vidéki nagyvárosba költözött 200 km-re Pesttől, a vezetőség kicserélődött, sokmindenkit leépítettek, áthelyeztek…esélyem sincs visszamenni, hiába a törvény, hogy biztosítani kell helyet, nincs…

Így marad az álláskeresés, komolyan úgy érzem magam, mint az aki a legősibb mesterséget űzi. Felhívtam pár ismerőst, volt főnököket, hogy esetleg, hátha… a válasz nagyon szívesen, de most sajnos nem megy, mert ….de azért küldd át az önéletrajzod, hátha!

Megpályáztam pár hirdetést… semmi. Végső „elkeseredésemben” feltöltöttem az önéletrajzom fényképpel együtt az egyik álláskereső/kínáló portálra tegnap este. Ma már ketten megkerestek két különböző cégtől…

Ja, és hogy miért a legősibb mesterséghez hasonlítom az álláskeresést? Mert konkrétan magamat adom el, egy alapos mustra során kiválasztanak, megmondják, mennyit érek, és utána megdolgozhatok a pénzemért…

Pótlás

A hétvégi posztba utólag betettem pár fotót :)

Csokidarabos keksz

Ezt a nagy hétvégi jövés-menés idején sütöttem. Akik kóstolták (sokan), azt mondták finom :)
A eredeti recept nem tudom, honnan van, még "fénykoromban" találtam a neten, és eddig a saját kis kapcsos recept "füzetemben" lapult.

Hozzávalók (kb 50-60 db kekszhez):

• 30 dkg liszt
• ½ kávéskanál szódabikarbóna
• ½ kávéskanál sütőpor
• 20 dkg étcsoki
• 20 dkg vaj
• 15 dkg kristálycukor vagy sütőcukor
• 10 dkg barnacukor
• 1 tojás

Összekeverem a lisztet a szódabikarbónával és a sütőporral. Apróra vágom az étcsokit, vagy nagy lyukú sajtreszelőn lereszelem.
Robotgéppel habosra keverem a megpuhított vajat a cukrokkal, majd ha már szép aranyszínű hozzáadom a tojást, és jól eldolgozom benne.

Ezután összeállítom a tésztát: A cukros-tojásos vajba beleszórom a lisztkeverék és a csoki 1/3-á, majd fakanállal összekeverem. Majd ha ezzel készen vagyok, jöhet a lisztkeverék és csoki maradéka, és ezt már kézzel gyúrom össze.

Ha elkészült a keksz tésztája, beteszem a hűtőbe pihenni. Mélyhűtőben 15 perc, „rendes” hűtőben kb 30 perc (én este csináltam és másnap délig a hűtőben volt, de állítólag eláll hűtőben 1-2 hétig is, így elég csak annyit kiformázni belőle, amennyi szükséges).

A pihenőidő elteltével kb 4 cm-es golyókat formázok a tésztából és egymástól távol elhelyezem őket a sütőpapíros/ teflonos tepsire. Mindegyiket megnyomom egy pohár aljával, hogy kicsit szétterüljenek.

160-170 fokos légkeveréses előmelegített sütőben kb 15 perc alatt szép barnára sülnek.

Anyukám tippje: nyújtsam megfelelő vastagságúra a tésztát a tepsiben, és egy pogácsaszaggatóval szaggassam ki, így csak a tésztamaradékot kell eltávolítani. Nem próbáltam még, de biztos így is lehet :)

Hétvégénk gyorsban sok tortával

Annyira lusta vagyok, meg inkább olvasok, minthogy leüljek a gép elé a napi szabad 2 órában és begépeljem word-be azt, amit most a blogban olvashattok.

Van pár téma, ami aktuális, és szeretnék is írni róla, de valahogy nem megy. Lehet, hogy alkotói válságba kerültem?! :) :) :)
Na mindegy, a nyaralásos eposzt majd később, inkább jöjjön egy „rövid” hétvégi összefoglaló.

Csütörtökön végre eljutottam oda, hogy megsüssem Roli szülinapi tortáját. Most ne gondoljon senki nagy 3 emeletes tortacsodára, csináltam egy gyors piskótát, rá csoki pudingot, őszibarack és banán karikákat tettem rá, majd némi színtelen és íztelen zselét, és kész. Tuti recept, ez fontos volt, mert a tavalyi egész délutános sütögetős élmény után valahogy nem arra vágytam, hogy mire kész a torta ne kívánjak egy falatot sem belőle. Tavaly ugyanis ez történt :(

Késő délután elmentünk Csepelre a Duna partra, amikor hazajöttünk Z megfürdette R-t, és mikor végeztek, akkor kihoztuk a szobából a tortát rajta a két gyertyával, és az ünnepelt „elfújta” egy kis atyai segítséggel.


Péntek délután átmentünk Z Anyukájához, feljött a Dédi is, volt torta (3 színű), mini zenélős tűzijáték, ajándékok, mi kellhet még egy kétévesnek a vidám délutánhoz?

Szombat délelőtt usziban voltunk, ahol elénekelték Rolinak a Halász Judit féle Boldog születésnapot … hm, mondanom sem kell, hogy potyogtam a könnyeim :). Délután pedig egy baráti családnál (van ilyen szókapcsolat?)voltunk pár órát, ettünk fincsi fagyit, beszélgettünk, és közben persze figyeltük a fiúkat (az ő kisfiúk augusztusban lesz 1 éves)
.
Vasárnap pedig végre eljutottunk Anyukámékhoz is (már 3 hete nem láttuk egymást), előtte megálltunk a Marina parton, mert Z-nek ott volt dolga, mi addig pedig játszóztunk. Tömeg nem volt, ellentétben hatalmas szél, és kb 20 fok. Még sosem voltam ezen a felújított Duna parti részen, tök jól meg van csinálva, játszóterek (kicsiknek-nagyoknak külön), sétány közvetlenül a parton, illetve feljebb a házak mögött. Rolit alig lehetett elhúzni onnan, jöttek mindenféle méretű és sebességű hajók is, szóval volt élmény. Kb fél 12kor értünk anyuékhoz, és egyből ebédeltünk is, mert mindannyian nagyon éhesek voltunk :). Fél 2 körül R elaludt az Apjával egyetemben, mi Anyuval dumáltunk jó sokat, aztán amikor a fiúk felébredtek mi Z-vel elmentünk nagybevásárolni, Roli pedig teljesen lekötötte a nagyszülőket. Mondanom sem kell, nem volt megállás egy percig sem, de élvezte a nagy teret, a szabad levegőt, végig magyarázott, etetett kutyát, cicákat és tyúkokat ill. pipiket is. Morzsolt kukoricát, amit utána odaadott a tyúkoknak. Görgettek valamilyen gumiabroncsot is, történt egy kis baleset is, mindez durván 1,5 óra alatt :). Ja, és ezeket mind ő mesélte el (némi segítséggel) a saját szavaival. Annyira aranyos, amikor látom rajta, hogy gondolkozik, ill. keresi a szavakat :).
Persze itt is volt torta (jelen esetben egy joghurt torta) és ajándékok. Este ¾ 9-re értünk haza…

és ezek után még várt rám egy halom vasalatlan ruha….wow

Ezen a hétvégén gyarapodtunk 2 nagyon szuper mesekönyvvel, pólókkal, egy duplo-s szirénázó, villogós mentőautóval+tartozékaival (hordágy, orvosi táska, dr bácsi), egy 3 beállós garázzsal, és persze ne feledkezzünk meg Tesómék kukás autójáró, amit már bezsebelt R kb 1 hónapja.

Így telt a hétvégénk, sokat nem voltunk itthon, nagyon gyorsan eltelt, jó volt nagyon.

Azoknak, akik szeretik a szépet

Ma délelőtt a játszótéren az aktív „törzstagok” voltak lent 4 anyuka 5 gyerkőccel, konkrétan mi vagyunk azok, akiknek teljesen mindegy, hogy esik, vagy fúj, hogy 30 fok van árnyékban, minden hétköznap délelőtt „bandázunk”. A gyerekek egykorúak, a legidősebb márciusban múlt 2, a legfiatalabb pedig szeptemberben lesz 2 éves. Mivel a gyerekek (általában) jól kijönnek egymással, és (majdnem egy helyen is játszanak), így mi anyukák is tudunk beszélgetni az élet dolgairól, és hogy ki mit csinál, amikor nem a gyerkőc körül pörög.

Így derült ki (számomra csak ma), hogy az egyik anyuka nagyon szép ékszereket készít drótból és gyöngyökből. Mindenkinek, aki szereti az egyedi, igényes és tényleg sk. készült ékszereket ajánlom Vera munkáit, akár ajándékba, vagy akár csak úgy, önmaga örömére.

A számok tükrében

Ma voltunk a 2 éves státusz vizsgálaton Rolival, ill. megkapta az utolsó prevenart is.

Roli számokban:


születéskor: 3.530 gr / 55 cm

1 évesen: 9.800 gr/ 81 cm

2 évesen: 11.660 gr/ 92 cm


Az oltást nagyon jól bírta, kb. 2 másodpercig sírt, de a rendelőből már integetve jött ki, és egy mosolyt is eleresztett a dokinő felé.

Nyaralás 1. rész (a képek)

2 év+1 nap ( a megkésett szülinapi bejegyzés)

Nem tudom, hogy más hogy éli meg a saját gyereke születésnapját, de én elég intenzíven. Ilyenkor újra lejátszom magamban 2008. július 10.-ét, és az azóta eltelt időszakot.
Gyorsan lezongorázva ezek történtek velünk az elmúlt 2 évben:
Családdá értünk, Z. Apává, én pedig Anyává. Nem volt kis feladat, de talán sikerült eddig jól teljesítenünk.

Roli érkezése gyors volt, ezt a tempót azóta sem sikerült lelassítani, folyton pörög, mindig minden azonnal kell, de mit várjon el az ember a saját gyerekétől, ha ő sem a türelem mintapéldánya….

Ő a mi tükrünk. Tőle kapjuk a legtöbb mosolyt, a legtöbb szeretetet, a legőszintébb érzelmeket, a legtöbb hisztit, és a legtöbb könnyet. A könnyek vica - verza működnek. A születése óta sokat sírtunk, ő és én, volt hogy együtt, pl a kezdeti hasfájások alkalmával, vagy pedig a fogzás idején. Volt, hogy külön, pl egy olyan éjszaka után, amikor nem aludtunk valami miatt, de nappal ugyanúgy mennie kellett tovább mindennek, mintha 8 órát aludtam volna egyhuzamban. Vagy amikor először ment el Z dolgozni Roli születése után 2 héttel, és teljesen kétségbe estem, hogy mi lesz velem/velünk kettesben, mit fogunk csinálni?!

Rácsodálkoztunk minden apró történésre, hogy hogyan lesz egy magatehetetlen „csomagból” igazi kisfiú. Örültünk az első mosolynak, az első önálló felülésnek, felállásnak, az első fogacskának, az első igazi falatnak, az első szónak, az első ölelésnek, az első igazi kacajnak, az első lépéseknek, az első puszinak.

Úgy szeretjük, ahogy van, szeretjük az alkalmi süketségét, a hisztijeit, habár ezt néha elég nehéz tolerálni, de ez hozzá tartozik, mi is így kezdtük az életünket. Mindenki így kezdte…. Tényleg néha minden arcizmom megfeszül, és minden idegszálammal azon vagyok, hogy fel ne robbanjak, de tudom, hogy neki sem lehet könnyű velünk.

Előttünk van még sok-sok ismeretlen dolog, az élet sok kicsi és nagy meglepetést tartogat még Roli számára (és számunkra is).
Remélem, hogy még sok sok szülinapot fogunk együtt tölteni és kívánom Neked kicsi Csipi, hogy mindig maradj ilyen vidám és kiegyensúlyozott, és érj el mindent az életben, amit szeretnél!!!

2007. nov. (az első fénykép)


2008.07.11. (a születés után kb. 12 órával)


2009. 07.10. (az 1. szülinap)




Ezúton még egyszer nagyon köszönöm Roli nevében a szülinapi gratulációkat mindenkinek, akinek eszébe jutott :)

Szülői szülőként

Tegnap megvolt a nagy nap, túlestünk életünk első szülői értekezletén szülőként:)

Először kicsit fura volt, hogy ott állok jegyzetfüzettel a kezembe, és szorgosan írogatom a fontosabbnál fontosabb információkat, de aztán úgy belejöttem a dologba, mintha világ életemben ezt csináltam volna ;)

Délután 4kor kezdődött a szülői, először a bölcsi udvarán volt egy közös megbeszélés, ahol elhangzottak a nagyon fontos, mindenkire vonatkozó infók, majd felsorakoztak a gondozónők és elsorolták, hogy melyik gyerkőcöt hová sorolták be. Roli a Gomba csoportba került, rajta kívül még 9 „kezdő” és 4 „nagy” fog ide járni. Sajnos egyetlen ismerőssel nem került össze, de ez tegnap nem nagyon zavarta. Miután mindenki megtalálta a saját csoportját bementünk a csoportszobába, amit a picik egyből birtokba vettek – konkrétan mindent szétpakoltak, megnéztek, leszedtek, összeszereltek – mi szülők pedig a gondozónőkkel együtt picit feszengtünk. De aztán gyorsan oldottá vált a hangulat (köszönhetően az apróságoknak). Kiosztásra kerültek a jelek, Rolinak a csizma jutott (de még mindig ez volt a legférfiasabb), szerencsére ez még az én rajztudásomat sem teszi próbára, így talán nem fognak elkeveredni már az első nap a cuccai ;)

Mi leszünk az elsők a beszoktatásnál: augusztus 9-én (hétfőn) reggel 9re megyünk, első nap 1 órára, majd az első héten minden nap 1-1 órával növeljük az ott töltött időt, így (talán) péntekre elérjük az alvásidőt is. Az első héten én is bent leszek vele (ha igényli), a második hetet pedig majd meglátjuk.

A gondozónők szimpatikusak ( legalábbis most még annak tűnnek), középkorúak, mindkettőjüknek van saját gyereke is.

Jönnek majd valamikor családlátogatásra is. Kell írnunk egy „fogalmazást” Roli egy napjáról, hogy ők is képben legyenek Roliilag. Lesz saját szekrénykéje, cipőtartója, fogasa, mind ellátva a csizmával.

A szülői kb 1,5 órás volt, utána a szülők felszámolták a gyerekek okozta káoszt, én pedig megpróbáltak R-t levadászni, mert a kis szemfüles észrevette, hogy a szomszéd csoportszoba ajtaját (felelőtlenül) nyitva hagyták, és egyből bestartolt az ott lévő játékosszekrényhez, és elkezdte kipakolni az autókat…. Amikor Znek sikerült kicsalnia a szobából, akkor a folyosón észrevett egy bébitaxit és egy kismotort, amiket szintén ki kellett próbálni, majd amikor végre kijutottunk az ajtón, akkor az udvari játékokat kellett birtokba venni. Így mi voltunk azok, akik utoljára hagyták el a bölcsőde épületét :)

Remélem, augusztusban sem lesz gond a lelkesedéssel!!!

Útkeresés

Elkezdődött a végső visszaszámlálás, vissza az ÉLETBE. Igen, így csupa nagybetűvel, mert az itthoni burokból remélhetőleg lassan kiszakadok. Viszont addig van még pár nagy feladatunk így hármasban.

Az első és legfontosabb: a bölcsi.

Holnap lesz az első szülői, ahol mindent megtudunk az előttünk álló egy évről. Roli is elindul az ő kis saját nagybetűs Életébe… nélkülem… pontosabban, én a biztos hátteret biztosítom majd neki, legalábbis megpróbálom minden erőmből, hogy ez az elválás a lehető legzökkenőmentesebb legyen számára/számunkra.

A második legfontosabb: a munka.

Jelen helyzetben ez egyáltalán nem egyszerű, mivel a munkahelyemre (egy amerikai tulajdonú bank) nem tudok visszamenni, a munkaviszonyom (még) megvan, de pozícióm már nincs. Már beszéltem 2 exfőnökömmel, de sajnos nem tudnak segíteni. A cégen belüli hr vezető sem kecsegtet semmi jóval…. Az álláshirdetések közt nagyon kevés az olyan, ami minden szempontból megfelel, vagy én vagyok kevés, vagy a munkakör nem igazán az, amiben el tudom magam képzelni, és az a baj velem, hogy amit csinálok csak akkor tudom jól csinálni, ha érdekel. Tudom, a pénz nagy úr, és a jelenlegi gazdasági helyzetben nem igazán engedheti meg magának senki a válogatást, de azért pl. bkv ellenőr, telesales-es, és konzumlány (már a koromból fakadóan sem) nem leszek. Így maradnak a kuncsorgások ismerősöknél, ismerősök ismerőseinél….

Igen, de van egyéb feladatom is, mégpedig, újra kell tanulnom beszélni… ez egy kívülállónak, gyereknélkülinek biztos fura, de sajnos az elmúlt 2 évben nagyon kevés alkalmam volt rá, hogy felnőtt emberekkel beszélgessek „normális”, mindennapi dolgokról, mert a játszótéri témaválasztás igen kevés agymunkát igényel… Ezt most ne értse senki se félre, nem akarok senkit sem megbántani, de az ember vagy bevallja, vagy sem, de tényleg szellemileg le lehet épülni ennyi idő alatt. Hiába olvasok egy csomót, hiába fejtettem egész télen keresztrejtvényt, az élő szó mégsem olyan. Akkor nincs idő hezitálásra, ha kérdeznek válaszolni kell. Ez a legújabb parám, bemegyek állásinterjúra, megkérdeznek valami hétköznapi dologról, és nem vagyok képben… nem tudok hozzászólni, keresem a megfelelő szavakat, kifejezéseket, de totál leblokkolok… mit csináljak??? Mivel nekem nincs segítségem, szerencsére mindenki dolgozik, aki segíthetne, így az elmúlt 2 évet teljes szimbiózisban töltöttük, és nem jártam sehová, max gyerekkel. Az ismerősök kezdetben még érdeklődtek, de másfelé fújta őket a szél (ez végülis érthető), így a kapcsolatok nagyrésze megszakadt, félre ne értsetek, itt nem a BARÁTOKról beszélek.

Szeretném megtalálni a középutat a család és a munka közt, szeretném, hogy Roli és Zoli ne sérüljenek az én útkeresésem során, és szeretném újra megtalálni a belső harmóniámat, és szeretném, hogy a passzív szókincsem ismét aktívvá váljon :)