Hétvégénk gyorsban sok tortával

Annyira lusta vagyok, meg inkább olvasok, minthogy leüljek a gép elé a napi szabad 2 órában és begépeljem word-be azt, amit most a blogban olvashattok.

Van pár téma, ami aktuális, és szeretnék is írni róla, de valahogy nem megy. Lehet, hogy alkotói válságba kerültem?! :) :) :)
Na mindegy, a nyaralásos eposzt majd később, inkább jöjjön egy „rövid” hétvégi összefoglaló.

Csütörtökön végre eljutottam oda, hogy megsüssem Roli szülinapi tortáját. Most ne gondoljon senki nagy 3 emeletes tortacsodára, csináltam egy gyors piskótát, rá csoki pudingot, őszibarack és banán karikákat tettem rá, majd némi színtelen és íztelen zselét, és kész. Tuti recept, ez fontos volt, mert a tavalyi egész délutános sütögetős élmény után valahogy nem arra vágytam, hogy mire kész a torta ne kívánjak egy falatot sem belőle. Tavaly ugyanis ez történt :(

Késő délután elmentünk Csepelre a Duna partra, amikor hazajöttünk Z megfürdette R-t, és mikor végeztek, akkor kihoztuk a szobából a tortát rajta a két gyertyával, és az ünnepelt „elfújta” egy kis atyai segítséggel.


Péntek délután átmentünk Z Anyukájához, feljött a Dédi is, volt torta (3 színű), mini zenélős tűzijáték, ajándékok, mi kellhet még egy kétévesnek a vidám délutánhoz?

Szombat délelőtt usziban voltunk, ahol elénekelték Rolinak a Halász Judit féle Boldog születésnapot … hm, mondanom sem kell, hogy potyogtam a könnyeim :). Délután pedig egy baráti családnál (van ilyen szókapcsolat?)voltunk pár órát, ettünk fincsi fagyit, beszélgettünk, és közben persze figyeltük a fiúkat (az ő kisfiúk augusztusban lesz 1 éves)
.
Vasárnap pedig végre eljutottunk Anyukámékhoz is (már 3 hete nem láttuk egymást), előtte megálltunk a Marina parton, mert Z-nek ott volt dolga, mi addig pedig játszóztunk. Tömeg nem volt, ellentétben hatalmas szél, és kb 20 fok. Még sosem voltam ezen a felújított Duna parti részen, tök jól meg van csinálva, játszóterek (kicsiknek-nagyoknak külön), sétány közvetlenül a parton, illetve feljebb a házak mögött. Rolit alig lehetett elhúzni onnan, jöttek mindenféle méretű és sebességű hajók is, szóval volt élmény. Kb fél 12kor értünk anyuékhoz, és egyből ebédeltünk is, mert mindannyian nagyon éhesek voltunk :). Fél 2 körül R elaludt az Apjával egyetemben, mi Anyuval dumáltunk jó sokat, aztán amikor a fiúk felébredtek mi Z-vel elmentünk nagybevásárolni, Roli pedig teljesen lekötötte a nagyszülőket. Mondanom sem kell, nem volt megállás egy percig sem, de élvezte a nagy teret, a szabad levegőt, végig magyarázott, etetett kutyát, cicákat és tyúkokat ill. pipiket is. Morzsolt kukoricát, amit utána odaadott a tyúkoknak. Görgettek valamilyen gumiabroncsot is, történt egy kis baleset is, mindez durván 1,5 óra alatt :). Ja, és ezeket mind ő mesélte el (némi segítséggel) a saját szavaival. Annyira aranyos, amikor látom rajta, hogy gondolkozik, ill. keresi a szavakat :).
Persze itt is volt torta (jelen esetben egy joghurt torta) és ajándékok. Este ¾ 9-re értünk haza…

és ezek után még várt rám egy halom vasalatlan ruha….wow

Ezen a hétvégén gyarapodtunk 2 nagyon szuper mesekönyvvel, pólókkal, egy duplo-s szirénázó, villogós mentőautóval+tartozékaival (hordágy, orvosi táska, dr bácsi), egy 3 beállós garázzsal, és persze ne feledkezzünk meg Tesómék kukás autójáró, amit már bezsebelt R kb 1 hónapja.

Így telt a hétvégénk, sokat nem voltunk itthon, nagyon gyorsan eltelt, jó volt nagyon.

2 év+1 nap ( a megkésett szülinapi bejegyzés)

Nem tudom, hogy más hogy éli meg a saját gyereke születésnapját, de én elég intenzíven. Ilyenkor újra lejátszom magamban 2008. július 10.-ét, és az azóta eltelt időszakot.
Gyorsan lezongorázva ezek történtek velünk az elmúlt 2 évben:
Családdá értünk, Z. Apává, én pedig Anyává. Nem volt kis feladat, de talán sikerült eddig jól teljesítenünk.

Roli érkezése gyors volt, ezt a tempót azóta sem sikerült lelassítani, folyton pörög, mindig minden azonnal kell, de mit várjon el az ember a saját gyerekétől, ha ő sem a türelem mintapéldánya….

Ő a mi tükrünk. Tőle kapjuk a legtöbb mosolyt, a legtöbb szeretetet, a legőszintébb érzelmeket, a legtöbb hisztit, és a legtöbb könnyet. A könnyek vica - verza működnek. A születése óta sokat sírtunk, ő és én, volt hogy együtt, pl a kezdeti hasfájások alkalmával, vagy pedig a fogzás idején. Volt, hogy külön, pl egy olyan éjszaka után, amikor nem aludtunk valami miatt, de nappal ugyanúgy mennie kellett tovább mindennek, mintha 8 órát aludtam volna egyhuzamban. Vagy amikor először ment el Z dolgozni Roli születése után 2 héttel, és teljesen kétségbe estem, hogy mi lesz velem/velünk kettesben, mit fogunk csinálni?!

Rácsodálkoztunk minden apró történésre, hogy hogyan lesz egy magatehetetlen „csomagból” igazi kisfiú. Örültünk az első mosolynak, az első önálló felülésnek, felállásnak, az első fogacskának, az első igazi falatnak, az első szónak, az első ölelésnek, az első igazi kacajnak, az első lépéseknek, az első puszinak.

Úgy szeretjük, ahogy van, szeretjük az alkalmi süketségét, a hisztijeit, habár ezt néha elég nehéz tolerálni, de ez hozzá tartozik, mi is így kezdtük az életünket. Mindenki így kezdte…. Tényleg néha minden arcizmom megfeszül, és minden idegszálammal azon vagyok, hogy fel ne robbanjak, de tudom, hogy neki sem lehet könnyű velünk.

Előttünk van még sok-sok ismeretlen dolog, az élet sok kicsi és nagy meglepetést tartogat még Roli számára (és számunkra is).
Remélem, hogy még sok sok szülinapot fogunk együtt tölteni és kívánom Neked kicsi Csipi, hogy mindig maradj ilyen vidám és kiegyensúlyozott, és érj el mindent az életben, amit szeretnél!!!

2007. nov. (az első fénykép)


2008.07.11. (a születés után kb. 12 órával)


2009. 07.10. (az 1. szülinap)




Ezúton még egyszer nagyon köszönöm Roli nevében a szülinapi gratulációkat mindenkinek, akinek eszébe jutott :)

Gyors hétvége sokmindennel

Pénteken beiratkoztunk (pontosabban Z beiratkozott) könyvtárba. Ez azért fontos, mert aki ismer, tudja rólam, hogy „falom” a könyveket, és tényleg igaz, hogy nekem kár könyvet vennem, mert a legvastagabb könyvet is (ha érdekel), akkor 1 héten belül elolvasom, ilyenkor minden szabad másodpercet kihasználok olvasásra. Gyorsan ki is vettünk nekem 3 könyvet (E. Adler: Párizsi randevú, Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai – ezen már túl vagyok, Thomas Harris: Fekete vasárnap), ill. Znek is Dean R. Koontztól az Idegen emlékek-et.

Szombaton délelőtt motoroztunk (pontosabban mi kísértük a Rolit), és egy hirtelen manőver következtében R hanyatt esett a betonon… szerencsére nem történt semmi baj az ijedtségen kívül. Délután usziban voltunk, kiscsoportos foglalkozás keretében ketten voltak a törpik.

Vasárnap Anyuéknál voltunk, ill. miután Roli elaludt délután mi Zolival átmentünk Gabi barátnőmékhez babanézőbe :) Dávid most 6 hetes, nagyon kis aranyos. Annyira fura volt egy ilyen picit megfogni, pedig R is mostanában volt ekkora. Előtte még elmentünk tescozni is, vettünk Rolinak egy tök jó kapucnis felsőt, amihez tartozik egy kapucnis mellény is, ill még egy pólót neki, egy nyári nadrágot nekem, és Gabiéknak is csokit, a picurinak pedig babacuccokat.

Közben Tesómék is befutottak, és hozták magukkal Roli szülinapi ajándékát. Azért tették ezt, mivel Norbi (aki szombaton hazajött Marokkóból) jövő hétfőn megy Németországba 7 hétre, és Enikő(barátnője) is megy szintén Németo-ba, csak más városba, 9 hétre dolgozni. Az ajándékot nagyon eltalálták, kukásautót vettek amihez tartozik 3 kuka és 2 fős „személyzet” is. Azóta a kukanéni és kukabácsi minden fürdésnél és minden alvásnál aktív résztvevők :)