A meglepetés

Szombaton megkapta Zoli a szülinapi meglepetést. Ez tényleg igazi meglepetés volt, mindenki tudott róla, kivéve Őt :)
Róla tudni kell, hogy imád repülőzni, amikor gyerek volt járt modellezni, reptetni, később maradt a számítógépes szimulátoros játék, majd miután Roli megszületett egyre ritkultak ezek a játékok.

Mivel az idei a 35. szülinapja, így gondoltam, hogy kapjon valamit, ami nem tárgy, hanem valami olyasmi, amire emlékezni fog.
Így némi internetes segítséggel megfogalmazódott bennem, hogy egy dolog van, amivel nem lehet mellélőni, ez pedig egy igazi szimulátoros repülés. Először úgy volt, hogy tesómmal együtt finanszírozzuk meg a történetet, majd betársult Anyukám, később pedig Z Anyukája, ill. húga is.

Két céget találtam a neten, ami ezzel foglalkozik, és több okból is a HighFly-ra esett a választásunk. Gyorsan foglaltam időpontot, Anyósom bevállalta Rolit, így már „csak” titokban kellett tartani az ajándékot majdnem 1 hónapon át. „Szegény” Zoli, csak annyit tudott, hogy júni 26án 17 órára nem szabad programot csinálnia.

Néha felmerült 1-1 ötlet a részéről, hogy vajon hova mehetünk, de azt kikötötte, hogy bungee jumpingolni, tandem ugrani nem fog, paint ball sem lett volna nyerő, viszont gokartozni szeretett volna.
A héten mondtam neki, hogy a 11. kerületbe megyünk, és fedett helyen leszünk, ill. nem kell átöltözni, ha odamegyünk.

Amikor megérkeztünk a parkolóba, akkor mondtam meg neki, hogy repülő szimulátorozni fog. A meglepetés sikerült, tényleg teljesen meglepődött :) Mondta, hogy megfordult a fejében ez is, mint lehetőség, de amikor mondtam, hogy melyik kerületbe megyünk, akkor elvetette, mert Ő úgy tudta, hogy ilyenre csak a Csodák Palotájában van lehetőség. Tesóm is jött velünk, mert az oktatóval együtt 4en fértünk be a kabinba.

Miután bementünk, beszálltunk egy Boeing 737-800as gép élethű másának pilótafülkéjébe, ahol Z elfoglalta az egyik, az oktatósrác pedig a másik pilóta ülést, mi pedig beültünk a hátsó sorba. Z kapott egy gyorstalpaló oktatást a ketyerékről, majd felszálltunk először Ferihegyen, ahol mentünk egy próbakört, a majd leszálltunk, aztán utána mentünk még egy kört Budapest felett, ismét leszálltunk, ekkor már Z egyedül, aztán elugrottunk egy éjszakára New Yorkba, ahol átszálltunk egy híd alatt is, majd átrepültünk Innsbruckba, ahol a reptér az Alpokban van, és pluszba kértem egy kis esőt is villámokkal, az izgalom kedvéért. Elszálltunk Korfura, és St. Marteen-ra is, ami arról nevezetes, hogy a reptér teljesen a tengerparton van, és a turistáknak a haja lobog a szélben, amikor jönnek a repülők :)
Ezeknél a fel-és leszállást, és persze magát a repülést is már 90%-ban Z egyedül csinálta végig, kétszer teljesen a leszállópálya közepén állt meg, tényleg nagyon profi volt. Egyszer még egy orsót is csinált a levegőben, de túléltük :)

90 percen keresztül jöttünk-mentünk a világban, aztán még megnéztük a másik gépet is, a technikát, beszélgettünk a sráccal is, hogy hogy alakult ki ez az egész, mik a tervek, járnak e ide igazi pilóták is…stb

Amikor kijöttünk Z nagyon fel volt dobva, ezerszer elmondta, hogy mennyire jó volt, és hogy itthonra is kellene egy ilyen szerkezet :) Hát persze! A bökkenő csak annyi, hogy nagyobb, mint a nappalink …

Pelenka rekord lázzal

Kedden Roli hajnali 3/4 6kor ébredt, fél 12ig 6 kakis pelust produkált. Akkor aludt 1és háromnegyed órát, majd estig újabb 4 adagot termelt (ezzel mennyiségi rekord született). Ez viszont szegénynek annyira kikezdte a popsiját, hogy szó szerint nem tudott menni. Iszonyatosan sírt, ha pelust akartunk/kellett cserélni, semmivel nem tudtunk hozzáérni, fájt a törlőkendő és a víz is. Estére iszonyatosan nézett ki, mintha teljesen lehorzsolta volna a bőrt róla. Én ilyet még nem láttam, és nem is nagyon szeretnék! Este 9kor már aludt reggel 5ig, akkor áthívott az ágyába, ivott vizet, visszaaludt, én visszamentem a helyemre, 6kor megint jött, szerencsére akkor is vissza tudtunk aludni, fél 8kor arra ébredtem, hogy Z megy el dolgozni…
Reggel mértünk lázat is, mert nagyon melegnek tűnt Csipi 37,4volt, majd magától lement 36,7re, de egész nap nagyon elesett volt. Kaki csak reggel volt 1 darab, enni evett rendesen, ivott is, de tényleg nagyon rossz volt a közérzete.
Semmit nem akart, csak azt, hogy olvassak neki. Van olyan könyv, amit ma szerintem ötször elolvastunk ill. megnéztünk.
Délután fél 5kor kapott Nurofent, ettől jobban lett, elkezdett dumálni, feléledni, így gyorsan elmentünk mocizni meg játszóra.
Most fürdés után megint volt sírás, de ebben volt némi hiszti is…
Hogy minek tulajdonítjuk mindezt? Szerintünk a fogai közül valamelyik utolsó jön kifelé, mert nyomja az ujját a szájába, és nyálzik is. Nagyon remélem, hogy nem fogunk mellé a diagnózissal… mindegy, ha holnap is produkál valami tünetet, akkor elviszem dokihoz.

Tegnap este 1o-kor én úgy zuhantam be az ágyba, mint akit agyonvágtak, szerintem ez ma sem lesz másképp csak 1 óra késéssel…

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy így a tervezett tortát nem sikerült megsütnöm :(

Gyors hétvége sokmindennel

Pénteken beiratkoztunk (pontosabban Z beiratkozott) könyvtárba. Ez azért fontos, mert aki ismer, tudja rólam, hogy „falom” a könyveket, és tényleg igaz, hogy nekem kár könyvet vennem, mert a legvastagabb könyvet is (ha érdekel), akkor 1 héten belül elolvasom, ilyenkor minden szabad másodpercet kihasználok olvasásra. Gyorsan ki is vettünk nekem 3 könyvet (E. Adler: Párizsi randevú, Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai – ezen már túl vagyok, Thomas Harris: Fekete vasárnap), ill. Znek is Dean R. Koontztól az Idegen emlékek-et.

Szombaton délelőtt motoroztunk (pontosabban mi kísértük a Rolit), és egy hirtelen manőver következtében R hanyatt esett a betonon… szerencsére nem történt semmi baj az ijedtségen kívül. Délután usziban voltunk, kiscsoportos foglalkozás keretében ketten voltak a törpik.

Vasárnap Anyuéknál voltunk, ill. miután Roli elaludt délután mi Zolival átmentünk Gabi barátnőmékhez babanézőbe :) Dávid most 6 hetes, nagyon kis aranyos. Annyira fura volt egy ilyen picit megfogni, pedig R is mostanában volt ekkora. Előtte még elmentünk tescozni is, vettünk Rolinak egy tök jó kapucnis felsőt, amihez tartozik egy kapucnis mellény is, ill még egy pólót neki, egy nyári nadrágot nekem, és Gabiéknak is csokit, a picurinak pedig babacuccokat.

Közben Tesómék is befutottak, és hozták magukkal Roli szülinapi ajándékát. Azért tették ezt, mivel Norbi (aki szombaton hazajött Marokkóból) jövő hétfőn megy Németországba 7 hétre, és Enikő(barátnője) is megy szintén Németo-ba, csak más városba, 9 hétre dolgozni. Az ajándékot nagyon eltalálták, kukásautót vettek amihez tartozik 3 kuka és 2 fős „személyzet” is. Azóta a kukanéni és kukabácsi minden fürdésnél és minden alvásnál aktív résztvevők :)

Boldog Szülinapot Apa!!! :)

ui: igaz, nem az én előadásom, de talán így élvezhetőbb :) :)

:)

Tesóm tegnap küldött egy sms-t, hogy minden munkát befejeztek, így szombaton jön haza.
Ma délelőtt mondtam Rolinak, hogy holnap jön haza Norbi,
erre Ő : - Pici Múni bácsi haza repcsi mama :)
én: - Örül neki a mama?
Ő: - Jóóóóóóóóóóó (és közben vigyorog)

Hogy miért pici, azt nem tudom?! De valószínűleg Ági sógornőm ugyanilyen okból Ági baba :)

Micsoda nő ez a férfi...

Mennyire toleráljuk a MÁSSÁGOT? Egyáltalán ki MÁS? Minden ember más, de egyvalamiben mindannyian egyezünk, mindenki előítéletek nélkül születik! Akkor mégis miért gyűlölik emberek egymást, miért vannak emberek, akik ha meghallják valakiről, ne adj isten, szembe ütköznek valakivel, aki láthatóan nem az ő világképükkel megegyezően él, akkor abba belekötnek szóval, rosszabb esetben tettel?!

Mi, legfőképpen én megpróbálom Rolit úgy nevelni, mivel engem is így neveltek, hogy mindenki felé érdeklődjön, de azért tartson egy bizonyos távolságot, ha arra szükség van. Sajnos vannak olyan csoportok, akik úgy gondolják, hogy nekik csak jogaik vannak, kötelességük pedig nincs…. az ilyet valahogy nem díjazom.

De ne aszerint válasszunk ismerősöket/barátokat, hogy ki milyen bőrszínű, vallású, szexuális beállítottságú. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, kollégája, aki úgy éli meg a mindennapokat, hogy van valami „titka”. Nekem is van/volt olyan kollégám, akiről városi legendák terjengtek, hogy ő a pasikat szereti, mert sosem látták nővel, és sosem élte nyilvánosan a magánéletét. A mai napig nem tudom, de nem is érdekel, hogy kivel osztja meg a hálószobáját. Ettől mi még nagyon jókat dumáltunk, sokat voltunk együtt, és ő volt az első a munkahelyemen, aki megtudta, hogy terhes vagyok.

Általános iskolás koromban volt roma barátnőm is (igaz, az ő családja a mai napig munkából és nem segélyből él), Anyumnak is volt roma kolléganője, mint bolti eladó.

Középiskolás voltam, amikor a baráti társaságunkból összejöttem egy félig magyar félig arab sráccal, igaz a románc nem tartott sokáig, de mint haverok még pár évig együtt buliztunk. Vele is teljes volt az összhang, soha nem szóltak meg bennünket – mondjuk ez is már kb 10-12 éve volt (úúúú, milyen öreg vagyok).

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor bekerültem egy zsidó tulajdonú céghez, nem volt ott sem gáz, pedig ott én voltam a kisebbség, de ezt sosem éreztették velem. Aztán egy másik helyen volt egy kolléganőm, aki szintén zsidó volt, és vele nagyon nagy összhangban voltunk, sokáig tartottuk a kapcsolatot, néha még mostanában is bejelentkezünk egymásnál, ha valami fontos történik az életünkben.

Hogy hogy jutott ez eszembe? Délelőtt amikor jöttünk haza Rolival, a ház előtt állt egy srác az emeletünkről, akinek van egy nagyon nagy testű kutyája (Roli kb fél fejjel alacsonyabb mint a kutyus teste, a fejük egyvonalban van), és persze nekünk meg kellett állnunk kutyázni ;) Egyszercsak megjelent a srác mellett egyhosszú szőke hajú magas csajszi, akin valami „fura” volt, és hirtelen leesett, hogy ő igazából pasi. Egyébként miniszoknyában és topban volt, papucsban és cicikkel, eddig nem tűnt fel hogy ő pasi, mert csak messziről láttam. Aranyosak voltak mindketten, és a kutyus is. Mondták, hogy mennyire jó, hogy a „pici” nem fél a kutyáktól.

Amikor felértünk, felhívtam Z-t, hogy mivan, és ő is csak ennyit tudott mondani, hogy „Jé” :)

Gondolom, ő (mármint a csajszi) pontosan tudja, hogy milyen az, ha összesúgnak a háta mögött, esetleg szembe szídják, v. valami durvább….

Úgy gondolom, hogy a világ attól szép, hogy mindenki más, nincs két egyforma ember, állat, virág, nincs két egyforma nap. Milyen unalmas lenne, ha mindenki egyforma lenne… jó ez így, ahogy van

Amivel viszont én sem értek egyet, miért kell az utcára menni és kampányolni azzal, hogy én más vagyok… miért médiaszenzáció, ha valaki "coming out"-ol, egyáltalán, miért van erre szükség?

Bízom benne, hogy mire Roli felnő ismét egy előítéletektől mentes társadalom lesz kialakulóban, és ebben Nekünk kezdő ill. gyakorló szülőknek hatalmas a felelősségünk!!!

Recept vadászat

Kedves Olvasók!

Szeretném a segítségeteket kérni mégpedig: Z-nek jövő héten lesz a születésnapja és csokitortát szeretnék neki sütni, olyan KIPRÓBÁLT receptet keresek, amiben nincs gyümölcs, nincs puding, és aránylag könnyű megcsinálni. Tavaly R szülinapjára sütöttem egy csokitortát, de a receptje nem volt jó, és így egy egész délutánt átidegeskedtem, mire sikerült Zvel egyetemben ehetővé tennünk. Ettől szeretném most megkímélni magamat. Hogy ne az maradjon meg bennem, hogy mennyit küzdöttem vele, hanem a végeredmény :)

Tudom, hogy van sok-sok oldal, ahonnan le tudok menteni szebbnél-szebb tortákat, de valami olyat keresek, ami már bevált és nem kell mestercukrásznak lenni az elkészítéséhez.

A tippeket a kommentekbe vagy a melus1979@gmail.com -ra várom.

Köszönöm a segítséget :)

Kuckó és baleset

Szombaton Roli kapott új ágyat, igen, eljött ez a nap is. Kiságyat darabjaira szedtük, a bébijátékokat végleg összepakoltam és elszáműztünk minden itthon lévő babás dolgot Anyuékhoz Dunakeszire.

Hát mint ne mondjak, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, de azért befelé elég rendesen potyogtak a könnyeim, kifelé azért nem, mert Z kicikizett…

Két éve teljes lázban égve szereztük be a babaholmikat, most meg már el is pakoltuk…
Tudom, ismétlem önmagam, de tényleg olyan gyorsan elrohant az idő. Ez van…

A lényeg, hogy a délutáni alvás után berendeztük az új kuckót, Roli egyből bevackolta magát, egyáltalán nem hiányolta a kiságyat. Éjszaka is rendesen elaludt a szokásos esti mesék után, aludt a helyén hajnalig, aztán átjött közénk és vasárnap fél 8ig aludtunk. Tegnap anyuéknál voltunk, így ma aludt először ebéd után az új ágyban, de nem volt semmi gond, én is odakucorodtam mellé, és hamar el is aludt(unk). Igaz, én később kijöttem a szobájából, inkább a nappaliban aludtam, így azért mégis kényelmesebb :)



Túl vagyunk az első baleseten. Szombaton amíg mi ikeáztunk, addig Roli játszózott, és elhasalt a motorral. Az álla és a arcának a jobb fele horzsolódott le, nagyon csinos, igazi rosszfiús ;) Egyáltalán nem viselték meg a történtek, ugyanúgy mocizik a sebességből nem vett vissza, és továbbra is mindenfelé néz, csak arra nem, amerre megy….

23

Már csak 1 hónap és szülinap, hihetetlen :)

Milyen újdonságok történtek velünk az elmúlt egy hónapban?

Végleg leszokott a szopizásról… véééééééééééégre, azért már elég régóta csak az alváshoz kellett neki megnyugvásként, de a múlt héten sikerült nélküle is pikkpakk elaludni, és már nem is kérte, én meg nem forszíroztam a témát. Néha még bepróbálkozik, igaz csak éjszaka, de ilyenkor azért könnyen le lehet szerelni azzal a dumával, hogy ilyenkor minden és mindenki alszik.

A szókincse nagyon sokat gyarapodott, már mondja, hogy IGEN (eddig csak „jó” volt), tegnap hallottam tőle, hogy centrifuga, mosógép :) Bejött a képbe az akar(om), és a kér(em), és a Mit csinál Apa/ Aka? Tényleg minden nap hoz valami újat a beszélőkéjében. Valamelyik nap megáll mögöttem a konyhában, és mondja, hogy dobog. Ránézek, és a szívén volt a keze :) Azóta, naponta többször megállapítja, hogy továbbra is dobog ;)

Kaja lehet majdnem bármi, igaz a Mama joghurtos gyümölcsös sütije nem jött be neki, mert nem volt édes, így ez konkrétan a szőnyegen landolt, és szintén a Mama csinált madártejet, ami meg vagy túl hideg volt, vagy túl édes, mindenesetre a kanalat az én számba nyomta a sajátja helyett, és nem madártejnek hívta, hanem madár kakinak…

A viselkedésében is nagy változások zajlanak, elkezdett lökdösődni (a játszótéren egy kb 1 éves kislányt minden ok nélkül fellökött), a játszótéren úgy próbálkozik, hogy átöleli a kiszemelt „áldozatot”, majd lerántja a földre, v. lerántja a motorról.

Tényleg fura, hogy mindjárt szülinapos lesz, de addig még sok minden fog velünk történni (pl: Apa szülinap, bölcsis szülői, elmegyünk nyaralni)

Számomra természetes...

Számomra teljesen természetes, hogy ha valahová megyek egyedül, gyerek nélkül és ott várni kell, esetleg sorban állni, akkor aki pocakos, ill. kisgyerekes (a türelmetlenebb fajtából), azokat előre engedem. Nem tudom miért, de ez így alakult, így vagyok genetikailag kódolva, így neveltek..stb

Amikor már láthatóan pocakos voltam (és lekerült a téli kabát is, kb. április közepén – 5/6 hónapos terhesen), akkor átadták a helyet, ha tömegközlekedtem (ami akkor hetente többször megtörtént), és valaki felnézett a nagyon fontos újságolvasás, zenehallgatás, telefonálás közben. Ez akkor szintén természetesnek tűnt. Persze, előfordult olyan is, hogy ha láttam egy nagyobb pocakkal „rendelkező” sorstársat, vagy egy idős nénit/bácsit akkor magától értetődően átadtam a helyem, ha más erre nem volt képes.

Ami ma történt az kicsapta a biztosítékot nálam. Jövő hónapban Gyulára megyünk nyaralni egy hétre, hogy olcsóbban megússzuk, így el kellett menni a háziorvosomhoz beutalóért. Tegnap este már futottam egy kört, de fél 8kor is még hatan voltak előttem, tök unott fejjel, láthatóan mindannyian utálták az életet, így inkább 10 perc várakozás után (ami alatt nem jött ki senki) úgy döntöttem, hogy ma ismét bepróbálkozom, tudva azt, hogy Rolit is magammal kell vinnem. Reggel 8tól van rendelés, naivan 10re odamentünk, hogy talán már lefutott a roham. Tévedtem. Rajtunk kívül volt még 2 várandós kismama (jó nagy pocakkal), 4-5 nyugdíjas és még 1-2 középkorú várakozó. Mindegy, beálltam szembe a doki ajtajával, hogy bestartolok soron kívül, ha kinyílik az ajtó.

Viszont amikor az egyik nyugdíjas FÉRFI és egy szintén FÉRFI (mint kiderült) munkanélküli hangosan elkezdték tenni a megjegyzéseket, hogy minek hozza magával a gyereket, biztos így hamarabb sorra kerül, majd legközelebb ők is hoznak magukkal gyereket/unokát, akkor elöntötte az agyamat a sz.r és én hülye, ahelyett, hogy hagytam volna őket hagy puffogjanak, megkérdeztem, hogy és mégis hová tegyem, ha nincs aki vigyázzon rá, mert szerencsére apuka dolgozik, és nem jókedvemből hoztam magammal… erre nem mondtak semmit, de ezek a megjegyzések még többször elhangoztak szintén tőlük, illetve még a két kismamát is kikezdték.

Így is kb fél órát várakoztunk kint, mire egy igen idős néni végre kijött a dokitól, akkor a 2 pocakos egyszerre bement (vmi beutalóért), és én is odaadtam az asszisztensnek a taj kártyámat, és elhadartam, hogy mit szeretnék. Két perc után a két csajszi ki, és akkor behívtak bennünket – az egyik pasi ekkor: Na tessék! felkiáltással ismét hangot adott a nemtetszésének, - de az asszisztens már kiszólt, hogy a kedves várakozó férfiak vegyenek vissza a hangerőből, mert zavarják a rendelést.

Gyorsan megkaptuk a beutalót, és amikor végeztünk, akkor pedig behívtak egy pácienst, aki időpontra jött :)Szerintem ez már túl sok volt a kint lévőknek, de egyáltalán nem sajnálom őket.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy mindenki siet valahová, hogy a legtöbb embernek saját maga a legfontosabb, de ha R elkezd hisztizni, akkor meg azért háborogtak volna. Vannak emberek, akinek semmi nem jó, de legalább most volt egy jó napjuk, és jól kidurroghatták magukat, és otthon volt mit mesélni …

Képek a hétvégéről és Tesómtól

Dinnyeszállítmány (tesóm szerint 15 kg/db)


A zászlóval körülvett szökőkút körül egy körforgalom van
A szoba


szintén a szobában




Száradó ruhák

ww A szállásuk belső része

Hullámtörő




Pesti alsó rakpart 2010.06.06 délelőtt






A szombati ebédünk :)

Hétvége

Ez a hétvége elég mozgalmasra sikeredett, de ez nem is baj, hétfőtől péntekig úgyis csak a környéken mozgunk Rolival, a műanyag motor és a babakocsi pedig elég rendesen bekorlátozza a mozgásterünket, nem is beszélve a múlt heti időjárásról.

Péntek délután 4től a bölcsiben gyereknap/nyílt nap volt, először úgy terveztem, hogy elmegyünk, de mivel R úgy döntött, hogy inkább alszik, így nem mentünk. Gondolom, nem vesztettünk sokat, mert szerintem a sok felnőtt között elvesztek a gyerekek. Majd biztos elmondja valamelyik anyuka, hogy miről maradtunk le. Inkább átmentünk Z. anyukájáékhoz, ahol Roli mindenáron meg szerette volna lovagolni Borzit, aki szerencsére ezt nem engedte, így jobb híján Ági hátán „lovagolt” :)

Szombaton hajnalban fél 7kor ébresztett R, ami eléggé fájdalmasan érintett. Délelőtt játszótereztünk, aztán aludtunk egy nagyot,addig Zoli bevásárolt és pizzát sütött, utána pedig usziban voltunk. Roli nagyon kis ügyes volt, a bemelegítéses gyakorlatokat nagyon szépen csinálta, ilyenkor a medence szélén állnak és mindenféle mondókákra (pl: Cini-cini muzsika, Csip-csip csóka…stb)átmozgatják a testrészeiket, a merülésekkor sem nyelt nagyon vizet, most látszott rajta, hogy tényleg élvezi, amit csinál. Néha látni, hogy muszájból csinálja, de most végig vigyorgott. A végén, a szabadfoglalkozás alatt, pedig Z feltett neki két Thomasos karúszót, amikkel nagyon ügyesen fent tudott maradni a víz felszínén, tartotta a fejét csukott szájjal, egyáltalán nem nyelt vizet :) Utána még egy kicsit játszóztunk, és még a Dédit is meglátogattuk.

Este, amikor letettem a fejem, szerintem még a párnáig sem értem el, de már aludtam.

Vasárnap délelőtt elmentünk a Vörösmarty térre a Könyvhétre, volt az Ulpius kiadóhoz kedvezményem, de sajna azokat a könyveket, amiket kinéztem magamnak nem hozták ki a vásárra…így nem vettem semmit. Volt nagyon sok gyerekkönyv, de aztán arra jutottunk, hogy megnézzük a nagyszülőknél a mi volt könyveinket, és azokból szemezgetünk Rolinak.

Ha már itt voltunk, megnéztük a Dunát is, tényleg borzasztó ez a sok víz, de mi itt a fővárosban örülhetünk, hogy „csak” a rakpart van lezárva, és az embereknek nem a túlélésért kell küzdeniük!

Még tervben volt, hogy veszünk hazafelé virágpalántákat az erkélyre, de mivel R elég erősen elkezdett lemenni alfába, így inkább ezt kihagytuk. Ebéd után közös szieszta volt, fiúk a hálóban aludtak, én a nappaliban nem csináltam semmit. A mosogatóban hegyekben állt a mosatlan, de nem érdekelt, valahogy jó volt csak úgy lenni… tisztában voltam vele, hogy este úgyis nekem kell megcsinálni, de akkor is kellett a nyugi. 4kor ébresztettem a férfi társaságot, ettünk, és a mivel a változatosság gyönyörködtet ;), így ismét játszótér volt a program, este még mosogattam, és előszobát és erkélyt takarítottam.

Norbi már egy hete Marokkóban van, Rabatban van a főhadiszállásuk (apartman + munkahely). Tegnap a kollégájával elautóztak Marrakeshbe, ami 340 km távolságnyira van. Nagyon jól érzi magát, tetszik neki az ottlét, de már csak 2 hét és jön haza.

Annyira lelkesen mesél, amikor beszélünk, hogy elhatároztam, nekem is el kell majd utaznom oda egyszer !