Számomra természetes...

Számomra teljesen természetes, hogy ha valahová megyek egyedül, gyerek nélkül és ott várni kell, esetleg sorban állni, akkor aki pocakos, ill. kisgyerekes (a türelmetlenebb fajtából), azokat előre engedem. Nem tudom miért, de ez így alakult, így vagyok genetikailag kódolva, így neveltek..stb

Amikor már láthatóan pocakos voltam (és lekerült a téli kabát is, kb. április közepén – 5/6 hónapos terhesen), akkor átadták a helyet, ha tömegközlekedtem (ami akkor hetente többször megtörtént), és valaki felnézett a nagyon fontos újságolvasás, zenehallgatás, telefonálás közben. Ez akkor szintén természetesnek tűnt. Persze, előfordult olyan is, hogy ha láttam egy nagyobb pocakkal „rendelkező” sorstársat, vagy egy idős nénit/bácsit akkor magától értetődően átadtam a helyem, ha más erre nem volt képes.

Ami ma történt az kicsapta a biztosítékot nálam. Jövő hónapban Gyulára megyünk nyaralni egy hétre, hogy olcsóbban megússzuk, így el kellett menni a háziorvosomhoz beutalóért. Tegnap este már futottam egy kört, de fél 8kor is még hatan voltak előttem, tök unott fejjel, láthatóan mindannyian utálták az életet, így inkább 10 perc várakozás után (ami alatt nem jött ki senki) úgy döntöttem, hogy ma ismét bepróbálkozom, tudva azt, hogy Rolit is magammal kell vinnem. Reggel 8tól van rendelés, naivan 10re odamentünk, hogy talán már lefutott a roham. Tévedtem. Rajtunk kívül volt még 2 várandós kismama (jó nagy pocakkal), 4-5 nyugdíjas és még 1-2 középkorú várakozó. Mindegy, beálltam szembe a doki ajtajával, hogy bestartolok soron kívül, ha kinyílik az ajtó.

Viszont amikor az egyik nyugdíjas FÉRFI és egy szintén FÉRFI (mint kiderült) munkanélküli hangosan elkezdték tenni a megjegyzéseket, hogy minek hozza magával a gyereket, biztos így hamarabb sorra kerül, majd legközelebb ők is hoznak magukkal gyereket/unokát, akkor elöntötte az agyamat a sz.r és én hülye, ahelyett, hogy hagytam volna őket hagy puffogjanak, megkérdeztem, hogy és mégis hová tegyem, ha nincs aki vigyázzon rá, mert szerencsére apuka dolgozik, és nem jókedvemből hoztam magammal… erre nem mondtak semmit, de ezek a megjegyzések még többször elhangoztak szintén tőlük, illetve még a két kismamát is kikezdték.

Így is kb fél órát várakoztunk kint, mire egy igen idős néni végre kijött a dokitól, akkor a 2 pocakos egyszerre bement (vmi beutalóért), és én is odaadtam az asszisztensnek a taj kártyámat, és elhadartam, hogy mit szeretnék. Két perc után a két csajszi ki, és akkor behívtak bennünket – az egyik pasi ekkor: Na tessék! felkiáltással ismét hangot adott a nemtetszésének, - de az asszisztens már kiszólt, hogy a kedves várakozó férfiak vegyenek vissza a hangerőből, mert zavarják a rendelést.

Gyorsan megkaptuk a beutalót, és amikor végeztünk, akkor pedig behívtak egy pácienst, aki időpontra jött :)Szerintem ez már túl sok volt a kint lévőknek, de egyáltalán nem sajnálom őket.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy mindenki siet valahová, hogy a legtöbb embernek saját maga a legfontosabb, de ha R elkezd hisztizni, akkor meg azért háborogtak volna. Vannak emberek, akinek semmi nem jó, de legalább most volt egy jó napjuk, és jól kidurroghatták magukat, és otthon volt mit mesélni …