A ma esti programomban szerepelt a fogorvos, ugyanis januárban észrevettem, hogy van egy lyukas fogam, szombaton ebéd közben pedig letört egy darabka belőle :(
A történethez hozzátartozik, hogy sosem volt eddig még rossz fogam, gondolom ez a negatív változás a terhességnek + a szoptatásnak "köszönhető". Így itt álltam fogdoki nélkül, de még aznap délután kaptam egy nevet és telefonszámot (ezúton is hatalmas KÖSZÖNÖM érte), és ma délután 6kor jelenésem volt nála.
Egy szimpi ötvenes doktornő, és egy szintén aranyos asszisztens. Jöttek velem a fiúk is, mivel Z jelentett be nála kedden, ő tudta hová kell menni, és biztos az is benne volt, hogy tényleg bemenjek, ne gondoljam meg magam ;) Roli egyből levette őket a lábukról, az asszisztens a kezébe nyomott mindenféle micimackós matricákat, színezőt, naptárat meg még nem tudom miket :)Aztán ők elmentek játszózni, én meg ottmaradtam totál parában...
A teljes kórképhez tudni kell, hogy a jobb alsó leghátsó (melyik lenne másik?) fogamról van/volt szó, aztán jött a feketeleves, hogy a bal alsó nyolcas tuti lyukas, és valamelyik felső hatos is gyanús ... Szuper :(
Persze, hogy jó legyen a leghátsó, a legnehezebben elérhető, és még ráadásul az ínyem is rá volt nőve a felére... igen, már csak múlt idő, mert már nincs rajta. Tömni még nem tömte be, majd talán jövő csütörtökön, de az is lehet, hogy inkább kihúzza...majd meglátjuk
Most nem jó... fáj, ahogy megy ki az érzéstelenítő.
Emlékszem, amikor szültem, akkor azt mondtam, hogy mit nekem fogorvos, ha a szülést túléltem, akkor bármi jöhet, de ezt ezennel visszavonom!
Ja, és kaptam házi feladatot is: gyakoroljam a tükör előtt, hogy a nyelvemet ne toljam oda, ahol a dokinéni éppen dolgozik :)
2010. április 29., csütörtök
Egész nap kettesben
A tegnapi napot Apa nélkül töltöttük, mert reggel 7kor elindult dolgozni Nyíregyházára, ahonnan délután 5kor hazaugrott 1 órára és ment újra munkába,akkor már a céghez és éjjel 11-re végzett, pontosabban akkor ért haza.
Így az egész napot kettesben töltöttük. Az igazat megvallva kedden felkészültem mindenre amire lehet, de Roli nagyon aranyos volt egész nap, nem volt semmi hangos szó, semmi hiszti:)
Sokat játszottunk, voltunk vásárolni, játszóterezni, sőőőőt, még porszívóztunk is. Persze az egész napot végig dumálta:)
A nap legnehezebb pillanata az volt, amikor Zoli ment el délután, mi pedig mentünk a játszóra, és Roli először be akart szállni Apával az autóba, utána pedig totál csalódottan mutatott az autó után, hogy mi nem mentünk Apával :(
Fürdésnél szintén kétszer emlegette Őt (mivel ez nálunk FÉRFIDOLOG, konkrétan én az elmúlt majdnem 22 hónap alatt egyszersem fürdettem) egyszer a fogmosásnál, majd pedig a fütyimosásnál. De a pancsi gond nélkül lezajlott, nem maradt koszos a gyerek :) :)
Fürcsi után összepakoltunk, hogy Apa ne legyen szomorú, mikor hazajön, és fél 10 előtt már jöttem is ki Rolitól, mert elaludt.
Amikor Z hazaért megállapítottam, hogy ezt a korszakot szeretem a legjobban, amiben most vagyunk, mert Roli annyira értelmes, együttműködő, szeretetgombóc, dumagép. Imádom :)
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem sem kellett az elalvásnál ringatni, szerintem abban a pillanatban elaludtam, ahogy a párnán volt a fejem.
Minden tiszteletem azoké az Anyáké, akik egyedül nevelik a gyerekeket, Apa későn ér haza, vagy csak (bármilyen okból) hétvégén kap Anya felmentést az anyáskodásból.
Így az egész napot kettesben töltöttük. Az igazat megvallva kedden felkészültem mindenre amire lehet, de Roli nagyon aranyos volt egész nap, nem volt semmi hangos szó, semmi hiszti:)
Sokat játszottunk, voltunk vásárolni, játszóterezni, sőőőőt, még porszívóztunk is. Persze az egész napot végig dumálta:)
A nap legnehezebb pillanata az volt, amikor Zoli ment el délután, mi pedig mentünk a játszóra, és Roli először be akart szállni Apával az autóba, utána pedig totál csalódottan mutatott az autó után, hogy mi nem mentünk Apával :(
Fürdésnél szintén kétszer emlegette Őt (mivel ez nálunk FÉRFIDOLOG, konkrétan én az elmúlt majdnem 22 hónap alatt egyszersem fürdettem) egyszer a fogmosásnál, majd pedig a fütyimosásnál. De a pancsi gond nélkül lezajlott, nem maradt koszos a gyerek :) :)
Fürcsi után összepakoltunk, hogy Apa ne legyen szomorú, mikor hazajön, és fél 10 előtt már jöttem is ki Rolitól, mert elaludt.
Amikor Z hazaért megállapítottam, hogy ezt a korszakot szeretem a legjobban, amiben most vagyunk, mert Roli annyira értelmes, együttműködő, szeretetgombóc, dumagép. Imádom :)
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem sem kellett az elalvásnál ringatni, szerintem abban a pillanatban elaludtam, ahogy a párnán volt a fejem.
Minden tiszteletem azoké az Anyáké, akik egyedül nevelik a gyerekeket, Apa későn ér haza, vagy csak (bármilyen okból) hétvégén kap Anya felmentést az anyáskodásból.
2010. április 26., hétfő
Hiszti vs. türelem
Hát igen, nálunk is elkezdődött a rettegett hiszti korszak.
Igaz, voltak már előjelek, de múlt hét pénteken átéltük az első, igazi hisztit, az összes kötelező tartozékával együtt, mint kezdeti toporzékolás, hatalmas „mű”könnyek, először csak kézzel csapkodta a padlót, majd hasra vágta magát, és a végén kézzel-lábbal vergődött a fürdőszoba szőnyegen. Mindezt a játszi utáni kötelező kézmosás váltotta ki, amit eddig lerendezett egy sima toporzékolással (merthogy valahogy ezt nem szereti), de ez most nem volt elég. A vicces az volt, hogy kérdeztem tőle, hogy most ez Neki jó, amire közölte, hogy nem; mire megkérdeztem, hogy tudja e, hogy miért csinálja, amire a válasz az volt, hogy nem :) Ekkor kijöttem a fürdőszobából, amire ő abbahagyta a műsort, felállt és jött utánam.
Ma pedig (szintén a játszótérről feljövet) megállt a bejárati ajtóban és elkezdte ütni, miközben hajtogatta, hogy lépcső. Én, jó anya módjára kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjen lépcsőzni, de nem ment, viszont jöttek a könnyek, a toporzékolás, és a magas C (ilyenkor mindig pár oktávot emelkedik a hangszíne). Úgyhogy megálltunk az előszobában, és próbáltuk eldönteni, hogy most mi legyen. Aztán én feladtam kb 3 perc után, és hirtelen abbamaradt minden műsor, hívta Apát, hogy menjenek kezet mosni :)
Amit nehezebben tolerálok, az a kezdődő irigység :( Próbálom elterelni másfelé, de képes (lenne) a motorjáért élethalál harcot vívni, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen a hintában ül, vagy mondjuk homokozik.
2010. április 25., vasárnap
Az első igazi
tavaszi hétvégén vagyunk túl :) Annyira szuper, hogy mindkét nap sütött a nap, és 20 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála! Kis túlzással minden percet kint töltöttünk, leszámítva az evést, és az alvást:) Igaz, szombaton voltunk úszni, illetve Ági szülinapozni is.
Itt ülök a gép előtt, és olyan fáradt vagyok, mintha valami teljesítménytúrán estem volna át, pedig "csak" a Nemzeti Színház kertjében voltunk délután. Mindenkinek csak ajánlani tudom, van játszótér (kicsi, de a célnak megfelel), lehet motorozni, felmenni a kilátóba, HÉV-et nézni, a hajó orrából nézelődni, ill. onnan lemotorozni, csak kifeküdni a fűbe (mondjuk, ez nálunk lehetetlen ;))
2010. április 20., kedd
Bridget Jones sem csinálta volna jobban :)
Eljutottam ma step aerobic-ra, végre!!! Kimaradt 3 év edzés, és közben szültem is, így eléggé parázva indultam neki. Erősítésnek beszerveztem sógornőmet (Ágit), ő mégiscsak tudja, kit kell hívni, ha baj van.
Első lépésként sikerült elkésnünk, így lemaradtunk a bemelegítésről, és a koreográfia elejéről... ez rá is nyomta a bélyegét az edzés további menetére (legalábbis nálam). Igaz, azon a bemelegítés és a legjobb edző sem tud segíteni, hogy így 30on túl élből meg tudjam különböztetni a jobb lábamat a baltól, és ne azon agyaljak 2 lépés között, hogy most akkor melyik lábam melyik...Szóval így elég nehéz, főleg, hogy közben pörögni is kell(ett volna), meg tánclépéseket kombinálni, és közben figyelni a külsőségekre (mivel kb 1 méteres távolságból egy egész alakos én röhögött rajtam a tükörből), mint pl hajszerkezet, póló állás... stb. Ja, és mindeközben lehetőleg ne a step pad mellé, elé lépni :)
A koreográfiát nem sikerült még nyomokban sem elsajátítanom, de az alaplépésekre még emlékszem a régmúltból-bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha még ennyi "tudásom" sem lenne.
Mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan letelt az 1 óra (nem 45 perc), igaz kicsit megsüketültem, mert a fejem fölött volt az egyik hangfal, és aki járt már aerobic teremben az tudja, hogy egy ilyen helyen elég rendesen adnak a decibeleknek.
Az óra végén még kb negyed órát ültünk az öltözőben, és próbáltunk magunkhoz térni :)
Levontam a konzekvenciát: van még hová fejlődnöm (és ez így van jól). Nem adom fel, jövő kedden ismét nekifutunk, akkor reményeim szerint némi sikerélményről is beszámolhatok majd :)
Első lépésként sikerült elkésnünk, így lemaradtunk a bemelegítésről, és a koreográfia elejéről... ez rá is nyomta a bélyegét az edzés további menetére (legalábbis nálam). Igaz, azon a bemelegítés és a legjobb edző sem tud segíteni, hogy így 30on túl élből meg tudjam különböztetni a jobb lábamat a baltól, és ne azon agyaljak 2 lépés között, hogy most akkor melyik lábam melyik...Szóval így elég nehéz, főleg, hogy közben pörögni is kell(ett volna), meg tánclépéseket kombinálni, és közben figyelni a külsőségekre (mivel kb 1 méteres távolságból egy egész alakos én röhögött rajtam a tükörből), mint pl hajszerkezet, póló állás... stb. Ja, és mindeközben lehetőleg ne a step pad mellé, elé lépni :)
A koreográfiát nem sikerült még nyomokban sem elsajátítanom, de az alaplépésekre még emlékszem a régmúltból-bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha még ennyi "tudásom" sem lenne.
Mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan letelt az 1 óra (nem 45 perc), igaz kicsit megsüketültem, mert a fejem fölött volt az egyik hangfal, és aki járt már aerobic teremben az tudja, hogy egy ilyen helyen elég rendesen adnak a decibeleknek.
Az óra végén még kb negyed órát ültünk az öltözőben, és próbáltunk magunkhoz térni :)
Levontam a konzekvenciát: van még hová fejlődnöm (és ez így van jól). Nem adom fel, jövő kedden ismét nekifutunk, akkor reményeim szerint némi sikerélményről is beszámolhatok majd :)
Gólyahír
Kata barátném világra hozta kicsi lányát, Nórát :) Pici lány, nagyon sok jót kívánunk Neked!!! és persze Katám Neked és a Fiúknak is!
Remélem, nemsokára találkozunk!
2010. április 19., hétfő
Felemás
állapotban telt a hétvégénk. A múlt vasárnapnak "köszönhetően" Zoli már pénteken itthon maradt. Péntek jó volt, gyorsan eltelt, délelőtt levegőztünk egy nagyot, délután Roli nagyizott, Zoli számítógép szerelt, én meg nem csináltam semmit.
Szombaton voltunk Anyuéknál, ott is jó volt, este majdnem 8 óra volt hogy hazaértünk. És ekkor jött a feketeleves... már 10 körül kapizsgáltam, hogy nem lesz itt alvás, ugyanis a szomszéd (egy 20as évei elején járó csajszi) lakásból kezdődő buli hangjai hallatszottak. Z még optimista volt, biztos elmennek majd valahová... hát nem mentek...maradtak... elég sokáig... az utolsó emlékem hajnali fél 3kor volt, akkor néztem meg az órát, és végre elaludtam/elaludtunk Demjén Rózsi valamelyik remekbe szabott slágerére, amit karaoke verzióban hallhattunk... és igen, Roli 7-kor ébresztett. Hát mit ne mondjak, nem voltam valami szalonképes állapotban, de gyorsan bedöntöttem egy nagy bögre kávét, mosakodás, fogmosás, így valamelyest javítottam az összképen. Délelőtt Rolival lent voltunk a játszin, optimistán mentünk fel, biztos elalszik időben, de nem, akkor én kiborultam, sírtam egy kicsit, aztán végre elaludtak a fiúk valamikor 2 körül. Lenyomtak több, mint két óra szunyát, én addig olvastam, lustiztam, utána pedig mentünk Zoli anyukájához "ebédelni". Este hamarabb elaludtam, mint Roli.
Délután láttam a szomszéd csajszit, hát nem írom le, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben. Az a baj, hogy egyszer ezt már eljátszottuk, akkor az éjjel közepén sikeresen véget vetettünk a partinak, és utána megbeszéltük, hogy nem lesz többet ilyen. De mégis lett...
Remélem, hamarosan lesz egy igazi hétvégénk, amikor semmi és senki nem húzza keresztül a pihenésünket!!!
Szombaton voltunk Anyuéknál, ott is jó volt, este majdnem 8 óra volt hogy hazaértünk. És ekkor jött a feketeleves... már 10 körül kapizsgáltam, hogy nem lesz itt alvás, ugyanis a szomszéd (egy 20as évei elején járó csajszi) lakásból kezdődő buli hangjai hallatszottak. Z még optimista volt, biztos elmennek majd valahová... hát nem mentek...maradtak... elég sokáig... az utolsó emlékem hajnali fél 3kor volt, akkor néztem meg az órát, és végre elaludtam/elaludtunk Demjén Rózsi valamelyik remekbe szabott slágerére, amit karaoke verzióban hallhattunk... és igen, Roli 7-kor ébresztett. Hát mit ne mondjak, nem voltam valami szalonképes állapotban, de gyorsan bedöntöttem egy nagy bögre kávét, mosakodás, fogmosás, így valamelyest javítottam az összképen. Délelőtt Rolival lent voltunk a játszin, optimistán mentünk fel, biztos elalszik időben, de nem, akkor én kiborultam, sírtam egy kicsit, aztán végre elaludtak a fiúk valamikor 2 körül. Lenyomtak több, mint két óra szunyát, én addig olvastam, lustiztam, utána pedig mentünk Zoli anyukájához "ebédelni". Este hamarabb elaludtam, mint Roli.
Délután láttam a szomszéd csajszit, hát nem írom le, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben. Az a baj, hogy egyszer ezt már eljátszottuk, akkor az éjjel közepén sikeresen véget vetettünk a partinak, és utána megbeszéltük, hogy nem lesz többet ilyen. De mégis lett...
Remélem, hamarosan lesz egy igazi hétvégénk, amikor semmi és senki nem húzza keresztül a pihenésünket!!!
2010. április 16., péntek
Akkor és most
Valahol azt olvastam, hogy a '70-es, '80-as évek a retro kora, akkor én eléggé retro vagyok, mármint akkor születtem, akkor voltam gyerek, az első emlékeim ebből a korszakból valók. Szerettem akkor abban a korban élni, és a mai napig jobban vonz az a világ, mint a mai rohanós, egymásra nemodafigyelős, egymást majmolós és a 15 perces celebek tömege.
Hiába nem mehettünk akkor külföldre, amikor gondoltunk, hiába kellett egy autóra 8-10 évet várni, hogy a vásárlás elhatározásától a Merkur telepről kiguruljon a csoda, ami Nekünk 1986-ban történetesen egy piros Dacia volt (és a mai napig használják Anyuék). De kivártuk, és senki nem verte az asztalt, hogy miért ennyi idő, megmondták, hogy ennyi, és kész.
Akkor még nem volt mobiltelefon, sőt vezetékes is csak az iskolában a portán (amit én nagyon sokáig nem mertem felvenni, amikor ügyeletes voltam, kitört a frász, amikor elkezdett mellettem csörögni), nem volt hiperszuper tévé, igaz annak az egy csatornának, felesleges is lett volna, sőt, hétfőn még adás sem volt. Nem volt e-mail, de volt helyette papíralapú levelezés, az ünnepeken képeslapok. Nem volt egész évben banán, narancs - ezeket mindig a Mikulás hozta :). Mindenkinek volt munkahelye, volt tolerancia, türelem, egymásra odafigyelés.
Lehet, hogy csak gyerekfejjel láttam így, és ha akkor lettem volna ennyi idős, mint most, akkor másképp láttam volna. Nem tudom....
Tudtunk örülni egymás sikereinek, viszont nagyon irigy voltam, amikor az egyik osztálytársam külföldről kapott valami ruhát, és 1 héten keresztül abban járt iskolába. Nekünk a Tisza cipő nem divat volt, hanem mindennapi használati tárgy. Ki gondolta volna, hogy 20-25 év múlva akciósan 10ezret kell érte kifizetni....
Persze, volt nylon iskolaköpenyünk, de szerintem az iskolabarátibb, mint a top, a gyárilag lyukas farmer és a köldök-/orrpiercing. Volt rendes iskolatáskánk, nem pedig egy közepes méretű válltáskában hordtuk a cuccainkat általános iskolába. Igaz, ez csak az általános iskolában volt kötelező, de ott sem végig, mert jött a VÁLTOZÁS...(de erről nem itt, és nem most)
és a ZENE (ami nélkül mit érek én?) ...
... mai napig énekeljük/dúdoljuk az akkor slágereket, nincs házibuli Hungária nélkül. Az összes mai sláger gyökere akkorra nyúlik vissza pl: Sugarhill Gang, Kool & The Gang, Diana Ross, Wham, stb...
Mindenki táncolt Szűcs Judit remekbe szabott Táncolj még (1978) c. opuszára, vagy ki ne emlékezne Zoltán Erika Túl szexi lány (1988) c. slágerére ?!
... és a mai SZTÁROK... ki fog emlékezni 20-30 év múlva a mai tehetségkutató műsorok üdvöskéire? Lehet, hogy még ők maguk sem....
Kíváncsi vagyok, hogy ha 50 évesen leülök/leülnék megírni egy ilyen post-ot, akkor miről szólna? Nagyon bízom benne, hogy a gyerekeink nemcsak hiperszuper ketyerékkel fogják tartani a kapcsolatot Velünk és Egymással, lesz idejük önmagukra, a környezetükre, nyitottak lesznek mindenre, és talán egy kicsit lelassul ez a nagy rohanás....
ui.: szerettem volna linkelni is, de mivel jelenleg Zoli több gépet szerel egyszerre, és ezen nincs még telepítve elég sok minden, így nem tudok :( Ígérem, hogy amint visszakerül minden a helyére, pótlom a hiányosságom ;)
Hiába nem mehettünk akkor külföldre, amikor gondoltunk, hiába kellett egy autóra 8-10 évet várni, hogy a vásárlás elhatározásától a Merkur telepről kiguruljon a csoda, ami Nekünk 1986-ban történetesen egy piros Dacia volt (és a mai napig használják Anyuék). De kivártuk, és senki nem verte az asztalt, hogy miért ennyi idő, megmondták, hogy ennyi, és kész.
Akkor még nem volt mobiltelefon, sőt vezetékes is csak az iskolában a portán (amit én nagyon sokáig nem mertem felvenni, amikor ügyeletes voltam, kitört a frász, amikor elkezdett mellettem csörögni), nem volt hiperszuper tévé, igaz annak az egy csatornának, felesleges is lett volna, sőt, hétfőn még adás sem volt. Nem volt e-mail, de volt helyette papíralapú levelezés, az ünnepeken képeslapok. Nem volt egész évben banán, narancs - ezeket mindig a Mikulás hozta :). Mindenkinek volt munkahelye, volt tolerancia, türelem, egymásra odafigyelés.
Lehet, hogy csak gyerekfejjel láttam így, és ha akkor lettem volna ennyi idős, mint most, akkor másképp láttam volna. Nem tudom....
Tudtunk örülni egymás sikereinek, viszont nagyon irigy voltam, amikor az egyik osztálytársam külföldről kapott valami ruhát, és 1 héten keresztül abban járt iskolába. Nekünk a Tisza cipő nem divat volt, hanem mindennapi használati tárgy. Ki gondolta volna, hogy 20-25 év múlva akciósan 10ezret kell érte kifizetni....
Persze, volt nylon iskolaköpenyünk, de szerintem az iskolabarátibb, mint a top, a gyárilag lyukas farmer és a köldök-/orrpiercing. Volt rendes iskolatáskánk, nem pedig egy közepes méretű válltáskában hordtuk a cuccainkat általános iskolába. Igaz, ez csak az általános iskolában volt kötelező, de ott sem végig, mert jött a VÁLTOZÁS...(de erről nem itt, és nem most)
és a ZENE (ami nélkül mit érek én?) ...
... mai napig énekeljük/dúdoljuk az akkor slágereket, nincs házibuli Hungária nélkül. Az összes mai sláger gyökere akkorra nyúlik vissza pl: Sugarhill Gang, Kool & The Gang, Diana Ross, Wham, stb...
Mindenki táncolt Szűcs Judit remekbe szabott Táncolj még (1978) c. opuszára, vagy ki ne emlékezne Zoltán Erika Túl szexi lány (1988) c. slágerére ?!
... és a mai SZTÁROK... ki fog emlékezni 20-30 év múlva a mai tehetségkutató műsorok üdvöskéire? Lehet, hogy még ők maguk sem....
Kíváncsi vagyok, hogy ha 50 évesen leülök/leülnék megírni egy ilyen post-ot, akkor miről szólna? Nagyon bízom benne, hogy a gyerekeink nemcsak hiperszuper ketyerékkel fogják tartani a kapcsolatot Velünk és Egymással, lesz idejük önmagukra, a környezetükre, nyitottak lesznek mindenre, és talán egy kicsit lelassul ez a nagy rohanás....
ui.: szerettem volna linkelni is, de mivel jelenleg Zoli több gépet szerel egyszerre, és ezen nincs még telepítve elég sok minden, így nem tudok :( Ígérem, hogy amint visszakerül minden a helyére, pótlom a hiányosságom ;)
2010. április 13., kedd
Tavasz hol vagy?
Utálom ezt az időjárást, a mait meg még jobban, ez az esős, trutyis idő nem tesz jót a hangulatomnak... Hahó? Tavasz hol vagy? Hol a szikrázó napsütés, a csiripelő madarak, a virágzó fák, a friss illat?
Csak hogy jó legyen, ebben az összevissza időjárásban Roli benyelt valami vírust, ömlik az orrából a trutyi, és picit piros a torka. Legalább a kedve és az étvágya jó!
Ma voltunk mérlegelésen, 90 cm és 11,4 kg a Drága :)
Csak hogy jó legyen, ebben az összevissza időjárásban Roli benyelt valami vírust, ömlik az orrából a trutyi, és picit piros a torka. Legalább a kedve és az étvágya jó!
Ma voltunk mérlegelésen, 90 cm és 11,4 kg a Drága :)
2010. április 12., hétfő
A nem éppen ideális hétvége
Ez a hétvége nem fog a kedvenceim közé tartozni, az tuti...
Péntek délután Zoli azzal jött haza a munkából, hogy vasárnap mennie kellene vidékre, és a kollégája szerint alsó hangon este 8-ra érnek haza, úgy hogy reggel indulnak. Mivel most cégen belül munkakört vált, így arra jutottunk, hogy nem lenne jó, ha nemet mondana erre a "remek" vasárnapi programra.
Ezek után elmentünk a Kopaszi-gátra (idén először), kihasználva a jó időt. Roli jól érezte magát, minden motort, rollert, biciklit ki szeretett volna próbálni, az mindegy volt, hogy mekkora a mérete :) .
Én, kis optimista, gondoltam, hogy mivel a déli alváson kívül egész nap a levegőn volt, biztos jól fog aludni az éjjel... hát nem... biztos már megint a csillagállás nem volt optimális, de valamikor éjjel 2-3 közt megjelent az ágyunkban és onnantól kezdve két órán keresztül hol az apját, hol engem rugdosott.
Így szombat reggel mindannyian totál "kipihenten" ébredtünk. Délelőtt ment a hiszti, nem tudom, melyikünk volt a legrosszabb állapotban hármunk közül, de nagyon nem festettünk ideális család képet...Amíg a fiúk délben aludtak (1,5 óra), én sütit sütöttem, utána pedig mentünk babausziba (mivel minden második szombaton járunk Roli 4 hónapos kora óta).
Este mindannyian elég korán kidőltünk, de az éjjel megint felemás állapotban telt...
Reggel Zoli fél 9kor ment el itthonról, mi 3/4 10-kor elindultunk szavazni (Rolcsi motorral) , de mivel kb. 10-15-en álltak előttünk, és senki nem engedett maga elé, csak bájosan vigyorogtak, integettek Rolinak, így kb 1 perc után eljöttünk, inkább mentünk a játszótérre és ott voltunk délig. Ezután a déli alvás több, mint 3 órássá sikeredett, utána átjött Anyósom egy kicsit unokázni, így én ismét megpróbáltam eleget tenni állampolgári kötelességemnek, ezúttal sikerrel, ill. elszaladtam vásárolni is. Még gyorsan főztem francia hagymalevest is, és Apa is megérkezett este 8 után valamivel.
Remélem, ilyen hétvégénk nem sűrűn lesz, mert ez egyikünknek sem volt jó.
Péntek délután Zoli azzal jött haza a munkából, hogy vasárnap mennie kellene vidékre, és a kollégája szerint alsó hangon este 8-ra érnek haza, úgy hogy reggel indulnak. Mivel most cégen belül munkakört vált, így arra jutottunk, hogy nem lenne jó, ha nemet mondana erre a "remek" vasárnapi programra.
Ezek után elmentünk a Kopaszi-gátra (idén először), kihasználva a jó időt. Roli jól érezte magát, minden motort, rollert, biciklit ki szeretett volna próbálni, az mindegy volt, hogy mekkora a mérete :) .
Én, kis optimista, gondoltam, hogy mivel a déli alváson kívül egész nap a levegőn volt, biztos jól fog aludni az éjjel... hát nem... biztos már megint a csillagállás nem volt optimális, de valamikor éjjel 2-3 közt megjelent az ágyunkban és onnantól kezdve két órán keresztül hol az apját, hol engem rugdosott.
Így szombat reggel mindannyian totál "kipihenten" ébredtünk. Délelőtt ment a hiszti, nem tudom, melyikünk volt a legrosszabb állapotban hármunk közül, de nagyon nem festettünk ideális család képet...Amíg a fiúk délben aludtak (1,5 óra), én sütit sütöttem, utána pedig mentünk babausziba (mivel minden második szombaton járunk Roli 4 hónapos kora óta).
Este mindannyian elég korán kidőltünk, de az éjjel megint felemás állapotban telt...
Reggel Zoli fél 9kor ment el itthonról, mi 3/4 10-kor elindultunk szavazni (Rolcsi motorral) , de mivel kb. 10-15-en álltak előttünk, és senki nem engedett maga elé, csak bájosan vigyorogtak, integettek Rolinak, így kb 1 perc után eljöttünk, inkább mentünk a játszótérre és ott voltunk délig. Ezután a déli alvás több, mint 3 órássá sikeredett, utána átjött Anyósom egy kicsit unokázni, így én ismét megpróbáltam eleget tenni állampolgári kötelességemnek, ezúttal sikerrel, ill. elszaladtam vásárolni is. Még gyorsan főztem francia hagymalevest is, és Apa is megérkezett este 8 után valamivel.
Remélem, ilyen hétvégénk nem sűrűn lesz, mert ez egyikünknek sem volt jó.
2010. április 11., vasárnap
Almás pite
Mivel a múlt hétvégén kaptunk egy csomó almát, és már erősen amortizálódni kezdtek, így megsütöttem azt a pitét, amit eddig csak Anyósom készített, de az enyém is bejött a fiúknak :)
Tészta:
- 25 dkg Ráma
- 40 dkg liszt
- 10 dkg kristálycukor
- 1 tojás sárgája
- 1/2 citrom reszelt héja+leve
- 1 cs. sütőpor
- 1 cs. van.cukor
- 2 ek tejföl
- 2 kg alma
- fahéj
- 2 cs. van.cukor
Amíg a tészta pihen, az almákat lereszelem.
Egy közepes méretű, magasabb falú tepsit kivajazok, zsemlemorzsával körbe szórom.
A sütőt előmelegíteni (légkeveréses 160-170 fok), hagyományos sütőben 200 fokot ír. A nagyobb bucit lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtom, majd beleegyengetem kézzel a tepsibe. Leheletvékonyan megszórom zsemlemorzsával, majd ráteszem a kinyomkodott reszelt almát. Szépen elteregetem az alján, megszórom van.cukorral és fahéjjal (legközelebb ezt én összekeverem a tálban, mert így nem egyenletesen oszlott el az almán a feltét).
Ezután a másik bucit is hasonló méretűre nyújtom, és a süti tetejére hengergetem (sodrófával). Villával megszurkálom, felvert tojássárgával megkenem és kb. 45-50 perc alatt megsül.
Akkor jó, ha a teteje halványdrapp színű lesz és megszilárdul (tűpróba!)
Ha kihűlt, szeletelhető.
Mi a tetejét nem szórjuk meg porcukorral, de aki édesebben szereti, az ne kenje meg tojással, hanem miután kihűlt szórja meg vaníliás porcukorral.
2010. április 10., szombat
21 hónap
Az altatás alatt azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám röviden összefoglalni az elmúlt 21 hónapot, de nem jutottam semmire...azzal nem untatnék senkit, hogy mennyi pelenka fogy egy nap, mennyit eszik Roli (szinte mindent, hatalmas mennyiségben), mit csinál, mit nem csinál, de már kellene ennyi idősen...stb...
Ami nélkül nem múlhat el nap, azok a következők: jácci, moci, kismilliószor elmondott Apa, Aka (ez vagyok én), ató (autó), banán, golyó (kölesgolyó) vagy kuki (sós pufi), jopi (ropi), hami (mindegy mi, csak enni lehessen), és persze a folyamatos nemek :)... hirtelen ennyi jutott eszembe.
Nem tudom, milyen lenne most az életünk, ha nem lenne Roli, de már nem is tudom elképzelni Nélküle a mindennapjainkat.
Mióta elindult (augusztusban), azóta a napok rohannak, amióta beszél, tényleg arra eszmélek fel, hogy megint este van, megint hétvége, egy újabb hétfő, egy újabb hónap... hihetetlen, hogy 3 hónap múlva lesz egy 2 éves kis-nagyfiúnk :) Akkor majd jövök egy igazán hosszú és tartalmas beszámolóval az elmúlt két évről ;)
Kóckirály :)
Amivel mostanában kiborít: a body nyakán bedobálja az autóit...
Ami nélkül nem múlhat el nap, azok a következők: jácci, moci, kismilliószor elmondott Apa, Aka (ez vagyok én), ató (autó), banán, golyó (kölesgolyó) vagy kuki (sós pufi), jopi (ropi), hami (mindegy mi, csak enni lehessen), és persze a folyamatos nemek :)... hirtelen ennyi jutott eszembe.
Nem tudom, milyen lenne most az életünk, ha nem lenne Roli, de már nem is tudom elképzelni Nélküle a mindennapjainkat.
Mióta elindult (augusztusban), azóta a napok rohannak, amióta beszél, tényleg arra eszmélek fel, hogy megint este van, megint hétvége, egy újabb hétfő, egy újabb hónap... hihetetlen, hogy 3 hónap múlva lesz egy 2 éves kis-nagyfiúnk :) Akkor majd jövök egy igazán hosszú és tartalmas beszámolóval az elmúlt két évről ;)
Kóckirály :)
Amivel mostanában kiborít: a body nyakán bedobálja az autóit...
2010. április 9., péntek
Könyvek
Akik ismernek, tudják, "falom" a könyveket. Most, hogy jó idő van, és nem vagyunk a 4 fal közé zárva, így kevesebbet olvasok, konkrétan semmit, de már alig várom, hogy Anyu kiolvassa azt a könyvet, amit tesóméktól kapott szülinapjára. Igen, nálunk ez így megy, cserélgetünk, és próbáljuk észben tartani, hogy mit olvastunk és mit nem.
Úgy látom, hogy a könyvek szeretetét Roli is "örökölte", mert nagyon élvezi, ha olvasunk neki, mindig van valami aktuális sláger, amik közül most a legfrissebb kedvencet be is mutatnám, hátha valaki kedvet kap hozzá.
Csizmás kandúr
Ez a tkk kiadónál jelent meg, tele sok, nagy, színes képpel. Azért is ajánlom ezt a könyvet, mert eddig Rolit csak a leporellók érdekelték, a figyelmét kb ennyi időre tudtam lekötni, és ez az első könyv, amit hoz magával és elejétől a végéig naponta többször végig olvasunk.
Az én kedvencem:
Cecelia Ahern: U.i.: Szeretlek
"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."
Hiába több, mint 500 oldal a könyv, így is 3 nap alatt elolvastam.
Közben volt, hogy sírtam, volt hogy nevettem. Nagyon tetszett. A történetben adott 1 fiatal lány, aki elveszíti szerelmét, ezek után teljesen magába roskad. Ám Gerry (a férj) minden hónapban (10 hónapon keresztül) eljuttat hozzá 1-1 borítékot, ezek az üzenetek, instrukciók éltetik Hollyt, aki ezalatt az idő alatt újra magára talál, illetve megtalálja Önmagát. Hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, a barátságok egy ilyen esemény után? Lehet e segíteni valakinek, aki nem szeretné, hogy segítsenek neki? Mikor jön el az az idő, és ki az a férfi, akit tiszta szívből, szerelemmel lehet ismét szeretni? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem az olvasás során, illetve az, hogy egy ilyen fiatal írónő (1981-ben született) miért pont egy ilyen témát jár körül.
A filmet is láttam (az olvasás után), de nem tetszett, mást vártam, többet, mint amit kaptam. Persze, ez teljesen szubjektív
Úgy látom, hogy a könyvek szeretetét Roli is "örökölte", mert nagyon élvezi, ha olvasunk neki, mindig van valami aktuális sláger, amik közül most a legfrissebb kedvencet be is mutatnám, hátha valaki kedvet kap hozzá.
Csizmás kandúr
Ez a tkk kiadónál jelent meg, tele sok, nagy, színes képpel. Azért is ajánlom ezt a könyvet, mert eddig Rolit csak a leporellók érdekelték, a figyelmét kb ennyi időre tudtam lekötni, és ez az első könyv, amit hoz magával és elejétől a végéig naponta többször végig olvasunk.
Az én kedvencem:
Cecelia Ahern: U.i.: Szeretlek
"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."
Hiába több, mint 500 oldal a könyv, így is 3 nap alatt elolvastam.
Közben volt, hogy sírtam, volt hogy nevettem. Nagyon tetszett. A történetben adott 1 fiatal lány, aki elveszíti szerelmét, ezek után teljesen magába roskad. Ám Gerry (a férj) minden hónapban (10 hónapon keresztül) eljuttat hozzá 1-1 borítékot, ezek az üzenetek, instrukciók éltetik Hollyt, aki ezalatt az idő alatt újra magára talál, illetve megtalálja Önmagát. Hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, a barátságok egy ilyen esemény után? Lehet e segíteni valakinek, aki nem szeretné, hogy segítsenek neki? Mikor jön el az az idő, és ki az a férfi, akit tiszta szívből, szerelemmel lehet ismét szeretni? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem az olvasás során, illetve az, hogy egy ilyen fiatal írónő (1981-ben született) miért pont egy ilyen témát jár körül.
A filmet is láttam (az olvasás után), de nem tetszett, mást vártam, többet, mint amit kaptam. Persze, ez teljesen szubjektív
2010. április 8., csütörtök
Emlékül
"Lassan egy éve már, hogy csodás Személyed elszunnyadt hát,
Hogy Angyallá vált, elszállt.
S nem tudta már megnyerni fizikai tested Felett e kegyetlen, nehéz csatát."
Hogy Angyallá vált, elszállt.
S nem tudta már megnyerni fizikai tested Felett e kegyetlen, nehéz csatát."
(2008. április-az utolsó születésnap)
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék most ide, de semmi okos nem jut eszembe. Írjak a gyerekkori nyaralásainkról, amit Ozorán töltöttünk a Mamánál, vagy arról, hogy milyen finomakat sütött, főzött. Vagy inkább arról, hogy egy rossz esés következtében milyen rövid idő alatt leépül egy addig majdnem egészségesnek hitt szervezet? Vagy arról, hogy kamaszként hányszor megbánthattam Őt? Vagy arról, hogy "felnőttként" mennyire nem tudtam Vele beszélgetni, mert nem tudtam, hogy miről beszélgethetnénk?
Nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe. Nekem Ő volt az első, akit felnőtt fejjel veszítettem el, a halál tavaly ilyenkorig csak egy fogalom volt a sok közül, kézzelfoghatóvá az Ő elvesztésével vált. Hiába számítottunk rá, hogy be fog következni, mégis váratlanul ért. Máig emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam. Akkor egyből nem tudtam igazán sírni, így betettem Rolit a babakocsiba, és elmentünk sétálni. Szikrázóan sütött a nap és picit fújt a szél. A séta közben tört rám a sírás, talán addigra jutott el a tudatomig.
Hiányzik...
Nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe. Nekem Ő volt az első, akit felnőtt fejjel veszítettem el, a halál tavaly ilyenkorig csak egy fogalom volt a sok közül, kézzelfoghatóvá az Ő elvesztésével vált. Hiába számítottunk rá, hogy be fog következni, mégis váratlanul ért. Máig emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam. Akkor egyből nem tudtam igazán sírni, így betettem Rolit a babakocsiba, és elmentünk sétálni. Szikrázóan sütött a nap és picit fújt a szél. A séta közben tört rám a sírás, talán addigra jutott el a tudatomig.
Hiányzik...
2010. április 6., kedd
Húsvéti maraton
Idén nálunk a húsvét pénteken kezdődött, és hétfő este ért véget. Lassan hozzászokom a gondolathoz, hogy mióta Roli megvan, valahogy minden fontos ünnep (születésnap, karácsony) ünnepség sorozat lesz :).
A nyuszi maraton péntek délután Borzi mamánál (Zoli anyukája) kezdődött. Ettünk, ittunk, Roli begyűjtötte az ajándékokat, Dédizett egy kicsit, felforgatta a lakást és este hazajöttünk.
Szombaton délelőtt nyűglődés volt, mert éjjel valamiért nem sikerült aludnunk (tippjeink: Roli hasfájás, hideg/meleg front, holdállás... stb). A déli alvást követően mentünk Anyukámékhoz, ahol addigra már szintén járt a nyuszi, így tőlük sem jöttünk el üres kézzel, illetve eljött hozzánk Anyu aludni.
Szerencsére, ekkor még jó idő volt, így a nagy családi ebéd, és a délutáni szieszta után elmentünk egyet sétálni, Ozorádóba:
Mivel du 5-ig van nyitva, és mi 5 után 10 perccel értünk oda, bemehettünk ugyan, de teljesen körbejárni nem tudtuk, mert a tulaj indult haza. Majd legközelebb hamarabb megyünk, és akkor körbe sétáljuk a területet.
Estére ideért nyúlbarátunk is... csokikkal, nyuszival, tojással...
Utána mindannyian fáradtan dőltünk be az ágyba, és hétfőn újult erővel vágtunk bele az utolsó felvonásba. Délelőtt elmentünk misére, ahol megemlékeztünk Nagymamámról (aki tavaly ment el közülünk), kaptunk áldást is húsvét alkalmából (aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok vallásos, így erre biztos most többen felhúzták a szemöldöküket). Utána még a temetőbe is el szerettünk volna menni, de mivel hajnal óta szakadt az eső, így nem mentünk. Ezután volt hatalmas ebéd, ivászat, süti hegyek, és világmegváltó beszélgetés. Közben lefektettem Rolit, aki levesből ipari mennyiséget evett 3 nap alatt. Amikor felébredt, hazaindultunk, így az idei nyuszi maraton tegnap este fél 7-kor ért véget.
A nyuszi maraton péntek délután Borzi mamánál (Zoli anyukája) kezdődött. Ettünk, ittunk, Roli begyűjtötte az ajándékokat, Dédizett egy kicsit, felforgatta a lakást és este hazajöttünk.
Szombaton délelőtt nyűglődés volt, mert éjjel valamiért nem sikerült aludnunk (tippjeink: Roli hasfájás, hideg/meleg front, holdállás... stb). A déli alvást követően mentünk Anyukámékhoz, ahol addigra már szintén járt a nyuszi, így tőlük sem jöttünk el üres kézzel, illetve eljött hozzánk Anyu aludni.
Vasárnap reggelre hozzánk is megérkezett nyúl koma, volt nagy vigyor Roli arcán,
amikor meglátta az ajándékot :) 
Délelőtt a csomagolás, és összekészülődés után elindultunk négyesben Ozorára.
amikor meglátta az ajándékot :) 
Szerencsére, ekkor még jó idő volt, így a nagy családi ebéd, és a délutáni szieszta után elmentünk egyet sétálni, Ozorádóba:
Mivel du 5-ig van nyitva, és mi 5 után 10 perccel értünk oda, bemehettünk ugyan, de teljesen körbejárni nem tudtuk, mert a tulaj indult haza. Majd legközelebb hamarabb megyünk, és akkor körbe sétáljuk a területet.
Estére ideért nyúlbarátunk is... csokikkal, nyuszival, tojással...
Utána mindannyian fáradtan dőltünk be az ágyba, és hétfőn újult erővel vágtunk bele az utolsó felvonásba. Délelőtt elmentünk misére, ahol megemlékeztünk Nagymamámról (aki tavaly ment el közülünk), kaptunk áldást is húsvét alkalmából (aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok vallásos, így erre biztos most többen felhúzták a szemöldöküket). Utána még a temetőbe is el szerettünk volna menni, de mivel hajnal óta szakadt az eső, így nem mentünk. Ezután volt hatalmas ebéd, ivászat, süti hegyek, és világmegváltó beszélgetés. Közben lefektettem Rolit, aki levesből ipari mennyiséget evett 3 nap alatt. Amikor felébredt, hazaindultunk, így az idei nyuszi maraton tegnap este fél 7-kor ért véget.
2010. április 2., péntek
2005.04.02, avagy az első 5 év fontos eseményei
" A sikeres házassághoz nem csak az kell, hogy megtaláld a megfelelő társat, az is szükséges, hogy te is megfelelő társ legyél "
Azt hogy a mi házasságunk mennyire sikeres, majd az idő eldönti, de az biztos, hogy ma 5 éve tart. Emlékszem, aznap szépen sütött a nap, és bíztam benne, hogy ez csak jót jelenthet.
Mi is történt velünk az elmúlt 5 évben? Azt hiszem a legfontosabb, hogy felnőttünk (persze, vannak olyanok, akik szerint ez enyhe túlzás). Kialakítottuk a saját kis életünket, ami úgy néz ki, működik.
Beköltöztünk életünk első lakásába, amit a magunk ízlése szerint rendezgetünk, kihasználva minden apró négyzet centit :) Jártunk sokfelé a világban, igaz "csak" Európában, mindketten szeretünk utazni, és mint tudjuk, utazni élvezet. Amíg ketten voltunk sokat jártunk moziba, színházba, mindig voltunk valahol, mindig csináltunk valamit. Mikor kiderült, hogy babát várunk, minden vizsgálatot közösen csináltunk végig, és együtt örültünk Zigi (mivel nem tudtuk, mi legyen a neve, így így neveztük) minden apró jelzésének. A szülés is apás volt, és a mai napig azt mondom, hogy a legnagyobb segítséget azokban az órákban Zolitól kaptam. 2008. július 10-én 23:12-kor megszületett Roli, aki mára már kész kis pasi :) Nem állítom, hogy könnyű volt az elmúlt 20 és fél hónap, de biztos lehetett volna nehezebb is. Kezdő szülőként mindent megtanulni, leküzdeni a félelmeinket, a szorongásainkat, és közben megmaradni egymásnak mint Nő és Férfi. Jelenleg a mindennapjainkat Roli tölti ki, nekem (még) 0-24-ben, Zolinak pedig munka után. Kihasználunk minden pillanatot, hiszen olyan gyorsan elrepül az idő, és nemsokára ő is felnő.
Mindeközben megismertünk sok-sok új embert, köztük 1-2 igaz barátot!!!
A második 5éves terv? A kistesó, és egy új házikó... remélem minden akadály nélkül összejön mindkettő, és persze MI KETTEN EGYMÁSNAK MÉG SOKSZOR 5 ÉVIG
Végül íme a fotó a bejegyzés igazolására:
2010. április 1., csütörtök
Csokis-meggyes kuglóf
Ezt a kuglófot a 2 hétig tartó tavaszi nagytakarítás záróakkordjaként készítettem el vasárnap délelőtt. Nagyon finom lett, és még a harmadik napon is puha volt.
Hozzávalók:
Tésztához:
- 15 dkg puha vaj
- 1 egész tojás
- 15 dkg cukor
- 1 narancs reszelt héja
- 1 csomag sütőpor
- 30 dkg liszt
- 1 csipet só
- 1 dl tej
- 10 dkg tejföl
Töltelékhez:
- 15 dkg lecsöpögtetett meggy
- 10 dkg csoki (én nem tettem bele mindet, hanem kb a negyedét belereszeltem, a maradékot pedig 1 ek olajban forró víz felett megolvasztottam és rácsorgattam a tetejére)
Egy tálban a vajat a cukorral kikeverem, beleteszem a tojást, majd kanalanként belekeverem a külön tálban lévő száraz hozzávalókat is. Amikor sűrűsödik a tészta hozzáadom a tejet, és a tejfölt. A kuglófformát előkészítem (margarin+zsemlemorzsa). A tészta felét beleöntöm a formába, belenyomkodom a meggyet és a csokireszeléket, majd a tészta másik felével lefedem. Előmelegített (légkeveréses) sütőben 160 fokon kb 1 órát sütöm. Ha megsült a sütőben hagyom kb 10-15 percig hűlni, majd kiborítom a formából, és ha teljesen kihűlt rácsorgatom az olvasztott csokit.
(ennek a receptnek az alapja a márciusi Nők lapja konyhájában olvasható)
Játszótéri erőviszonyok
Ma délelőtt két játszótéren is voltunk Rolival, ha már ilyen szépen süt a nap.
Az első játszón ma voltunk először, annak ellenére, hogy itt van kb. 5 percre tőlünk. Vittünk magunkkal minden felszerelést, amire szükség lehet, és találkoztunk egy nagyon kedves ex-szomszédunkkal, ahol a kisfiú 9 hónappal idősebb Rolinál. Persze, ez a találkozás nem volt véletlen! :) Először nem volt semmi gond, mivel a korosztály stimmelt, de egyszer csak megérkezett három, 10 év körüli iskolás (mivel már tavaszi szünet van), és ők egyáltalán nem voltak tekintettel a kicsikre. Az egyikőjükre barátném rá is szólt, hogy talán figyelni kellene a kisebbekre, illetve amikor berontottak a játszótérre "elfelejtették" bezárni a kaput, azért is szólni kellett nekik, hogy ha kinyitni ki tudta a kaput, akkor már zárja is be maga után. Vagy, hogy a homokozóban úgy rohangáltak, hogy majdnem fellökték a gyerekeket, akik teljes extázisban nézték a "nagyokat", már csak csepp a tengerben. Ami ezután jött, minden elképzelést felülmúlt, megjelent két fiú (kinézetre kb. 14-15 évesek) és totál természetesen nekiálltak bagózni azon az elkerített játszótéren, ahol az átlagéletkor alulról ütötte az 5-öt. Na ekkor léptünk le... Persze nemcsak ezért, hanem már egyébként is jöttünk volna hazafelé.
Nem tudhatom, hogy nekünk mit hoz a jövő, és Roli mit fog kezdeni 10-12 év múlva a szabadidejében, de nagyon remélem, hogy nem ezt. Sajnos, ez nem csak rajtam/rajtunk, szülőkön múlik, de mi már most próbáljuk "belenevelni" az olyan alapdolgokat, hogy nem szemetelünk, nem bántjuk a kicsiket, odafigyelünk másra is, nem rombolunk eszeveszetten mindent ami új stb...
A másik probléma, ami ebből adódik, hogy mikor szólhatok rá arra a gyerkőcre, aki "terrorizálja" a gyerekemet úgy, hogy az anyukája/apukája/valakije 2 méterrel arrébb beszélget egy másik anyukával, és magasról tesz rá, hogy a gyereke mit csinál...
Az első játszón ma voltunk először, annak ellenére, hogy itt van kb. 5 percre tőlünk. Vittünk magunkkal minden felszerelést, amire szükség lehet, és találkoztunk egy nagyon kedves ex-szomszédunkkal, ahol a kisfiú 9 hónappal idősebb Rolinál. Persze, ez a találkozás nem volt véletlen! :) Először nem volt semmi gond, mivel a korosztály stimmelt, de egyszer csak megérkezett három, 10 év körüli iskolás (mivel már tavaszi szünet van), és ők egyáltalán nem voltak tekintettel a kicsikre. Az egyikőjükre barátném rá is szólt, hogy talán figyelni kellene a kisebbekre, illetve amikor berontottak a játszótérre "elfelejtették" bezárni a kaput, azért is szólni kellett nekik, hogy ha kinyitni ki tudta a kaput, akkor már zárja is be maga után. Vagy, hogy a homokozóban úgy rohangáltak, hogy majdnem fellökték a gyerekeket, akik teljes extázisban nézték a "nagyokat", már csak csepp a tengerben. Ami ezután jött, minden elképzelést felülmúlt, megjelent két fiú (kinézetre kb. 14-15 évesek) és totál természetesen nekiálltak bagózni azon az elkerített játszótéren, ahol az átlagéletkor alulról ütötte az 5-öt. Na ekkor léptünk le... Persze nemcsak ezért, hanem már egyébként is jöttünk volna hazafelé.
Nem tudhatom, hogy nekünk mit hoz a jövő, és Roli mit fog kezdeni 10-12 év múlva a szabadidejében, de nagyon remélem, hogy nem ezt. Sajnos, ez nem csak rajtam/rajtunk, szülőkön múlik, de mi már most próbáljuk "belenevelni" az olyan alapdolgokat, hogy nem szemetelünk, nem bántjuk a kicsiket, odafigyelünk másra is, nem rombolunk eszeveszetten mindent ami új stb...
A másik probléma, ami ebből adódik, hogy mikor szólhatok rá arra a gyerkőcre, aki "terrorizálja" a gyerekemet úgy, hogy az anyukája/apukája/valakije 2 méterrel arrébb beszélget egy másik anyukával, és magasról tesz rá, hogy a gyereke mit csinál...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)