Fogorvos

A ma esti programomban szerepelt a fogorvos, ugyanis januárban észrevettem, hogy van egy lyukas fogam, szombaton ebéd közben pedig letört egy darabka belőle :(
A történethez hozzátartozik, hogy sosem volt eddig még rossz fogam, gondolom ez a negatív változás a terhességnek + a szoptatásnak "köszönhető". Így itt álltam fogdoki nélkül, de még aznap délután kaptam egy nevet és telefonszámot (ezúton is hatalmas KÖSZÖNÖM érte), és ma délután 6kor jelenésem volt nála.
Egy szimpi ötvenes doktornő, és egy szintén aranyos asszisztens. Jöttek velem a fiúk is, mivel Z jelentett be nála kedden, ő tudta hová kell menni, és biztos az is benne volt, hogy tényleg bemenjek, ne gondoljam meg magam ;) Roli egyből levette őket a lábukról, az asszisztens a kezébe nyomott mindenféle micimackós matricákat, színezőt, naptárat meg még nem tudom miket :)Aztán ők elmentek játszózni, én meg ottmaradtam totál parában...
A teljes kórképhez tudni kell, hogy a jobb alsó leghátsó (melyik lenne másik?) fogamról van/volt szó, aztán jött a feketeleves, hogy a bal alsó nyolcas tuti lyukas, és valamelyik felső hatos is gyanús ... Szuper :(
Persze, hogy jó legyen a leghátsó, a legnehezebben elérhető, és még ráadásul az ínyem is rá volt nőve a felére... igen, már csak múlt idő, mert már nincs rajta. Tömni még nem tömte be, majd talán jövő csütörtökön, de az is lehet, hogy inkább kihúzza...majd meglátjuk
Most nem jó... fáj, ahogy megy ki az érzéstelenítő.
Emlékszem, amikor szültem, akkor azt mondtam, hogy mit nekem fogorvos, ha a szülést túléltem, akkor bármi jöhet, de ezt ezennel visszavonom!
Ja, és kaptam házi feladatot is: gyakoroljam a tükör előtt, hogy a nyelvemet ne toljam oda, ahol a dokinéni éppen dolgozik :)