Roli száj:)

és akkor ha már itt ülök, és írok álljon itt néhány Roli szösszenet az utókornak :)

egyik este kibontottam egy bacardi breezer-t,
- Anya, mi az amit iszol?
- Bacardi Breezer
- de mért dízel? (hát igen, végülis az egész világ a vonatok és Thomas körül forog :))

Vacsorázunk, ülünk az asztlnál mindhárman, kint már sötét volt, egyszercsak megszólal:
- Sötétben én is barna vagyok!

Anyumnak a haja dauerolt, de tegnap az utazás előtt még hajcsavarókkal is rásegített a tökéletes frizurára, erre Roli Erzsi mama helyett úgy szólította meg, hogy Loboncos mama :D

Otthon a naptárban minden bemondását feljegyezzük, de most csak ezek jutottak eszembe

Mostanában

Húúúú de el vagyok maradva ezzel a blogolással, néha belekezdek 1-1 post megírásába, de aztán vagy kidőlök mielőtt befejezném (mert általában este 10 után tudok csak nyugodtan „gondolkodni”), vagy nem jönnek az értelmes mondatok, és visszaolvasva elég zagyvaság az egész bejegyzés, így megy a kukába.

Mi történt velünk az elmúlt pár hétben, kezdjük Rolival:

igazi nagykisfiú lett, néha rácsodálkozunk az apjával, hogy úristen mekkora nagy már a kis minidiktátorunk. Folyton dumál, énekel, verseket mond, igaz ezeket átköltve adja elő, minden sor vége az „autóka” szó. Sokat olvasunk abban a kis időben, amit együtt töltünk, kb 1 hónapig Thomas-os meséket olvastunk, tegnap este óta pedig Bogyó és Babóca a favorit (gondolom, kb ezt is 1 hónapig fogjuk olvasni). Az a jó, hogy a könyvbeli párbeszédeket már ő mondja, az agya olyan, mint a szivacs, viszont a hallása az igazán szelektív.

A reggelek iszonyatosak, mindig megy a szöszölés, az idegeskedés, a rohanás. A bölcsiben nincs gond, játszik (igaz leginkább egyedül), eszik, alszik, figyel, dumál, ha van kedve, de azt amivel játszik nem adja senkinek. Itthon hisztizik, nyűg, és néha már az idegeinken táncol. Ja, és jelenleg anyamániás, mindenhol ott kell hogy legyek, és mindent nekem kell csinálnom, Z-nek csak akkor enged vmit, ha én nem vagyok itthon. Persze wc-re is együtt járunk, ma pl hajnal 4kor is jött velem…Apropó wc, a bilit nem használja, viszont a szűkítőt igen, de még nem szól, ha kell, amit rendszeresítettünk az a fürdés előtti és utáni, ill 7végén indulás előtti wc-be pisi/kaki. Az alvása változó, van hogy végig alussza az éjszakát (fél 10től fél7ig), de általában felébred minimum 1szer, de van hogy többször is változó időtartamra ( a héten a rekord 2 óra szenvedés volt, aminek én annyira nem nagyon örültem szerda éjszaka). Nappali alvás min 1, de általában 1,5-2 óra.

én:

nálam munkafronton beállt némi pozitív változás, szerencsére a főnökömben pozitívan csalódtam, kaptam új feladatokat is (ez még betanulós fázisban van), így nagyon gyorsan elmegy a napom, igaz estére nagyon kész vagyok (ez a nemalvás számlájára is írható). Próbálok nem szétcsúszni teljesen, de észreveszem magamon, hogy én sem bírok mindent, hiába is akarnám. Jelenleg a háztartás az utolsó dolog amihez kedvem van, és igazán időm sincs rá. Mindegy, a mosógép minden nap használatban van, mosogatni is mosogatunk, ma vasaltam is, szóval nem omlik ránk a lakás :D

mi:

3 év kihagyás után voltunk bulizni, jó volt nagyon, nekem, akinek lételeme a zene és a bulizás, már nagyon hiányzott egy kis táncolás, lötyögés. Úgy néz ki, hogy havonta 1szer bevállalunk egy kis party tájm-ot, vagy közösen ismerősökkel, de én már nagyon vágyom egy igazi csajos bulira :D

Ma moziba megyünk kettesben, jövő pénteken pedig billiárdozni barátokkal.

És nagyon várjuk a tavaszt, a napsütést, a jó időt, hogy lehessen menni ki, és ne kelljen 6millió réteg ruhát magunkra venni, ahhoz hogy ne fagyjunk meg. Lehessen menni bicajozni, sétálni, kirándulni….

de addig még vár ránk egy bölcsis farsang, és reményeim szerint ezzel vége is lesz a télnek

Szejetlek Ana, Nagyon Szejetlek

Újabban ezekkel tud "leigázni" a gyermekünk :) Jön, bújik, ölel, nyakam köré tekeredik és mondja, én pedig olvadok :)
Először 2 hete hangzott el az "Ana szejetlek", amikor lázas betegen feküdtem és próbáltam túlélni a napot. Odabújt a nyakamba (szó szerint) és mondta, én pedig visszakérdeztem, hogy azt mondtad szeretsz, erre ő, igen :)
Azóta minden nap többször elhangzik, főleg este. De most már van a "nagyon szejetlek" is, és már mondja néha, de tényleg nagyon ritkán Apának is :) és persze, ilyenkor Ő is olvadozik :)

és ez annyira jó, ilyenkor tényleg minden rossz érzés elmúlik, igazából meg sem tudom fogalmazni, milyen érzés, ezt tényleg át kell élni, és természetesen mi is nagyon szeretünk kicsi Csipet :D

Mit, hol, miért?!

Eljött az az időszak, amitől finoman szólva rettegtem Roli születése óta: a kérdések, mit, miért, hol? Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a mondatainak a 98%-a kérdés, a maradék 2% pedig az akarom és a kell szavakat tartalmazza.

Az elmúlt 1-2 hétben még csak szoktatgatott bennünket, minden mondatata így kezdődött: De hol …? viszont ma már bőven kaptuk mindegyik kérdőszóból, és meg kell hogy mondjam, nem könnyű válaszolni a bagatell(nek tűnő) kérdésekre, mint például: de miért ott van a szalvéta, de miért hozta be anya, de miért nyuszi van rajta, és milyen nyuszi az??? A "de hol van" apa/mama/Edit (gondozónéni a bölcsiben)…. stb kérdésekre még válaszolok, de amikor ötödjére kérdezi vissza 2 percen belül, hogy de miért oda tettem a szalvétát ahová, akkor már kezdem feladni.

Mi lesz később, amikor belefutunk majd olyan kérdésekbe, amiről fogalmam sem lesz… kicsit aggódom :)

Az elmúlt 2 hét

Tudom, kissé elmaradtam a blogolással, de a múlt hét eléggé megviselte a lelkem, és nem akartam itt „sírni”, most már kicsit jobb, így megpróbálom összefoglalni mi történt az elmúlt 2 hétben.

Munka: múlt hét csütörtökön lejárt a szabim, így előzetes egyeztetés után szerdán bementem a munkahelyemre. Annyit még előzményként, hogy (múlt) hétfőn telefonon beszéltem a hr-es kollégával, aki közölte, hogy mivel nem tud munkát adni, így vagy aláírjuk a közös megegyezést, és viszlát… vagy visszavesz, és utána pedig kitesz…. hm, eléggé szíven ütött a mondata, de gyorsan „felvilágosítottam”, hogy közösen nem mondok fel, ill. mivel R még közel sem töltötte be a 3 évet, így ő sem tehet ki, mivel a cég nem szűnt meg. Így indultam neki a város túlsó felének szerdán délelőtt. Miután vártam rá kb 20 percet, negyed óra alatt arra jutottunk, hogy 1 szabad pozíció van pesten a 16. kerületi fiókban, menjek el, beszéljek a fiókvezetővel, és ha ő úgy látja, hogy van bennem „fantázia”, akkor visszavesznek, ha pedig nem, ill. nekem nem jön be a dolog, akkor kifizetik egyösszegben az állásidőt (a teljes fizum R 3 éves koráig), viszont a kifizetés pillanatában megszűnik a munkaviszonyom. Na és ez az, amit nem akarok, mert akkor igaz lesz pénzem, de nem lesz mögöttem jogi háttér, és ha nem találok munkát a közeljövőben, akkor ott fogok állni munka, pénz, és háttér nélkül… ez pedig több kérdést felvet (de erről majd máskor). Szóval ez sem éppen ideális megoldás a mai világban, ahol az ember után nem dobálják a munkalehetőségeket.

Szerdán du felhívtam a fiókvezetőt, és másnapra megbeszéltünk egy időpontot. Az „interjúról” pozitív hangulatban jöttem ki, 1-2 héten belül ígértek választ… ebből már 1 letelt…várok

Közben egy másik bankba is beadtam a cv-met, végülis nincs veszteni valóm.

Lelkileg elég rendesen betett a munkáltatóm hozzáállása, mert az aktív éveim alatt nem 100%on dolgoztam, hanem sokkal több, mindent megcsináltam, amire megkértek, még azt is, ami nem vágott a munkakörömbe, soha nem húztam a számat, és semmit nem ért, mondhatni felesleges volt… persze, tanultam egy csomó mindent…

Roli : talán már elmondható róla, hogy beszokott a bölcsibe, eszik, alszik, játszik, elvan :) Most már eljutottunk oda, hogy a bölcsiben alvás előtt, és itthon fürdés előtt pisil a bilibe, nem erőltetjük a dolgot, majd megérik rá agyilag, mint ahogy eddig mindenre rájött különösebb erőltetés nélkül (pohárból ivás, kanállal evés). A futóbicaj a minden, motorozni nem is nagyon szokott. Egészségileg változó, az orra folyik (szerintem nyárig ez lesz), néha köhög, de nem gáz.

A hétvégén Ozorán voltunk, temetőztünk, Z számítógépet szerelt, R az unokatesók összes kis autóját kipróbálta, lepakolta, jó volt, csak rövid volt.

Szóval zajlik az életünk, néha kicsit döcög, de rendületlenül megyünk előre, már elkezdtem gondolatban a karácsonyi/adventi készülődést, és Roli már „megírta” a levelét a Mikulásnak :)

Így jár az, aki...

... nem alszik a bölcsiben délután semmit. Nem csoda, hogy fél 6 tájban bealszik a játszótéren :)



(dupla klikk, és akkor nagyban láthatod)

Balkáni helyzetjelentés... csak erős idegzetűeknek

Már napok óta tépelődök azon, hogy hogy fogjak hozzá a következő bejegyzéshez, hogy az ne legyen gyomorforgató a kezdő anyukáknak, ill. a még gyerekteleneknek se menjen el a kedve teljesen az utódgyártástól.

Na mindegy, aki tudja magáról, hogy vizuális típus, ill nem bírja a gyerekbetegségeket az itt álljon fel, nyisson meg valami másik oldalt :)

Szóval, akinek a gyereke bekerül egy közösségbe, ahol rajta kívül még kb 10 másik vele egykorú apróság mozog napi 6-8 órában, az előbb-utóbb belefut valami betegségbe. Történt ez nálunk is, immár augusztus óta második alkalommal. Ugye R az augusztust végigjárta a bölcsiben, majd szeptember első 2 hetében itthon volt takonykór és orrfolyás miatt, majd ismét belevetette magát a közösségi életbe, de 1 hét és 1 nap után ismét kitört rajta a fent említett kórság újra. Arra nem térnék ki, hogy hétfőn reggel még nem volt semmi jele, hogy bármilyen betegségben szenved gyermekünk, ennek ellenére estére teljesen bedugult az orra, és 3 órán belül 3szor keltünk éjszaka arra, hogy nem kap levegőt. Én (gondoltam jó anya lévén) másnap reggel nem vittem már bölcsibe, itthon mégiscsak hamarabb meggyógyul… szerdán volt (pót)ebédbefizetés, reggel kaptam R gondozónőjétől egy sms-t, hogy sétáljunk el a bölcsibe, és fizessük be a pénzt októberre, mert különben nem mehet R az intézménybe…. ezzel én is tisztában vagyok, és addigra már megbeszéltem az egyik anyukával, hogy befizeti R-t is. Mindegy, felhívtam E-t, hogy köszi az üzenetet, de nem megyünk, ezért és azért, ill. mert Rnek folyik az orra elég durván és köhög is… erre ő: ne tartsam mindennel itthon a gyereket, mert így nem fog tudni normálisan beszokni, ill. nem fogja megszokni a többi gyerek baciját… Persze, értem én, de akkor is, annál nincs rosszabb, mint amikor a gyerek beteg, mert akkor az egész család nem tud aludni, mindenki nyűgös a fáradtságtól….stb. Na ezen kicsit felhúztam magam, de ez van, mondtam neki, hogy márpedig a héten nem viszem még bölcsibe.

Ugyanezen a napon a játszótéren délelőtt annyian voltak, mintha oktatási szünet lett volna, ovisok, bölcsisek betegen… az egyik anyukával beszélgettem, akinek a kisfia most kezdte az ovit, és ő olyanokat mondott, hogy komolyan elgondolkodtam, és kétségbe estem, hogy a magyar ovikban és bölcsikben mi folyik… az ő kisfia is több, mint a fél hónapot otthon töltötte betegen, de azért, mert a csoportjukban a huszoniksz gyerekre 1 óvónő jut (a másik bizonytalan ideig táppénzen van), ill. egy dadus (aki szintén beteg, de dolgozik, ergo, fertőzi a gyerekeket). Arról nem beszélnék, hogy irreális dolgokat várnak el egy 3 évestől (pl. öltözzön fel egyedül, fújja ki az orrát rendesen, törölje ki a fenekét, ha kakil….stb).

Ha ez még nem volna elég másnap Kata barátném küldött egy emilt, amelyből idéznék:

előzmény: H most kezdi az ovit, pontosabban kezdené, ha immár harmadik hete nem lenne beteg…

„Minden 2. gyereknek zöld taknyi jött ki az orrából és senki nem törődött vele. H tűnt a 'DUTRA' köhögésével a legegészségesebbnek. Talán nem is láttam olyan kicsi, akinek ne lett volna baja. (DUTRA apám veterán traktora) No éppen szőlőt szemezgetett a taknyi nemzedék, mert a kis taknyos ujjacskák nyomkodták és csipegették a kis bogyókat, majd tették a présbe és jött ki a 'vitamindús' nedű. Mivel Ica és Kati néni tukmálta a vonakodó fiamat egy hörpire, így az én kincsem le is húzott 1 pohárral az ízes nedűből. Még soha nem ivott meg semmilyen gyümölcslevet 2 kortynál többet, de ebből lehúzta az 1 pohárral, oh és zöld taknyija sem volt még, ez idáig..... aki nem tudott orrot fújni az taknyis arccal, pulcsival meg egyébbel közlekedett.

A 2. meglepetés a kézmosónál ért. A mosdók eldugulva ácsorogtak a koszos vízzel, pár mikkamakka ordított, h pisilni kell, de rá sem hederített senki. Hazaérve H-nak gyorstalpalló orrfújásból és gatya letolásból.”

Persze, tudom, hogy minden kezdet nehéz, és minden gyerek, aki kikerül az otthoni, megszokott, jól bejáratott „steril” környezetéből minden sz.rt összeszed, és ez valamennyire sajnos normális is, és anno mi is átestünk a tűzkeresztségen, de akkor sem értem, hogy miért nem lehet legalább az atomtakony gyereket otthon tartani, vagy hazaküldeni, nem átvenni a szülőtől, miért jó az, hogy egy valaki mindenkit megfertőz, ill, körbefertőzik egymást… persze, tudom, hogy nincs mindenhol nagyszülő, vagy a szülők ill a nagyszülők is dolgoznak, de mégsem az a megoldás, hogy a tök beteg gyereket beviszem a közösségbe, ahol ugyan elvan, figyelnek rá, igaz, hogy csak elvegetál, meg fertőz, meg nem tudom…

minden felnőtt, szülő tudja saját magáról, hogy mennyire gáz betegen dolgozni, amikor az embernek még saját magát is k. nehéz elviselnie… sztem egy gyereknek ezerszer nehezebb….

Mindezek ellenére ma Roli ment bölcsibe, igaz még köhög és egy kicsit folyik az orra is, a közérzete jó volt (egészen addig, amíg be nem értünk a kapun)…. és a csoportszoba ajtajában megkérdezte a másik gondozónő, hogy Anyuka hozott igazolást??? nem, nem vittem és nem, nem voltunk orvosnál…. minek…. a múltkor sem adott semmit, de még mondani sem mondott semmi érdemlegeset….és ha múlthéten végig vittem volna betegen????

Futóbicó

Az úgy kezdődött, hogy van a játszótéren egy kisfiú (N), akinek van egy fa futóbicaja. Erre Roli valamikor kb 1 hónapja ráült, de mivel nem tudott vele ugyanúgy száguldani, mint a motorral, így röviden lezárta az ismerkedést. Többet nem is próbálkozott vele, én pedig nem erőltettem, de aztán egyik délután kb 2 hete Z is velünk volt, és értetlenül állt a dolog előtt, hogyan lehetséges, hogy gyermekünk teljesen érdektelen egy ilyen szerkezet iránt, na majd ő rávezeti a dolog lényegére, és tényleg. Amint R ráült, le sem akart szállni róla, volt olyan délután, hogy csak azzal tudtam őt lecsábítani a játszira, hogy lent van N is, biztos a fabicajjal van… volt is nagy csalódás, ha nem azzal jött a kisfiú, hanem a motorjával

Ha viszont R ráült, akkor tényleg a segge alá ragadt, nem adta oda senkinek, ha leszállt róla, akkor is az egyik kezével fogta a kormányát… vicces volt, hétfőn már addig fajult ez a szeretet, hogy amikor N jött, hogy akkor ők mennek haza R nem akarta neki visszaadni.

Tegnap Z ráállt a témára, nekiállt futóbicót vadászni, és délután meg is hozta a meglepetést :)

Roli teljesen extázisba jött, a lakásban ment vele, aztán kb fél perc alatt felöltöztünk, és kipróbáltuk terepen is a szerzeményt.

Aranyos, egy picit még magas neki, de megvan az az előnye, hogy nem száguldozik vele… MÉG….

Ma reggel fél 8kor közölte, hogy akkor menjünk bicajozni (negyed 8kor kelt), sikerült a reggeli szeánszot röpke 1,5 óra alatt lezavarni, és ismét rekordgyorsaság alatt felöltöztünk, így fél 10 kor már a kilométereket rótta… igaz nyugdíjas tempóban, ami a motor után kicsit fura, de legalább nem kell utána rohanni… még…

2 órát voltunk lent, a vége felé már elfáradt és az utolsó 300 métert kb 20 perc alatt tettük meg, mivel minden lépésnél megálltunk nyűglődni, hiába mondtam neki, hogy szálljon le róla majd viszem, ő meg sétáljon, vagy tolja… nem, nem, nem

Ez nem fa, hanem alumínium, de így sincs 4 kg, az ára „kissé” borsos, de mivel egészségpénztárra vette Z, így majd csak az adót kell kifizetnünk, a többit majd visszautalja az ep, szóval jut is, marad is. 30 kg-ig terhelhető, elvileg 5 éves korig használható, majd veszünk rá valami világító eszközt is, sisak már van

Ja, és van rajta csengő, ami nagyon muris, és hangos, viszont csak úgy csenget vele, hogy addig megáll :)