Róma (2.rész)

2010.05.11. Kedd
Reggel 8:50-kor keltett Roli bennünket, így az 5 óra alvás után nem voltunk valami fittipaldik, de ez mellékes. A fő probléma az volt, hogy R-t az éhenhalás veszélye fenyegette 1 banán és 1 2dl-s joghurt befalása után, így elindultunk „reggelit” vadászni. Természetesen rossz irányba indultunk, így kb 1 óra bolyongás után, visszamentünk a szálláshelyünkre, és elindultunk a másik irányba, ahonnan kb 3 percre volt egy spar… no comment. Így fél 12-re mi is magunkhoz vettünk némi koffeint, Roli is jól lakott, és fél 1-kor mindhárman kidőltünk, aludtunk 3 órát, és ezután elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd át a Vatikánba. Az Angyalvár mögött találtunk egy játszóteret, így Roli hintázott, motorozott.
Rómában egyébként nem láttunk senkinél sem kismotort (mondjuk a helyi útviszonyok ismeretében ez egyáltalán nem meglepő).

A Bazilikában nem voltunk bent, a Szent Péter téren R kergette a galambokat, én pedig őt. Este elmentünk pizzázni, majd olyan 11 körül már mindannyian aludtunk.

2010.05.12 Szerda
Reggeli után megnéztük a Pantheont, a Trevi - kutat és a Spanyol lépcsőt. Du 1-re értünk vissza a szállásunkra (Római Magyar Akadémia), ahol ismét hatalmasat aludtunk. Délután sajnos elromlott az idő, addig végig sütött a nap, és 20-23 fok volt (kedden is), azért elindultunk ismét a játszótérre, de elkezdett esni az eső, amint odaértünk, így kb 5 perc után visszafordultunk. Egész este szakadt az eső (hideg nem volt), vacsorázni is esőben mentünk ugyanoda, ahol előző este is ettünk.

2010.05.13. Csütörtök
Délelőttre beterveztük a Forum Romano-t és a Circus Maximus-t, ebből nem lett semmi, mert ugyan eljutottunk odaáig, de olyan hosszú sor állt a belépésnél, hogy nem álltunk be. Egyébként mindketten úgy emlékszünk, hogy anno amikor mi 2005. őszén voltunk Rómában, akkor nem volt ide belépő (csak a Colosseumba). Ezután a Tevere parton elsétáltunk „hazáig”, aludtunk, délután még egy kicsit motorozott Roli, összecsomagoltunk, és elindultunk haza.

Hazaút
szerencsére itt már minden rendben zajlott (ez a nap volt az első vasárnap óta, hogy nem késtek a wizz gépek), délután fél 7kor indultunk el a szállásról a buszmegállóba, a transzferbusz több, mint 70 perc alatt vergődött ki a reptérre (Fiumicino), így kb fél 9-re értünk ki, gyorsan elintéztünk minden papírmunkát, és 22:15kor már a repülőn ültünk. Éjfélkor landolt a gép Ferihegyen, és ¾ 1-kor „már” itthon is voltunk.
Roli természetesen nem aludt semmit, csak a reptérről hazafelé az autóban 20 percet. Amint beléptünk az ajtón, és meglátta az autóit egyből nem volt álmos, de végül sikerült elaludni fél 2-re.

ui: mára rájöttem, hogy anno azért tudtunk mindenhová ingyen bemenni, mert jó időben voltunk jó helyen, pont akkor volt vmi többnapos kulturális rendezvény, aminek keretében nem voltak belépők (olyan, mint itthon pl. a Múzeumok Éjszakája)

Minden út Rómába vezet (1.rész)

a kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt???!!!

A történet kb. 1,5 hónapja kezdődött, amikor nyertem 2 repjegyet. Eldöntöttük, hogy megyünk, de nem ketten, hanem Rolival kiegészülve. Elintéztünk szállást, mindent, még Rolinak sem kellett végül illetéket fizetni (mivel fapaddal mentünk, így neki is kellett volna fizetni kb 14ezer ft-ot, amit a nyereményt felajánló cég átvállalt). Így hétfőn nekivágtunk a nagy utazásnak.

Hétfő reggel Z. látta a bud.hu-n, hogy a tervezett 19:55-ös indulás a vulkáni hamu miatt 21:30-ra módosult. Éljen :( Ez azért volt gáz, mert éjjel 11óra után a reptérről a transzferbusz 0:30-kor indul legközelebb a Termini pályaudvarra (ahonnan az éjszakai busz ¾ óránként ment a szállásunk felé).

Számunkra teljesen természetes volt, hogy mivel tudjuk, hogy a gép később indul, így a checking time is tolódik, de nem… még jó, hogy du fél 5 körül felhívtuk Ferihegyet, hogy így mikorra kell kiérnünk (ekkor még a bőrönd üresen tátongott a szoba közepén, a mosogató tele koszos edényekkel, szóval őskáosz uralkodott a lakásban). A telefonban egy bájos női hang közölte, hogy mivel a személyzet már előre be van osztva, így legkésőbb 19:10-re érjünk ki, különben nem megyünk sehová. Ebben a pillanatban elkapott a para, hogy most mi lesz.

A fiúk elkezdték a bőröndbe bepakolni a cuccosokat (természetesen, elsőként R. motorját), én meg a konyhát próbáltam rendbe rakni (nehogy a szemetes jöjjön ajtót nyitni, csütörtök éjjel). Fél 6-kor sikerült elindulnunk, már lent voltunk a garázsban, amikor Z. kérdezi, hogy hol a babakocsi…. még jó, hogy eszébe jutott…Ő gyorsan felrohan, én beszerel Rolit az autóba.

Gyorsan elmentünk, leadtuk az autót Vecsés mellett egy őrzött parkolóba, ahonnan kivittek bennünket a reptérre (Ferihegy 1). Gyorsan elintéztük a jegyeket, a csomagokat és neki álltunk várni, hogy este fél 10 legyen. Mivel a terasz nyitva volt, így kimentünk nézelődni, R. babakocsit tologatott, folyamatosan kajált valamit, szóval elfoglalta magát (és bennünket is). Még egy kis műsorral is szolgált a teraszon üldögélőknek, történt ugyanis, hogy elindult a plexi felé, hogy megnézzen valami autót v. repülőt, és annyira figyelt arra, hogy a fejét a korlátba ne üsse be, hogy nekiment a mögötte lévő plexi falnak, és hanyatt esett, mikor többen a „közönségből” felhördültek, ő bájosan hátrafordult, és elmosolyogta magát…. ekkor tört ki a röhögés mindenkiből :)

Közben Anyósom és Ági is megérkeztek, így kicsit Ők is szaladgáltak Roli után. Így végül a várakozás gyorsabban telt a vártnál. Éééééés eljött a mi időnk, gyorsan felszálltunk a gépre, itt volt némi hiszti, mivel már a repülőnek valamilyen alkatrésze járt (ehhez nem értek), és elég hangos volt, Roli nem igazán akart felszállni, kézzel – lábbal hadakozott, hogy ő inkább maradna, és visszamenne a váróba. De Apa győzött, gyerek becsücsül az ölébe, és már érdeklődve várta a felszállást (Kukoricapufi bekészítve). A repülőn nem volt semmi gond, a leszállásnál volt egy kis nyüszi, mivel bedugult a füle, meg már álmos is volt (nem aludt semmit az úton).

Landolás után (3/4 12) sietni kellett, mert a transzferbusz 0:30-kor indult, a bőrönd gyorsan megvolt, a babakocsi viszont nem. A gépen azt mondta a stewi, hogy az is a csomagokkal együtt lesz majd a szalagon, de nem volt… ekkorra már a fáradtságtól alig álltam, R. is kezdte feladni a harcot… kb. 10 perc tanácstalanság után elindultam keresni valakit, aki segíthetne, hogy akkor most merre keressem, amikor is a földre ledobva a szalagtól kb. 200m-re megtaláltam a járművet. Rohanás a buszhoz, felszállás, R. az ölemben 2 perc alatt elalszik, busz indul. A Termini-re kb. 40 perc alatt értünk be, ahonnan az éjszakai busz 1:15-kor indult (amit mi lekéstünk, mivel rossz irányba indultunk el), a következőre fél órát várni kellett (ekkor R. ismét ébren volt, de úgy nézett ki, mint aki éber kómában van), és hogy jó legyen, még az eső is esett :(. Éjszakai busz jön, mi felszállunk, kb 15 percet buszoztunk, leszálltunk, és a szállásig még kb 0,5 km-t gyalogoltunk; Z. a bőrönddel küzdött, én pedig a babakocsival. Az eső szakadatlanul esett, ami még plusz jó volt a macskakövön…. így értünk a szállásunkra fél 3ra. Ekkorra szerintem mindhárman elértük a teljesítőképességünk felső határát.

Folytatás, ha már a képek fent lesznek a gépen.