Marian Keyes: Utolsó esély szalon

Szeptemberi könyvajánló:

Ez egy tipikusan olyan könyv, ami csak úgy a kezembe akadt, nem ismertem az írót, a könyveit, nem tetszett a borítója, de valamiért mégis „kiabált” a könyvespolcról. Nem olvastam el a fülszöveget sem. Két kötetes, a borítója szerintem iszonyat, a címe sem utal semmi vidámságra, de mégis hazajött velem a könyvtárból.

Az első kötet első felén átküzdöttem magam, szó szerint, már majdnem letettem, hogy mégsem olvasom el, de aztán jött a fordulat, és onnantól kezdve nem tudtam letenni.

Fülszöveg: Tara, Katherine és Fintan egy írországi kis faluban élnek, már tinédzser koruktól a legjobb barátok. Kamaszéveik egybeesnek a rózsaszín lasztexnadrágok és a Duran Duran fénykorával. Történetünk kezdetén immár harmincas éveik elején járnak, réges-rég Londonba költöztek, de mostanáig csak Fintannek, a meleg divattervezőnek sikerült megtalálnia az igaz szerelmet. Az állandó súlyproblémákkal küszködő Tara egy zsákutca-kapcsolatban vergődik reménytelenül, ám nem mer belőle kilépni, attól fél, nem találna már új társat, retteg a rá váró magánytól. Barátnője, a csinos Katherine biztos egzisztenciát teremtett magának. Látszólag nyugodt életet él kifogástalan, összeillő melltartó- és bugyiszettjei és a tévé távkapcsolójának társaságában, férfi nélkül, mondván, ha nincs szerelem, csalódás sincsen. Az sem számít neki, hogy munkahelyi kollégája, a fantasztikus, megnyerő John Roth félreérthetetlen célzást tesz: szíves örömest váltogatná vele a csatornákat. Ám az élet közbeszól, hogy megváltoztasson mindent. Jön egy váratlan, súlyos betegség, majd pedig fölbukkan a múltból egy veszedelmesen jóképű, ám annál linkebb színész, és a sors ezzel úgy intézi, hogy mindhármuk élete gyökeresen megváltozzék.

A sztori ott kezdődik, hogy Tara 31. születésnapi „bulijára” csöppenünk, mivel ez nálam is aktuális volt a közelmúltban, így érdeklődve vártam a folytatást.

Szerintem a könyvben minden 30as nő magára ismerhet egy kicsit, megtalálja benne azt a szereplőt, akinek drukkolhat, akivel kicsit azonosulni tud, vagy úgy érzik, mintha életük 1-1 pillanatát ő is átélte volna. És a történet alapkérdésén szerintem mindannyian elgondolkodunk, mi lenne ha én is egy ilyen szituba kerülnék, mi lenne ha a saját barátaim közül valakiről kiderülne, hogy súlyos beteg… átértékelnénk vajon az életünket, és mernénk változtatni, ha kiderülne, hogy csak fél év van hátra??!!

Nem egy vidám sztori, de nagyon szerethető az összes karakterrel együtt (egyet kivéve).

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Mivel jön az ősz, meg lassan a szülinapom is, így megújul a blogom arculata is egy kicsit.

Jöjjön egy kis könyvajánló, már úgyis régen volt.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ért

Fülszöveg: A nagysikerű Ui.: Szeretlek írónője ebben az elbűvölő regényében két gyerekkori jó barátról mesél, akikkel a végzet furcsa játékot űz...Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Ez nem egy tipikus könyv, nem is napló, nincsenek benne összekötő szövegek, és a könyv eleje és vége között több, mint 40 év telik el. Ennyi év levelezéséből alakul ki a komplett történet. Alex és Rosie barátságát követhetjük nyomon 7 éves koruktól 50 éves korukig. Kezdetben iskolai levelezésekből derülnek ki a történések, majd „rendes” levelek íródnak, majd jönnek az e-mailek, és a chat-elős forma.

Barátság, szerelmek, házasságok, gyerekek, válások, veszekedések, kibékülések, egymásra találások.

Létezik férfi és nő között barátság, tényleg csak Barátság?

A könyv olvastatja magát, vannak benne mondatok, amik rávilágítanak az élet nagy dolgaira, volt ahol sírtam, volt ahol hangosan röhögtem.

„Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?”

Az utóbbi pár évben nagyon sok könyvet olvastam, de ez magasan üti mindet.

Már kinéztem a neten, nálam a következő Ahern könyv a Bennem élsz lesz.

Könyvek

Akik ismernek, tudják, "falom" a könyveket. Most, hogy jó idő van, és nem vagyunk a 4 fal közé zárva, így kevesebbet olvasok, konkrétan semmit, de már alig várom, hogy Anyu kiolvassa azt a könyvet, amit tesóméktól kapott szülinapjára. Igen, nálunk ez így megy, cserélgetünk, és próbáljuk észben tartani, hogy mit olvastunk és mit nem.

Úgy látom, hogy a könyvek szeretetét Roli is "örökölte", mert nagyon élvezi, ha olvasunk neki, mindig van valami aktuális sláger, amik közül most a legfrissebb kedvencet be is mutatnám, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Csizmás kandúr


Ez a tkk kiadónál jelent meg, tele sok, nagy, színes képpel. Azért is ajánlom ezt a könyvet, mert eddig Rolit csak a leporellók érdekelték, a figyelmét kb ennyi időre tudtam lekötni, és ez az első könyv, amit hoz magával és elejétől a végéig naponta többször végig olvasunk.


Az én kedvencem:
Cecelia Ahern: U.i.: Szeretlek

"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szerelem, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."

Hiába több, mint 500 oldal a könyv, így is 3 nap alatt elolvastam.
Közben volt, hogy sírtam, volt hogy nevettem. Nagyon tetszett. A történetben adott 1 fiatal lány, aki elveszíti szerelmét, ezek után teljesen magába roskad. Ám Gerry (a férj) minden hónapban (10 hónapon keresztül) eljuttat hozzá 1-1 borítékot, ezek az üzenetek, instrukciók éltetik Hollyt, aki ezalatt az idő alatt újra magára talál, illetve megtalálja Önmagát. Hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, a barátságok egy ilyen esemény után? Lehet e segíteni valakinek, aki nem szeretné, hogy segítsenek neki? Mikor jön el az az idő, és ki az a férfi, akit tiszta szívből, szerelemmel lehet ismét szeretni? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem az olvasás során, illetve az, hogy egy ilyen fiatal írónő (1981-ben született) miért pont egy ilyen témát jár körül.

A filmet is láttam (az olvasás után), de nem tetszett, mást vártam, többet, mint amit kaptam. Persze, ez teljesen szubjektív