Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Mivel jön az ősz, meg lassan a szülinapom is, így megújul a blogom arculata is egy kicsit.

Jöjjön egy kis könyvajánló, már úgyis régen volt.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ért

Fülszöveg: A nagysikerű Ui.: Szeretlek írónője ebben az elbűvölő regényében két gyerekkori jó barátról mesél, akikkel a végzet furcsa játékot űz...Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Ez nem egy tipikus könyv, nem is napló, nincsenek benne összekötő szövegek, és a könyv eleje és vége között több, mint 40 év telik el. Ennyi év levelezéséből alakul ki a komplett történet. Alex és Rosie barátságát követhetjük nyomon 7 éves koruktól 50 éves korukig. Kezdetben iskolai levelezésekből derülnek ki a történések, majd „rendes” levelek íródnak, majd jönnek az e-mailek, és a chat-elős forma.

Barátság, szerelmek, házasságok, gyerekek, válások, veszekedések, kibékülések, egymásra találások.

Létezik férfi és nő között barátság, tényleg csak Barátság?

A könyv olvastatja magát, vannak benne mondatok, amik rávilágítanak az élet nagy dolgaira, volt ahol sírtam, volt ahol hangosan röhögtem.

„Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?”

Az utóbbi pár évben nagyon sok könyvet olvastam, de ez magasan üti mindet.

Már kinéztem a neten, nálam a következő Ahern könyv a Bennem élsz lesz.