Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Mivel jön az ősz, meg lassan a szülinapom is, így megújul a blogom arculata is egy kicsit.

Jöjjön egy kis könyvajánló, már úgyis régen volt.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ért

Fülszöveg: A nagysikerű Ui.: Szeretlek írónője ebben az elbűvölő regényében két gyerekkori jó barátról mesél, akikkel a végzet furcsa játékot űz...Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Ez nem egy tipikus könyv, nem is napló, nincsenek benne összekötő szövegek, és a könyv eleje és vége között több, mint 40 év telik el. Ennyi év levelezéséből alakul ki a komplett történet. Alex és Rosie barátságát követhetjük nyomon 7 éves koruktól 50 éves korukig. Kezdetben iskolai levelezésekből derülnek ki a történések, majd „rendes” levelek íródnak, majd jönnek az e-mailek, és a chat-elős forma.

Barátság, szerelmek, házasságok, gyerekek, válások, veszekedések, kibékülések, egymásra találások.

Létezik férfi és nő között barátság, tényleg csak Barátság?

A könyv olvastatja magát, vannak benne mondatok, amik rávilágítanak az élet nagy dolgaira, volt ahol sírtam, volt ahol hangosan röhögtem.

„Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?”

Az utóbbi pár évben nagyon sok könyvet olvastam, de ez magasan üti mindet.

Már kinéztem a neten, nálam a következő Ahern könyv a Bennem élsz lesz.

Ki tud inni pohárból? ;)

Reggel ittam a napindító kávémat a konyhapultot támasztva, és mivel a hab éppen kicsöpögött a bögrémből a drága kisfiam odaszól teljesen komolyan:
"Anya nem tud inni pohájból kávét, Joli (R még nem megy) tud inni pohájból kakajót"...

Dilemma

Ma reggel volt az első reggel, hogy Roli nem sírt, amikor otthagytam. Egy kicsit fura volt, ennyire rossz velem?! Csak hülyéskedek, örülök, hogy tudja, tudatosult benne, hogy Anya mindig visszajön :)

Hm, voltam az interjún… enyém a munka, ha akarom. És igen, itt a bökkenő, hogy akarom e. Akarom, de azért bizonytalan vagyok nem kicsit.
Anyuuuuuuuuuu segíííííííííítst, Te mindig olyan okosokat mondasz. Biztos, most felmerül Benned, hogy most miért kérek segítséget, mikor eddig teljesen kiborultam, ha bele akartatok szólni a döntéseimbe, az életembe.

A munka maga értékesítés (eddig ilyet csak távolból láttam, ill. a saját bőrömön tapasztaltam, és küldtem el az illetőt melegebb éghajlatra, ha ilyen célból felhívott). Benne van minden biztosítási termék (kötelező, casco, utas, baleset, lakás….stb ), ez egy alkusz cég több (majdnem az összes) biztosítóval leszerződve, az én feladatom (is) új ügyfelek felderítése, a régiek megtartása, az ezekhez kapcsolódó adminisztráció, jah és megtanulni mindent a biztosításokról.
Ez elég nagy kihívás (lenne), de bízom a képességeimben. Egyébként ez az álláskeresősdi annyira gáz (még mindig), ahova eddig behívtak interjúra mindegyik értékesítés, ebben az országban nincs fix munka, fix fizuért… bocsánat… jó fizetésért???

Ami pozitívum: rugalmas munkaidő, kéthetente hétfőn van céges értekezlet, ami kötelező, magas fizu (ha beindul a biznisz – a főnök szerint 1 év), főállású státusz (nem kell vállalkozói), helyileg itt van 5 perc sétára, a megismert „kollégák” kedvesek, és segítőkészek

A buktatók: az első 3 hónapban van csak fix fizetés (az is minimális), egyébként teljesen jutalékos; és ez sajnos elég gáz, de kockázat nélkül nincs üzlet, siker, pénz…. boldogság

Holnap is megyek egy interjúra, de az is ugyanilyen cég, ugyanilyen munkakör… de nincs más… mit csináljak????

Ilyenkor olyan jó lenne egy kicsit előre látni a jövőt….

Mostanában történt

A legutóbbi bejegyzés óta sem unatkozunk, csak úgy rohannak a napok, mindjárt vége a nyárnak, és jön az ősz… elkezdődik valami új

Bölcsiben minden oké, tegnap Roli már 1 órát aludt, megjavítva ezzel a fél órás „rekordokat”. Ma reggel megszámoltam, hogy meddig sír, ahogy hátat fordítottam neki és a gondozónőnek, kifordultam az udvarról, léptem 5-öt, és már nem is sírt :). Igaz minden reggel lejátsszuk a „nem menni bűcsibe” játszmát, de végül mégis elmegyünk.

Vasárnap majdnem az ügyeleten kezdtük a napot, mert Roli bedugott az orrába egy kávészemet. Mi itthon daráljuk a kávét, és minden darálás előtt R szokott kérni Apától egy szemet. Eddig nem is volt semmi baj, beletette az autókba és tologatta. Aznap viszont már az etetőszékben ült, autózott, én reggelit csináltam, Z pedig kávét. Egyszer R megszólal: kávészem ojjomba… én elfehéredtem, visszakérdeztem, hogy bedugtat a kávészemet az orrodba, Ő: jó… hát nem részletezném milyen gondolatok futottak át az agyamon, de a jó nem volt köztük….Kikap gyerek etetőszékből, pánik rajtam eluralkodik, egyből mentem volna vele a kórházba, még jó, hogy Z reálisabban látta át a vészhelyzetet, belevilágított zseblámpával az orrába, látta, hogy nem ment túl mélyre, még látni lehetett, én lefogtam R kezét, mert nyúlt volna újra az orrába… tengervizes orrspray-vel Z befújt az orrába, kézi orrszívóval megpróbálta kijjebb varázsolni, jött is kifelé annyira, hogy sikerült neki 2 fogpiszkálóval kiszednie….Hát mit ne mondjak, kezem – lábam remegett, mire végeztünk. Remélem, megtanulta R, hogy többet ilyet nem… egyébként azóta nem nagyon turizza az orrát.

Ezek után elmentünk a Margitszigetre, jó volt, de nagyon meleg volt, hazafelé R bealudt az első 2 percben, és az autóban eltöltött negyed óra tökéletesen elég volt neki arra, hogy kialudja magát…. ebből kifolyólag a délután elég gáz volt :(

Szombaton egy picit kirándultunk Dobogókő mellé,itt voltunk . Rolinak nagyon tetszett, mert látott igazi békákat és kis gyíkokat… én annyira nem voltam ezektől elragadtatva, mert valahogy nem a szívem csücskei ezek az állatok.

Pénteken Anyuéknál voltunk, ahol kiderült, hogy R tudja tekerni a karácsonyra kapott triciklit, igaz csak lejtőn lefelé, ill. egyenesben, felfelé még nem megy, csak rásegítéssel ;)

Tegnap voltam fodrásznál is :)

Ami még vár rám a héten:
- holnap 11-kor állásinterjú a hőn áhított munkára
- pénteken a jelenlegi munkahelyemre megyek "harcolni"
- szombaton esküvő
- vasárnap ismét Anyuék, Roli ma és tegnap is el akart már indulni Dunakeszire a Mamáékhoz, így most számoljuk vissza, hogy mennyit kell még aludni vasárnapig :)

A végére pedig a mai nap beszólása:
felöltöztettem Rolit bölcsire készen, kék melegítőalsó és egy zöld, fekete, mindenféle csíkos pólóba (szóval semmi divatolás, csak a praktika, mondjuk a póló tényleg jól néz ki), bemegy a fürdőszobába, fél pillanat múlva kijön, és megszólal: "Nagyon jól kinézni".... kész voltam, van itt ego :) a slusszpoén, hogy nem is látja magát a tükörben ;)

Mormota és egyéb történések

A nagy délutáni nemalvásoknak meglett a gyümölcse, Roli az este 9kor már aludt, és reggel 8kor alig tudtam felébreszteni, kétszer 2-3 percig simiztem, ébresztgettem, de semmi, átfordult csak a másik oldalára, de aztán mégis felébredt. A bölcsibe 9kor sikerült elindulnunk, de ma nem alszik ott, elhozom ebéd után, mert egy picit túl sok(k), hogy délután 4-5től csak küzd magával, annyira fáradt.Remélem, hogy itthon fog aludni rendesen, főleg hogy este el szeretnénk menni a helyi tüzijátékra (igen, itt nálunk a kerületben 19én van, nem 20án).

Holnap Anyuékhoz megyünk, megpróbálunk időben elindulni, hogy ne megint (mint mindig) ebédre érjünk oda, és hogy R ne aludjon el odafelé az autóban, még jó hogy Dunakeszi hétvégén 25 perc, és neki valahogy mindig sikerül félúton bealudnia :)

Szombaton Dobogókőre megyünk egy kicsit kirándulni.

Mi van még ami nem bölcsi, és fontos?!

Jövő csütörtökön megyek egy állásinterjúra, amit baromira szeretnék, hogy sikerüljön, mert tőlünk 5 percre van gyalog, nem egy multi, de nem is családi vállalkozás, szóval ha van ilyen, akkor méretileg "ideális". A munkakör 90%-ban megegyezik a jelenlegi munkahelyemen végzett munkámmal, támogatni kell az üzletkötők sikeres munkáját :) és elviselni a rigolyáikat :) ebben van már 5 év gyakorlatom...

Jövő szombaton esküvőre megyünk tokkal vonóval (azaz szertartásostul, lagzistul).

Addig még terveim között szerepel, hogy a jelenlegi munkáltatómmal leharcoljam a fennálló nézeteltéréseinket, elmenjek fodrászhoz, és beszerezzek 1-2 használható (nem szaladgálós) felsőt :)

Majd beszámolok, hogy haladok :)

Bölcsi - alvás

Most egyedül vagyok itthon, Roli a bölcsiben, Apa dolgozik… fura, olyan CSÖND van….
Gyorsan pótolom a hiányosságaimat, aztán irány R-ért a bőcsibe.

A könnyek ritkultak, de nem szűnnek. Sírunk mindketten, én itthon este, vasárnap picit kiborultam, akkor Anyu is kapott egy adagot, aztán este még Z is, azóta nem volt semmi, legalábbis nálam. Roli minden délelőtt sírdogál, amikor otthagyom, de mindig megvigasztalják, és nagyon örül, amikor viszontlát :)

Pénteken egyedül megebédelt, aztán el is aludt a bölcsiben, de mivel az ottani ágy nem igazán elégíti ki az ő kényelmi szintjét, és mivel ő szeret forgolódni alvás közben, így kb 20-25 perc után lefordult az „ágyról”, és már nem aludt vissza. Tegnap már nem fordult le, de szintén 30-35 perc után felébredt, bementem hozzá, feküdt az ágyon, és amikor meglátott vigyorgott. Haza nem akart jönni, de ugye muszáj volt, mert játszani nem lehet alvásidőben.

A baj az ezekkel a rövid alvásokkal, hogy utána már itthon nem alszik, így az egész délutánunk a nyűglődés jegyében telik :( Tegnap délután 6-kor már hatalmasokat ásítozott, de már nem akartam, hogy elaludjon, fél 10kor már mélyen aludt reggel 7ig megállás nélkül.
Remélem, azért megszokja az ottalvást, mert ez így hosszabb távon nem hiszem hogy jó lesz.

Ma negyed 11-kor jöttem (jöttünk) ki (Vanda anyukájával), 11-kor jött ki E a gondozónő, hogy 1-re menjünk majd vissza, addig megebédeltetik és megpróbálják elaltatni őket.

Reggel amikor mentünk Rolival, akkor aranyosan mondta nekem, hogy "Anya ici-picit majad bűcsi". Megnyugtattam, hogy persze, kicsit maradok, aztán kicsit elmegyek, játszik, eszik, alszik, és mire felébred ott is vagyok érte.

Így alakulgatunk, még mindig nagyon nehéz, de látom, hogy jól érzi magát, és amikor itthon is szóba kerül nem tiltakozik ellene. Remélem, hogy ez nem fog megváltozni! Nagyon gáz lenne minden reggel sírással, és tiltakozással nekimenni a napnak.

Bölcsi és könnyek

Könnyek, azok vannak, Rolinak kifelé, nekem pedig befelé… egyenlőre még bent tudom tartani, de egyre jobban szeretnének kijönni….

Tegnap 10 percre hagytam egyedül Rolit a homokozóban, hülye voltam, és nem mondtam ellent a gondozónőnek (E), hogy márpedig én akkor, és csak akkor hagyom ott R-t, ha elmagyarázhatom neki, hogy megyek, Te maradsz, de mindjárt jövök. Ennek egyenes következményeként, amikor ráeszmélt, hogy nem vagyok ott sírni kezdett, de nagyon, E elől menekült, értem kiabált. Amikor visszamentem nem akart hozzám odajönni, nem hagyta, hogy átöleljem, de az orrát sikerült megtörölnöm, majd a keksz ígéretével becsábítottam az „átadóba”, ahol sikerült kicsit megnyugodnia, kapott sajtos tallért, aztán önként és szipogva bemászott a babakocsiba, és elkezdte magát bekapcsolni. Így 11kor elindultunk haza (9re mentünk), 20-25 perc gyalog az út, kb fél távnál elaludt, de a bejárati ajtónk előtt felkelt. Hazafelé, amikor megkérdeztem, hogy jövünk e holnap igen volt a válasz, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam.

Délután 2kor aludt el itthon, lenyomott több, mint 2 órát, szipogva, nyüsszögve felébredt, azt hittem (én naiv), hogy engem hiányol, de nem, csak szomjas volt, és a csőrös pohár hiányzott ;)

Ma reggel szintén 9re mentünk, a mai napra az ebéd volt a kitűzött cél. Mivel reggel ¾ 8kor reggelizett itthon, és az ebéd fél 12 körül van, addig nincs se gyümi, se nasi, csak 10 körül kapnak gyümölcslevet, így mielőtt bementünk a bölcsibe adtam neki egy fél banánt, bízva abban, hogy nem lesz éhes (tegnap ez is baj volt, hogy éhes lett). 1/4 11-kor szólt E, hogy Anyukák séta (egy Vanda nevű kislánnyal együtt szokik be R), most okosan elmondtuk a Törpiknek, hogy el kell mennünk, de jövünk vissza, addig játszanak, blabla, de visszajövünk hamarosan….
Mi „határozottan” megfordultunk, és abban a minutumban mindkét gyerkőc éktelen sírásba kezdett. Pár percet üldögéltünk az „átadóban”, de iszonyat volt hallgatni a sírást, és hogy utánunk kiabálnak. Egyszercsak Roli beszaladt az épületbe (szerencsére a másik irányba, mint ahol mi voltunk), E utána, Vanda az udvaron elszaladt sírva a másik csoporthoz, így jobbnak láttuk, ha kimegyünk az épületből a hátsó kijáraton, legalább nem halljuk a sírást. Hát nem volt egyszerű… nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas gombóc a gyomromban, majd később a torkomban. Mind1, ezen túl kell esni, ha idén nem a bölcsiben, akkor jövőre az oviban … az elválás sosem könnyű….

Az udvaron találkoztunk egy másik beszoktatós anyukával is, így jól kitárgyaltuk a félelmeinket, és a kétségeinket, és a bölcsis fura szokásokat. Mert azok vannak….(de erről majd később, ha már többé-kevésbé benne leszünk az egész napos ottlétben…. talán már holnap)

11-kor mentünk vissza (ennyi volt mára előírva), E épp kint kávézott a hátsó ajtónál, megnyugtatott, hogy aranyosak mindketten, már nem sírnak. Vanda előbb megnyugodott, mint R, ő is besegített a vigasztalásban, a sírós helyzetet végül egy macska oldotta meg, ami a szomszéd ház előtt üldögélt, és ami állat, az csak érdekes lehet, a könnyek gyorsan abbamaradtak.

Amikor visszamentünk az udvarra, V elkezdett sírni, R aranyos volt, egy rózsaszín motoron üldögélt, picit könnyes lett a szeme (és az enyém is), de elkezdtünk beszélgetni a cicáról, és helyreállt a világbéke. Utána összepakoltak kint, kézmosás, pelenkacsere és ebéd. A menü főzelék hússal, és körte + víz. Hogy milyen főzelék,az most nem jut eszembe, de nem lehetett vmi finom, mert nagyon nem fogyott belőle….

R megpróbált egyedül enni, de mivel a főzi elég híg volt (és levest nem eszik egyedül, mert akkor minden a szája mellé menne), és nagy kanál volt hozzá (ő kicsivel eszik), nem sok sikerrel evett, de kértem kisebb kanalat, így még evett valamennyit egyedül, de nem sokat (amit kiszedtem annak kb a felét ette meg), de a körtét betolta ügyesen :)

Kaja után (11:55kor) hazajöttünk, itthon 1/4 2kor elaludt. Amíg olvastam neki a mesét alvás előtt annyira aranyosan hozzám bújt (nem nagyon szokott), hogy ismét elindult a gombóc felfelé, és „kissé” homályossá váltak a betűk a könyvben. Gyorsan kijöttem „inni”, összekaptam magam, és visszamentem hozzá, megvártam, amíg elalszik.

Megyünk holnap is, akkor már megpróbálkozunk az ottalvással …

Bölcsi 1. nap - élesben

és igen, sikerült…

ma már aktív státuszban voltunk a bölcsiben, mert reggel első dolgunk volt, hogy befizettük erre a hónapra az 5.550,-ot.
Azért azt érdemes megemlíteni, hogy amikor bementünk , hogy ma kezdjük a beszoktatást, és jöttünk befizetni, akkor a titkárnő visszakérdezett, hogy akkor Te vagy a K. Roland?
Szóval akkor erről már mindenki tud????
Közben belibbent a vezetőnő is, hogy Húú, de sajnálja a tegnapi napot, meg a kellemetlenséget, blabla-blabla…
Megérkezett a gazdaságis nő is, szintén a Te vagy a K. Roland felkiáltással.

Befizetés megtörtént, így már legálisan csatlakozhattunk a csoporthoz. A gyerkőcök pont akkor mentek ki az udvarra, R le is csapott valami kerekes, beülős szerkezetre, és azzal követte a többieket. Viszont az udvaron eltört a mécses, na nem nálunk, hanem 2 csoporttársánál, majd még 2 kislány becsatlakozott a sírós kórusba, és nem igazán akarták abbahagyni, végül kb 10 perc elteltével, ahogy lekerült a homokozóról az azt fedő lepel, helyreállt a világbéke :)

Közben hoztak ki a törpiknek limonádét, mindannyian ügyesen ittak pohárból (ami nekem annyira nem tetszett, hogy ez nem műanyag pohár volt, hanem üveg, de R ügyesen megitta amit kapott), majd fél 11kor ismét volt inni osztás, akkor mindannyian kiültek a padra a homokozó mellé, mint a verebek, és választhattak tea és limonádé közt. R kapásból 2 pohárnyi limot megivott :)

¾ 11kor eljöttünk, nagyon nem is akart ottmaradni, de azért arra a kérdésre, hogy holnap is jön e, igen volt a válasz .

Egyébként a gyerekek aranyosak voltak, most 2 csoport össze van vonva, így R-rel együtt 11en voltak, az ivararány 8:3 a lányok javára, de ez változni fog szeptembertől, amikor a "nagyok" elmennek oviba, és az újak is elkezdenek beszokni.

Bölcsőde 1. nap... vagy mégsem?

Ma elkezdtük a bölcsit, pontosabban elkezdtük VOLNA, ha a bölcsi vezetője picit rugalmasabb lett VOLNA. De mivel Magyarországon vagyunk és 2010et írunk ne is várjon az ember semmi ilyet.

Roli teljesen lázban volt reggel, magától bemászott a babakocsiba, még én pakoltam az utolsó cuccainkat (váltócipő, víz, pelenka, keksz…).
Sikerült időben odaérnünk (reggel 9re), ez nálunk nagy szó, bejelentkeztünk a gondozónőnél, hogy megjöttünk, jöjjön, aminek jönni kell. Mondta, hogy menjünk be az irodába a papírokkal, és utána találkozunk.

Bementünk, szorgos anyukák töltögettek papírokat, és sorban álltak pénztárcával az iroda előtt. Ott volt a bölcsőde vezető is, mondtam, hogy itt vagyunk, erre ő elkérte a papírjainkat, és mondta, hogy fizessük be a pénzt. Szemem kikerekedett…. nálam 500 Ft volt, kiindulván abból, hogy július elején a szülőin megkérdeztem a csoportos gondozónőket, hogy oké, hogy azoknak akik szeptember 1-jén kezdik a bölcsis életet augusztus 18-án kell befizetni a köv. hónapot, de nekünk mikor kell? Ők erre (még jó, hogy 2en voltak) nem tudtak válaszolni, mondták, hogy majd az első nap megmondják. Ezt előadtam a vezetőnek, erre ő ennyit, de nem, mert az 1. nap kell befizetni, vagy hazamennek a pénzért vagy holnap kezdjük a beszoktatást….

Roli addigra már belevetette magát a játékok közé, nem kívánom senkinek azt, hogy mit éreztem akkor, amikor közöltem vele, hogy Gyere, megyünk, mert anyánál nincs pénz, és majd holnap jövünk….Nagyon szar volt…. Ő mondogatta, hogy még bőcsi (bölcsi), még moci, még autó, én meg erre mit, gyere van keksz a babakocsiban…

Amikor be akartam kapcsolni a babakocsiba, akkor elkezdte, hogy nem haza, még majad….

Nem mentünk vissza, mert az út 20 perc gyalog… helyette lementünk a játszótérre, ahol mindenki fel volt háborodva, hogy ennyire nem rugalmasak….

Amikor kijöttünk az épületből, felhívtam Z-t, hogy ez volt, ő felhívta őket, beszélt a fenti vezetővel, és annyit mondott neki a hölgy, hogy sajnálja, ez a bürokrácia, nem engedheti, hogy befizetés nélkül legyen bent gyerek, menjünk holnap és ennél csak jobb lesz….

Annyit még a történethez, hogy a beszoktatás a következő képpen néz ki: első nap 1 óra ott tartózkodás (ez lett volna ma), és minden nap 1-1 órával nő az ott töltött idő. A közös szülővel eltöltött beszoktatás általában 2 hét. A bölcsi napidíja 370,- (függetlenül attól, hogy ott eszik e a gyerek vagy sem).

Magyarország, Budapest 2010….

So not over you - Simply Red

Az elmúlt 2-3 évben nagyot változott a zenei ízlésem, persze a régi kedvencek megmaradtak pl: George Michael, az öreg Bon Jovi, de valahogy a mai pár perces sztárok nem ütik meg a képzeletbeli elégedettségi mutatómat.

Viszont valamelyik nap elkaptam egy régebbi Simply Red videót, és teljesen hatalmába kerített, ma végre sikerült elejétől a végéig meghallgatnom (többször is). Szerintem nagyon jó, és a szöveg sem elhanyagolható, többen átéltük amiről Mick énekel, maximum nem foglaltuk dalba ;)

"So Not Over You"

Don't know why I still slept on my side of the bed
The emptiness when you were gone kept ringing in my head
Told myself I really had to move along now
Stop regretting all the things I left unsaid, yeah yeah

So I tore up your letters
Took your picture off my wall
I deleted your number, it was too hard not to call
Felt a little better, told myself I'd be fine
Got to live for the good times up ahead, yeah yeah

'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see how there's nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you

All my friends try to tell me better find somebody new
Why waste time being lonely when there's nothing left to lose?
Anything to get you out of my mind
I'm a fool if I thought I could forget
And I could not forget

'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see there was nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you

Now I found a way to keep you there beside me
To where my love won't be denied
I can only hope to keep you there and guide me
There's no more need to hide from all this pain inside

'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see how there's nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you

So not over you
That time is over baby
'Cos I'm so not over you

(majd jövök a nyersfordítással is, eskü :))

Bili

Ezt a pár sort a (kis)gyerekes szülők fogják értékelni:
ma Roli először pisilt bilibe :) Délután pelus nélkül volt egy kicsit, ahányszor megpróbáltam ráadni a tiszta pelenkát, mindig inkább ráült a bilire, mondván, hogy kakil. Kaki nem jött, viszont amikor Apa hazaért és ő is megpróbálta a lehetetlent, akkor R ismét beszaladt a szobájába, hogy kakil (ott a bili) és pár pillanat múlva nagy örömködve elkezdett kiabálni, hogy kaki, ott a kaki... bementem, és tényleg volt a biliben, igaz "csak" pisi. Nagyon örült neki, és persze mi is :)
Remélem, ez nem egyszeri produkció volt :)

Hoztam a formám :)

Ma állásinterjún voltam délután.
Hoztam a formám, úgy indultam neki, mint egy valódi szőke (elnézést, de nekem a lelkem szőke, a hajam barna), volt egy telefonszámom és egy nevem, és persze a cím, hogy hova kell mennem. Cégnév vagy valami hasonló… semmi. Odaértünk (Z elvitt kocsival) időben, de a helyszínen kiderült, hogy ez egy több épületből álló üzletház és 1. emelet mindegyikben van. A megbeszélt időpont előtt 5 perccel felhívtam a telefonszámot, és mondtam az úriembernek, hogy itt vagyok, de mégsem, és segítsen, hogy mégis hova menjek. Segített, de még így sem találtam. Bementem 2 helyre, ahol néztek rám bután, hogy milyen interjúra jöttem, és mit akarok…. Így jobbnak láttam, ha újra felhívom a pasit, hogy még mindig „sötétben tapogatózom”… Ekkor megszánt, és elém jött… :)

Mint kiderült, az egyik vezető pénztintézethez mentem pénzügyi tanácsadó munkakörbe, ezt nem kellett megkérdeznem, mert a pasi egyből magamra hagyott egy irodában, ahol a fal tele volt logókkal, így levágtam, hogy hol is vagyok, és már körvonalazódott bennem, hogy biztos nem recepcióst keresnek…

Mire visszatért az úriember egy vaskos dossziéval teljesen elmúlt a lámpalázam, mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy tényleg szimpatikus volt, mint ember, és az eltévedésemet is jól lereagálta, ezek után pedig teljesen jót beszélgettünk.

Ha lenne fix jövedelmem, és szükségem lenne egy mellékállásra, akkor minden gondolkodás nélkül belevágnék ebbe az új munkába, de sajnos nem állunk úgy anyagilag, hogy ha jó jó, ha nem, akkor sem gáz. Így nem hiszem, hogy bevállalom a második fordulót, pedig a pasi nagyon szeretné, mert szerinte nagyon illenék a csapatba…

Hogy mire volt jó mégis ez az egész?
Először is felöltözhettem nőként: magassarkú fekete cipő, fekete nadrág, egy nagyon kék ejtett vállú felső, szolid smink.
Jót tett a lelkemnek egy kicsit kilépni az anyuka szerepből.
Nem blokkoltam le, jöttek a szavak maguktól, nem volt kínos csend, valahogy nem éreztem azt a megfelelni akarást, amit eddigi életem során sokszor. Vagyok, aki vagyok, ha kellek valakinek, mint munkaerő annak ezt tudom nyújtani magamból, a munkafolyamatot (ha érdekel) meg tudom tanulni, úgy ahogy eddig is minden feladatot megoldottam, amit osztott az élet.

Hogyan tovább? Nem adom fel, mert nem szabad, munka van sok, csak meg kell találnom a nekem megfelelőt :)