Hoztam a formám :)

Ma állásinterjún voltam délután.
Hoztam a formám, úgy indultam neki, mint egy valódi szőke (elnézést, de nekem a lelkem szőke, a hajam barna), volt egy telefonszámom és egy nevem, és persze a cím, hogy hova kell mennem. Cégnév vagy valami hasonló… semmi. Odaértünk (Z elvitt kocsival) időben, de a helyszínen kiderült, hogy ez egy több épületből álló üzletház és 1. emelet mindegyikben van. A megbeszélt időpont előtt 5 perccel felhívtam a telefonszámot, és mondtam az úriembernek, hogy itt vagyok, de mégsem, és segítsen, hogy mégis hova menjek. Segített, de még így sem találtam. Bementem 2 helyre, ahol néztek rám bután, hogy milyen interjúra jöttem, és mit akarok…. Így jobbnak láttam, ha újra felhívom a pasit, hogy még mindig „sötétben tapogatózom”… Ekkor megszánt, és elém jött… :)

Mint kiderült, az egyik vezető pénztintézethez mentem pénzügyi tanácsadó munkakörbe, ezt nem kellett megkérdeznem, mert a pasi egyből magamra hagyott egy irodában, ahol a fal tele volt logókkal, így levágtam, hogy hol is vagyok, és már körvonalazódott bennem, hogy biztos nem recepcióst keresnek…

Mire visszatért az úriember egy vaskos dossziéval teljesen elmúlt a lámpalázam, mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy tényleg szimpatikus volt, mint ember, és az eltévedésemet is jól lereagálta, ezek után pedig teljesen jót beszélgettünk.

Ha lenne fix jövedelmem, és szükségem lenne egy mellékállásra, akkor minden gondolkodás nélkül belevágnék ebbe az új munkába, de sajnos nem állunk úgy anyagilag, hogy ha jó jó, ha nem, akkor sem gáz. Így nem hiszem, hogy bevállalom a második fordulót, pedig a pasi nagyon szeretné, mert szerinte nagyon illenék a csapatba…

Hogy mire volt jó mégis ez az egész?
Először is felöltözhettem nőként: magassarkú fekete cipő, fekete nadrág, egy nagyon kék ejtett vállú felső, szolid smink.
Jót tett a lelkemnek egy kicsit kilépni az anyuka szerepből.
Nem blokkoltam le, jöttek a szavak maguktól, nem volt kínos csend, valahogy nem éreztem azt a megfelelni akarást, amit eddigi életem során sokszor. Vagyok, aki vagyok, ha kellek valakinek, mint munkaerő annak ezt tudom nyújtani magamból, a munkafolyamatot (ha érdekel) meg tudom tanulni, úgy ahogy eddig is minden feladatot megoldottam, amit osztott az élet.

Hogyan tovább? Nem adom fel, mert nem szabad, munka van sok, csak meg kell találnom a nekem megfelelőt :)