Bölcsi és könnyek

Könnyek, azok vannak, Rolinak kifelé, nekem pedig befelé… egyenlőre még bent tudom tartani, de egyre jobban szeretnének kijönni….

Tegnap 10 percre hagytam egyedül Rolit a homokozóban, hülye voltam, és nem mondtam ellent a gondozónőnek (E), hogy márpedig én akkor, és csak akkor hagyom ott R-t, ha elmagyarázhatom neki, hogy megyek, Te maradsz, de mindjárt jövök. Ennek egyenes következményeként, amikor ráeszmélt, hogy nem vagyok ott sírni kezdett, de nagyon, E elől menekült, értem kiabált. Amikor visszamentem nem akart hozzám odajönni, nem hagyta, hogy átöleljem, de az orrát sikerült megtörölnöm, majd a keksz ígéretével becsábítottam az „átadóba”, ahol sikerült kicsit megnyugodnia, kapott sajtos tallért, aztán önként és szipogva bemászott a babakocsiba, és elkezdte magát bekapcsolni. Így 11kor elindultunk haza (9re mentünk), 20-25 perc gyalog az út, kb fél távnál elaludt, de a bejárati ajtónk előtt felkelt. Hazafelé, amikor megkérdeztem, hogy jövünk e holnap igen volt a válasz, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam.

Délután 2kor aludt el itthon, lenyomott több, mint 2 órát, szipogva, nyüsszögve felébredt, azt hittem (én naiv), hogy engem hiányol, de nem, csak szomjas volt, és a csőrös pohár hiányzott ;)

Ma reggel szintén 9re mentünk, a mai napra az ebéd volt a kitűzött cél. Mivel reggel ¾ 8kor reggelizett itthon, és az ebéd fél 12 körül van, addig nincs se gyümi, se nasi, csak 10 körül kapnak gyümölcslevet, így mielőtt bementünk a bölcsibe adtam neki egy fél banánt, bízva abban, hogy nem lesz éhes (tegnap ez is baj volt, hogy éhes lett). 1/4 11-kor szólt E, hogy Anyukák séta (egy Vanda nevű kislánnyal együtt szokik be R), most okosan elmondtuk a Törpiknek, hogy el kell mennünk, de jövünk vissza, addig játszanak, blabla, de visszajövünk hamarosan….
Mi „határozottan” megfordultunk, és abban a minutumban mindkét gyerkőc éktelen sírásba kezdett. Pár percet üldögéltünk az „átadóban”, de iszonyat volt hallgatni a sírást, és hogy utánunk kiabálnak. Egyszercsak Roli beszaladt az épületbe (szerencsére a másik irányba, mint ahol mi voltunk), E utána, Vanda az udvaron elszaladt sírva a másik csoporthoz, így jobbnak láttuk, ha kimegyünk az épületből a hátsó kijáraton, legalább nem halljuk a sírást. Hát nem volt egyszerű… nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas gombóc a gyomromban, majd később a torkomban. Mind1, ezen túl kell esni, ha idén nem a bölcsiben, akkor jövőre az oviban … az elválás sosem könnyű….

Az udvaron találkoztunk egy másik beszoktatós anyukával is, így jól kitárgyaltuk a félelmeinket, és a kétségeinket, és a bölcsis fura szokásokat. Mert azok vannak….(de erről majd később, ha már többé-kevésbé benne leszünk az egész napos ottlétben…. talán már holnap)

11-kor mentünk vissza (ennyi volt mára előírva), E épp kint kávézott a hátsó ajtónál, megnyugtatott, hogy aranyosak mindketten, már nem sírnak. Vanda előbb megnyugodott, mint R, ő is besegített a vigasztalásban, a sírós helyzetet végül egy macska oldotta meg, ami a szomszéd ház előtt üldögélt, és ami állat, az csak érdekes lehet, a könnyek gyorsan abbamaradtak.

Amikor visszamentünk az udvarra, V elkezdett sírni, R aranyos volt, egy rózsaszín motoron üldögélt, picit könnyes lett a szeme (és az enyém is), de elkezdtünk beszélgetni a cicáról, és helyreállt a világbéke. Utána összepakoltak kint, kézmosás, pelenkacsere és ebéd. A menü főzelék hússal, és körte + víz. Hogy milyen főzelék,az most nem jut eszembe, de nem lehetett vmi finom, mert nagyon nem fogyott belőle….

R megpróbált egyedül enni, de mivel a főzi elég híg volt (és levest nem eszik egyedül, mert akkor minden a szája mellé menne), és nagy kanál volt hozzá (ő kicsivel eszik), nem sok sikerrel evett, de kértem kisebb kanalat, így még evett valamennyit egyedül, de nem sokat (amit kiszedtem annak kb a felét ette meg), de a körtét betolta ügyesen :)

Kaja után (11:55kor) hazajöttünk, itthon 1/4 2kor elaludt. Amíg olvastam neki a mesét alvás előtt annyira aranyosan hozzám bújt (nem nagyon szokott), hogy ismét elindult a gombóc felfelé, és „kissé” homályossá váltak a betűk a könyvben. Gyorsan kijöttem „inni”, összekaptam magam, és visszamentem hozzá, megvártam, amíg elalszik.

Megyünk holnap is, akkor már megpróbálkozunk az ottalvással …