2011. január 29., szombat

Szejetlek Ana, Nagyon Szejetlek

Újabban ezekkel tud "leigázni" a gyermekünk :) Jön, bújik, ölel, nyakam köré tekeredik és mondja, én pedig olvadok :)
Először 2 hete hangzott el az "Ana szejetlek", amikor lázas betegen feküdtem és próbáltam túlélni a napot. Odabújt a nyakamba (szó szerint) és mondta, én pedig visszakérdeztem, hogy azt mondtad szeretsz, erre ő, igen :)
Azóta minden nap többször elhangzik, főleg este. De most már van a "nagyon szejetlek" is, és már mondja néha, de tényleg nagyon ritkán Apának is :) és persze, ilyenkor Ő is olvadozik :)

és ez annyira jó, ilyenkor tényleg minden rossz érzés elmúlik, igazából meg sem tudom fogalmazni, milyen érzés, ezt tényleg át kell élni, és természetesen mi is nagyon szeretünk kicsi Csipet :D

1 megjegyzés: