2010. április 29., csütörtök

Egész nap kettesben

A tegnapi napot Apa nélkül töltöttük, mert reggel 7kor elindult dolgozni Nyíregyházára, ahonnan délután 5kor hazaugrott 1 órára és ment újra munkába,akkor már a céghez és éjjel 11-re végzett, pontosabban akkor ért haza.

Így az egész napot kettesben töltöttük. Az igazat megvallva kedden felkészültem mindenre amire lehet, de Roli nagyon aranyos volt egész nap, nem volt semmi hangos szó, semmi hiszti:)
Sokat játszottunk, voltunk vásárolni, játszóterezni, sőőőőt, még porszívóztunk is. Persze az egész napot végig dumálta:)
A nap legnehezebb pillanata az volt, amikor Zoli ment el délután, mi pedig mentünk a játszóra, és Roli először be akart szállni Apával az autóba, utána pedig totál csalódottan mutatott az autó után, hogy mi nem mentünk Apával :(
Fürdésnél szintén kétszer emlegette Őt (mivel ez nálunk FÉRFIDOLOG, konkrétan én az elmúlt majdnem 22 hónap alatt egyszersem fürdettem) egyszer a fogmosásnál, majd pedig a fütyimosásnál. De a pancsi gond nélkül lezajlott, nem maradt koszos a gyerek :) :)
Fürcsi után összepakoltunk, hogy Apa ne legyen szomorú, mikor hazajön, és fél 10 előtt már jöttem is ki Rolitól, mert elaludt.
Amikor Z hazaért megállapítottam, hogy ezt a korszakot szeretem a legjobban, amiben most vagyunk, mert Roli annyira értelmes, együttműködő, szeretetgombóc, dumagép. Imádom :)
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem sem kellett az elalvásnál ringatni, szerintem abban a pillanatban elaludtam, ahogy a párnán volt a fejem.
Minden tiszteletem azoké az Anyáké, akik egyedül nevelik a gyerekeket, Apa későn ér haza, vagy csak (bármilyen okból) hétvégén kap Anya felmentést az anyáskodásból.

2 megjegyzés:

  1. Hat ilyen napokrol tudnek mit meselni :))) nekem mar az a furcsa, ha nem egyedül vagyunk... bar remelem, nem tart mar sokaig, nem jo az apanelküliseg..
    De az is biztos, hogy (eltekintve a kisebb-nagyobb hisztiktöl) tenyleg nagyon jo ez a korszak, ahogy kezdenek önallosodni, egyre több mindent erteni, csinalni, de közben megis olyan bujosak maradnak :)

    VálaszTörlés
  2. Pont Rád gondoltam, amikor az utolsó mondatot fogalmaztam :) illetve Anyósomra, aki Zolit és a Húgát is egyedül nevelte fel. Remélem, minél előbb és minél zökkenőmentesebben sikerül a családegyesítés nem is olyan sokára :)

    VálaszTörlés