"Lassan egy éve már, hogy csodás Személyed elszunnyadt hát,
Hogy Angyallá vált, elszállt.
S nem tudta már megnyerni fizikai tested Felett e kegyetlen, nehéz csatát."
Hogy Angyallá vált, elszállt.
S nem tudta már megnyerni fizikai tested Felett e kegyetlen, nehéz csatát."
(2008. április-az utolsó születésnap)
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék most ide, de semmi okos nem jut eszembe. Írjak a gyerekkori nyaralásainkról, amit Ozorán töltöttünk a Mamánál, vagy arról, hogy milyen finomakat sütött, főzött. Vagy inkább arról, hogy egy rossz esés következtében milyen rövid idő alatt leépül egy addig majdnem egészségesnek hitt szervezet? Vagy arról, hogy kamaszként hányszor megbánthattam Őt? Vagy arról, hogy "felnőttként" mennyire nem tudtam Vele beszélgetni, mert nem tudtam, hogy miről beszélgethetnénk?
Nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe. Nekem Ő volt az első, akit felnőtt fejjel veszítettem el, a halál tavaly ilyenkorig csak egy fogalom volt a sok közül, kézzelfoghatóvá az Ő elvesztésével vált. Hiába számítottunk rá, hogy be fog következni, mégis váratlanul ért. Máig emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam. Akkor egyből nem tudtam igazán sírni, így betettem Rolit a babakocsiba, és elmentünk sétálni. Szikrázóan sütött a nap és picit fújt a szél. A séta közben tört rám a sírás, talán addigra jutott el a tudatomig.
Hiányzik...
Nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe. Nekem Ő volt az első, akit felnőtt fejjel veszítettem el, a halál tavaly ilyenkorig csak egy fogalom volt a sok közül, kézzelfoghatóvá az Ő elvesztésével vált. Hiába számítottunk rá, hogy be fog következni, mégis váratlanul ért. Máig emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam. Akkor egyből nem tudtam igazán sírni, így betettem Rolit a babakocsiba, és elmentünk sétálni. Szikrázóan sütött a nap és picit fújt a szél. A séta közben tört rám a sírás, talán addigra jutott el a tudatomig.
Hiányzik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése