A meglepetés

Szombaton megkapta Zoli a szülinapi meglepetést. Ez tényleg igazi meglepetés volt, mindenki tudott róla, kivéve Őt :)
Róla tudni kell, hogy imád repülőzni, amikor gyerek volt járt modellezni, reptetni, később maradt a számítógépes szimulátoros játék, majd miután Roli megszületett egyre ritkultak ezek a játékok.

Mivel az idei a 35. szülinapja, így gondoltam, hogy kapjon valamit, ami nem tárgy, hanem valami olyasmi, amire emlékezni fog.
Így némi internetes segítséggel megfogalmazódott bennem, hogy egy dolog van, amivel nem lehet mellélőni, ez pedig egy igazi szimulátoros repülés. Először úgy volt, hogy tesómmal együtt finanszírozzuk meg a történetet, majd betársult Anyukám, később pedig Z Anyukája, ill. húga is.

Két céget találtam a neten, ami ezzel foglalkozik, és több okból is a HighFly-ra esett a választásunk. Gyorsan foglaltam időpontot, Anyósom bevállalta Rolit, így már „csak” titokban kellett tartani az ajándékot majdnem 1 hónapon át. „Szegény” Zoli, csak annyit tudott, hogy júni 26án 17 órára nem szabad programot csinálnia.

Néha felmerült 1-1 ötlet a részéről, hogy vajon hova mehetünk, de azt kikötötte, hogy bungee jumpingolni, tandem ugrani nem fog, paint ball sem lett volna nyerő, viszont gokartozni szeretett volna.
A héten mondtam neki, hogy a 11. kerületbe megyünk, és fedett helyen leszünk, ill. nem kell átöltözni, ha odamegyünk.

Amikor megérkeztünk a parkolóba, akkor mondtam meg neki, hogy repülő szimulátorozni fog. A meglepetés sikerült, tényleg teljesen meglepődött :) Mondta, hogy megfordult a fejében ez is, mint lehetőség, de amikor mondtam, hogy melyik kerületbe megyünk, akkor elvetette, mert Ő úgy tudta, hogy ilyenre csak a Csodák Palotájában van lehetőség. Tesóm is jött velünk, mert az oktatóval együtt 4en fértünk be a kabinba.

Miután bementünk, beszálltunk egy Boeing 737-800as gép élethű másának pilótafülkéjébe, ahol Z elfoglalta az egyik, az oktatósrác pedig a másik pilóta ülést, mi pedig beültünk a hátsó sorba. Z kapott egy gyorstalpaló oktatást a ketyerékről, majd felszálltunk először Ferihegyen, ahol mentünk egy próbakört, a majd leszálltunk, aztán utána mentünk még egy kört Budapest felett, ismét leszálltunk, ekkor már Z egyedül, aztán elugrottunk egy éjszakára New Yorkba, ahol átszálltunk egy híd alatt is, majd átrepültünk Innsbruckba, ahol a reptér az Alpokban van, és pluszba kértem egy kis esőt is villámokkal, az izgalom kedvéért. Elszálltunk Korfura, és St. Marteen-ra is, ami arról nevezetes, hogy a reptér teljesen a tengerparton van, és a turistáknak a haja lobog a szélben, amikor jönnek a repülők :)
Ezeknél a fel-és leszállást, és persze magát a repülést is már 90%-ban Z egyedül csinálta végig, kétszer teljesen a leszállópálya közepén állt meg, tényleg nagyon profi volt. Egyszer még egy orsót is csinált a levegőben, de túléltük :)

90 percen keresztül jöttünk-mentünk a világban, aztán még megnéztük a másik gépet is, a technikát, beszélgettünk a sráccal is, hogy hogy alakult ki ez az egész, mik a tervek, járnak e ide igazi pilóták is…stb

Amikor kijöttünk Z nagyon fel volt dobva, ezerszer elmondta, hogy mennyire jó volt, és hogy itthonra is kellene egy ilyen szerkezet :) Hát persze! A bökkenő csak annyi, hogy nagyobb, mint a nappalink …