Micsoda nő ez a férfi...

Mennyire toleráljuk a MÁSSÁGOT? Egyáltalán ki MÁS? Minden ember más, de egyvalamiben mindannyian egyezünk, mindenki előítéletek nélkül születik! Akkor mégis miért gyűlölik emberek egymást, miért vannak emberek, akik ha meghallják valakiről, ne adj isten, szembe ütköznek valakivel, aki láthatóan nem az ő világképükkel megegyezően él, akkor abba belekötnek szóval, rosszabb esetben tettel?!

Mi, legfőképpen én megpróbálom Rolit úgy nevelni, mivel engem is így neveltek, hogy mindenki felé érdeklődjön, de azért tartson egy bizonyos távolságot, ha arra szükség van. Sajnos vannak olyan csoportok, akik úgy gondolják, hogy nekik csak jogaik vannak, kötelességük pedig nincs…. az ilyet valahogy nem díjazom.

De ne aszerint válasszunk ismerősöket/barátokat, hogy ki milyen bőrszínű, vallású, szexuális beállítottságú. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, kollégája, aki úgy éli meg a mindennapokat, hogy van valami „titka”. Nekem is van/volt olyan kollégám, akiről városi legendák terjengtek, hogy ő a pasikat szereti, mert sosem látták nővel, és sosem élte nyilvánosan a magánéletét. A mai napig nem tudom, de nem is érdekel, hogy kivel osztja meg a hálószobáját. Ettől mi még nagyon jókat dumáltunk, sokat voltunk együtt, és ő volt az első a munkahelyemen, aki megtudta, hogy terhes vagyok.

Általános iskolás koromban volt roma barátnőm is (igaz, az ő családja a mai napig munkából és nem segélyből él), Anyumnak is volt roma kolléganője, mint bolti eladó.

Középiskolás voltam, amikor a baráti társaságunkból összejöttem egy félig magyar félig arab sráccal, igaz a románc nem tartott sokáig, de mint haverok még pár évig együtt buliztunk. Vele is teljes volt az összhang, soha nem szóltak meg bennünket – mondjuk ez is már kb 10-12 éve volt (úúúú, milyen öreg vagyok).

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor bekerültem egy zsidó tulajdonú céghez, nem volt ott sem gáz, pedig ott én voltam a kisebbség, de ezt sosem éreztették velem. Aztán egy másik helyen volt egy kolléganőm, aki szintén zsidó volt, és vele nagyon nagy összhangban voltunk, sokáig tartottuk a kapcsolatot, néha még mostanában is bejelentkezünk egymásnál, ha valami fontos történik az életünkben.

Hogy hogy jutott ez eszembe? Délelőtt amikor jöttünk haza Rolival, a ház előtt állt egy srác az emeletünkről, akinek van egy nagyon nagy testű kutyája (Roli kb fél fejjel alacsonyabb mint a kutyus teste, a fejük egyvonalban van), és persze nekünk meg kellett állnunk kutyázni ;) Egyszercsak megjelent a srác mellett egyhosszú szőke hajú magas csajszi, akin valami „fura” volt, és hirtelen leesett, hogy ő igazából pasi. Egyébként miniszoknyában és topban volt, papucsban és cicikkel, eddig nem tűnt fel hogy ő pasi, mert csak messziről láttam. Aranyosak voltak mindketten, és a kutyus is. Mondták, hogy mennyire jó, hogy a „pici” nem fél a kutyáktól.

Amikor felértünk, felhívtam Z-t, hogy mivan, és ő is csak ennyit tudott mondani, hogy „Jé” :)

Gondolom, ő (mármint a csajszi) pontosan tudja, hogy milyen az, ha összesúgnak a háta mögött, esetleg szembe szídják, v. valami durvább….

Úgy gondolom, hogy a világ attól szép, hogy mindenki más, nincs két egyforma ember, állat, virág, nincs két egyforma nap. Milyen unalmas lenne, ha mindenki egyforma lenne… jó ez így, ahogy van

Amivel viszont én sem értek egyet, miért kell az utcára menni és kampányolni azzal, hogy én más vagyok… miért médiaszenzáció, ha valaki "coming out"-ol, egyáltalán, miért van erre szükség?

Bízom benne, hogy mire Roli felnő ismét egy előítéletektől mentes társadalom lesz kialakulóban, és ebben Nekünk kezdő ill. gyakorló szülőknek hatalmas a felelősségünk!!!