2010. október 11., hétfő

Macifarm-Veresegyház



Kihasználva a tegnapi jó időt végre eljutottunk a veresegyházi Medveotthonba. Már nagyon régóta készültünk erre a programra, de valahogy sosem jött össze. Mi anno már voltunk itt Zolival még 2007. tavaszán, ill. én még ezer éve, amikor még középiskolás voltam. Jó ide visszajönni, mert mindig van valami újdonság :)

Tegnap nagyon sokan voltak, gondolom, mindenki megpróbálja maximálisan kihasználni az őszi napsütést, és „meleget”.

Vittük magunkkal a futóbicajt, mert úgy mégiscsak kényelmesebb, mint gyalog, ill. vittünk még magunkkal mézet a maciknak.Elég későn értünk oda (délre), de legalább addigra már felmelegedett az idő. Kb 1,5 órát töltöttünk el az állatok közt, de ez maximálisan elég is volt mindannyiunknak. Rolit annyira nem kötötték le a macik, de azért rá lehetett venni arra, hogy etesse meg ő is őket egy hosszúnyelű „bérelt” fakanállal, ami nagyon tetszett neki, hogy lehetett etetni őzikét, és szarvast is.

Ja, és persze a kiszeparált kisvonat a bejáratnál

,

és a dottó vonat, amit mi kihagytunk, majd legközelebb. Néha én úgy éreztem magam mi a jól feldíszített karácsonyfa… vállamon a teljesen megtömött táskám (túlélőfelszerelés: inni-ennivaló, pelenkák, váltóruha – amit nem tudom, miért nem hagytam a kocsiban… - sapka, pénztárcák, kulcsok, popsitörlő, kéztörlő, kézi orrszívó, 100as papírzsepi), ha R megunta a bicajozást, akkor a kezemben a bicaj, a másik kezemben a mézes”bödön” fakanállal, ill. amikor a fiúk felmentek a kilátóba még a fényképezőt is „megnyertem” :)

Mi van még a barnamedvéken kívül? Vannak gólyák, mivel gólyamentést is végeznek, vannak mosómedvék, őzike, szarvasok, farkasok… persze nem egymás mellett, hanem egymás szomszédságában, békében, nyugalomban.

Van még játszótér, ugrálóvár, pelenkázó, étterem, sétalovagoltatás – itt jegyzem meg, hogy végre fény derült számomra arra, hogy Anyuék szomszédját miért mindig Jockey Ewing felszerelésben látom… hát azért, mert ő is itt lovagol/tat.

Még ki sem értünk Veresegyházáról, de Roli már aludt, a hazafelé utat végig durmolta… azt mondta, menjünk máskor is, és majd akkor is fogja etetni a macikat :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése