2010. szeptember 23., csütörtök

Mégsem reménytelen?!

Ma teljes kínban mentem Roliért, már azon agyaltam, hogy hagyom az egész bölcsit a fenébe, mert nem akarom a gyereket tönkretenni lelkileg... amikor odaértem érte, a szívem a torkomban, a gyomrom görcsben, benézek az ajtón, Roli játszik, E1 gondozónő vigyorogva közli, hogy gyermekem ebédelt (tészta volt), aludt egy nagyot, és még kakilt is. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek :)
Majd R beleugrott a nyakamba, nyomott 3 hatalmas puszit, és közölte, hogy kekszet vagy ropit kér ;)

Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a holnap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése