Amikor gyerek voltam több kedvenc mesém volt, de ami mindent vitt, az az Öreg néne őzikéje.
Két hete könyvtárban voltunk, és szimpatikus lett a Verses Állatmesék II. című könyv, ki is kölcsönöztük Rolinak. Az összes vers szereplői állatok, aranyosak, rímelnek, és nagyon szép a grafikája is (olyan Vukkos). A könyvben többek között olvashatunk Weöres Sándortól, Gazdag Erzsitől, Nemes Nagy Ágnestől, Szalai Borbálától.
Az első este átlapoztuk, és az utolsó pár oldalon vigyorogva vettem észre, hogy igen, itt a nagy kedvencem is. Első nekifutásra a vers közepén megrohantak az emlékek, amikor Anyu olvasta fel nekünk, így könnyek között abba is hagytam az olvasást :) Azóta Roli is majdnem minden este kéri az őzikés mesét… most már nem sírok… de még mindig nagyon szeretem, és az emlékek továbbra is „kísértenek”.
Álljon most itt egy diavetítős retrós Szabó Gyulás Öreg néne őzikéje
Jajjj ez nekem is egy kedvenc mesem, mikor nyaron otthon voltunk, elö is kerestem a regi mesekönyveim közül, akkor meg nem hallgatta vegig Marcel, szerintem most mar neki is tetszeni fog :))
VálaszTörlésSok pusssz
Még nagy kedvenc a Sebaj Tóbiás :) azt pedig tesóm olvastatta mindig fel anyuval vagy velem, már olvastam Rolinak is belőle, tetszett neki. Puszi Nektek is!!!
VálaszTörlésMeluskám, de jó, h említetted ezt a mesét! Én is imádtam, és igen, a mai napig sírok rajta én is.
VálaszTörlésDávid még kicsit kicsi hozzá, de biztos, h fogom neki mesélni!
Puszi