Hétvégi kerti parti

Szombaton kerti partiztunk (mondjuk parti nem volt), amikor elindultunk délelőtt Vácra épp elkezdett esni az eső, a Petőfi hídnál már szakadt, Vácig hol elállt, hol esett, mintha odafent nem tudták volna eldönteni, hogy akkor most mi legyen… hideg is volt. Útközben az autóval is történt valami, ami Z-t megijesztette, az abs-szel volt valami gubanc, de egyszeri volt, és egyelőre megismételhetetlen.

Amikor végül nagy nehezen megtaláltuk Z főnökének házát akkor pont nem esett az eső, így úgy döntött a „bizottság”, hogy kint állunk neki a főzésnek.

Mivel az alapmunkát (pontosabban a munka nehezét) már megcsinálták mire odaértünk, így csak a bográcsba kellett beletenni a hozzávalókat (krumpli, hús, s.répa, hagyma), a csipetkét kiszaggattuk közösen.

Volt lélek és testmelegítő pálinka, amiből én összesen 3 kortyot ittam, fáztam is rendesen…
volt bor, ki milyet szeret, és sör (hagyományos és citromos). A legtöbb a citromos Gösserből fogyott…. látszik, nem egy alkoholista brigád :)
Délután 2-re lett kész a gulyás, és akkor mintegy végszóra, elkezdett nagyon esni az eső

.

Miután jóllaktunk elmentem Rolival aludni, aki kijelentette, hogy márpedig ő csak Apával alszik, különben is, menjünk haza . Így végül Z és R aludtak, én pedig orientálódtam. Még jó, hogy Z kollégái közül többüket régóta ismerem, így nem voltam teljesen elveszett bárányka.

Miután a teraszon megittunk még egy kávét, és beszélgettünk, az eső pedig nem akart elállni, így bementünk a házba, és nekiálltunk Activity-zni. Kisorsoltuk a csapatokat, az én párom Z főnöke lett. A játék elején kijelentettem, hogy én csak pálcika embereket tudok rajzolni, de azt is csak az alap fajtából. Ezen felbuzdulva többen csatlakoztak hozzám, és bevallották, hogy ők sem született grafikusok ;) Kissé fogyatékos rajznemtudásomnak meg is lett az eredménye, az első játszmában nem tudtunk kijutni az első (rajzolós) kockákból ...

A második körre már Z is csatlakozott hozzánk, újra osztottuk a csapatokat (párok nem lehettek 1 csapatban), hogy hogy nem, ismét Z főnökével hozott össze a szerencse. Viszont most Fortuna mellénk állt, és olyan feladványokat húztunk, hogy még rajtam sem fogott ki (pl. hullócsillag, kerékpár), így eljutottunk a tábla közepéig, és 1 pont híján lecsúsztunk a 3. helyre (4 csapat volt). :)
Már iszonyat régen activityztem, kb ezer éve, most így elég is volt belőle pár évig. De jókat röhögtünk magunkon és egymáson is.

Este 7kor jöttünk el, az időt leszámítva nagyon jó volt minden, tavasszal állítólag ismét megyünk csapatot építeni családosan ;)

Múlt heti reakciók, e heti történések

Elnézést Mindenkitől, de ez a hét valahogy olyan gyorsan eltelt.

Köszönöm Mindenkinek, aki reagált a Dilemma c. bejegyzésre, van aki itt, van aki emailben, volt aki személyesen mondta el a véleményét a biztosítós munkával kapcsolatban. Itthon is megtárgyaltuk, és végül hétfőn írtam a cégnek, hogy köszönöm, de ne számítsanak rám.

Múlt pénteken voltam ment a munkahelyemen, ahol abban maradtunk a Hr-es kollégával, hogy szeptember 1től szabin leszek november elejéig, közben pedig gondoljam át, hogy esetleg fiókban szeretnék e dolgozni. A héten kaptam tőle egy telefonszámot (a kerületünkben lévő fiókvezetőjét), akivel beszéltem is, és arra jutottunk, hogy mivel ő hétfőn fog kezdeni ebben a fiókban, és még nem lát bele a hétköznapokban, így hívjam újra jövő hétvége felé, és mindenképp megbeszélünk egy találkozót. Így én is beleláthatok a fiók munkájába, ill. ő is feltérképezi, hogy alkalmas lennék e a feladatra. Ebben az a pozitívum, hogy helyben van (kb 10 perc sétára, félúton a bölcsi és a lakásunk között), ill. van lehetőség részmunkaidőre is (heti 25-30 óra).

Bölcsi téren annyi történt, hogy Roli már egyáltalán nem sír több, mint egy hete reggelente, és a héten már 2 nap teljes napos volt, uzsonna után mentem érte (fél 4 körül). Ma azért hoztam el ebéd után, mert reggel sokadszori próbálkozásra méltóztatott ¼ 9-kor felébredni, és nem láttam annak értelmét, hogy délben lefektetik aludni, majd fél óra alatt „kialussza” magát, a délutánt pedig átszenvedjük.

Egyébként teljesen jól viseli, mondjuk itthon nehezebb vele, de szerintem ez természetes, próbálunk nem kiborulni, és nem mindenért kiabálni, de néha eléggé ki tud vetkőzni önmagából. Ezt betudjuk a bölcsinek, ill. a szokásos 2 éves dackorszaknak … többszörösen hátrányos helyzetűek vagyunk ;)

Viszont annyira tud bújni, meg ölelget, és puszil, és simogat, újabban beleül az ölembe és az arcomat simogatja mindkét kezével… ilyenkor teljesen elérzékenyülök.

Ma beszívattak a bölcsisnénik, mert reggel (1/2 10kor) E1 (gondozónő) közölte, hogy mivel úgyis elhozom Rolit ebéd után, lehet, hogy eljönnek családlátogatásra alvásidőben, de nem biztos, és ne csináljak belőle nagy gondot, mert az a legideálisabb, ha olyan állapotban látnak bele az életünkbe, ahogy reggel felkelünk, és elindulunk otthonról…. könyörgöm, azt a saját anyukámnak se szívesen mutogatom…. de mindegy, hazarohantam, volt 1,5 órám arra, hogy ne hívják ránk az ÁNTSZ-t, rendberak, elpakol, portöröl, …. elrohan R-ért, majd E1 közli, hogy hát nem jönnek, mert van egy csomó adminisztrációs dolog, amivel hétfőig végezniük kell….Picit csalódott voltam, de legalább rend volt délután ;)

Ezek hét fő eseményei, holnap kerti partira megyünk Z főnökéhez Vácra, vasárnap pedig Anyuékhoz.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Mivel jön az ősz, meg lassan a szülinapom is, így megújul a blogom arculata is egy kicsit.

Jöjjön egy kis könyvajánló, már úgyis régen volt.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ért

Fülszöveg: A nagysikerű Ui.: Szeretlek írónője ebben az elbűvölő regényében két gyerekkori jó barátról mesél, akikkel a végzet furcsa játékot űz...Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve...A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Ez nem egy tipikus könyv, nem is napló, nincsenek benne összekötő szövegek, és a könyv eleje és vége között több, mint 40 év telik el. Ennyi év levelezéséből alakul ki a komplett történet. Alex és Rosie barátságát követhetjük nyomon 7 éves koruktól 50 éves korukig. Kezdetben iskolai levelezésekből derülnek ki a történések, majd „rendes” levelek íródnak, majd jönnek az e-mailek, és a chat-elős forma.

Barátság, szerelmek, házasságok, gyerekek, válások, veszekedések, kibékülések, egymásra találások.

Létezik férfi és nő között barátság, tényleg csak Barátság?

A könyv olvastatja magát, vannak benne mondatok, amik rávilágítanak az élet nagy dolgaira, volt ahol sírtam, volt ahol hangosan röhögtem.

„Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?”

Az utóbbi pár évben nagyon sok könyvet olvastam, de ez magasan üti mindet.

Már kinéztem a neten, nálam a következő Ahern könyv a Bennem élsz lesz.

Ki tud inni pohárból? ;)

Reggel ittam a napindító kávémat a konyhapultot támasztva, és mivel a hab éppen kicsöpögött a bögrémből a drága kisfiam odaszól teljesen komolyan:
"Anya nem tud inni pohájból kávét, Joli (R még nem megy) tud inni pohájból kakajót"...

Dilemma

Ma reggel volt az első reggel, hogy Roli nem sírt, amikor otthagytam. Egy kicsit fura volt, ennyire rossz velem?! Csak hülyéskedek, örülök, hogy tudja, tudatosult benne, hogy Anya mindig visszajön :)

Hm, voltam az interjún… enyém a munka, ha akarom. És igen, itt a bökkenő, hogy akarom e. Akarom, de azért bizonytalan vagyok nem kicsit.
Anyuuuuuuuuuu segíííííííííítst, Te mindig olyan okosokat mondasz. Biztos, most felmerül Benned, hogy most miért kérek segítséget, mikor eddig teljesen kiborultam, ha bele akartatok szólni a döntéseimbe, az életembe.

A munka maga értékesítés (eddig ilyet csak távolból láttam, ill. a saját bőrömön tapasztaltam, és küldtem el az illetőt melegebb éghajlatra, ha ilyen célból felhívott). Benne van minden biztosítási termék (kötelező, casco, utas, baleset, lakás….stb ), ez egy alkusz cég több (majdnem az összes) biztosítóval leszerződve, az én feladatom (is) új ügyfelek felderítése, a régiek megtartása, az ezekhez kapcsolódó adminisztráció, jah és megtanulni mindent a biztosításokról.
Ez elég nagy kihívás (lenne), de bízom a képességeimben. Egyébként ez az álláskeresősdi annyira gáz (még mindig), ahova eddig behívtak interjúra mindegyik értékesítés, ebben az országban nincs fix munka, fix fizuért… bocsánat… jó fizetésért???

Ami pozitívum: rugalmas munkaidő, kéthetente hétfőn van céges értekezlet, ami kötelező, magas fizu (ha beindul a biznisz – a főnök szerint 1 év), főállású státusz (nem kell vállalkozói), helyileg itt van 5 perc sétára, a megismert „kollégák” kedvesek, és segítőkészek

A buktatók: az első 3 hónapban van csak fix fizetés (az is minimális), egyébként teljesen jutalékos; és ez sajnos elég gáz, de kockázat nélkül nincs üzlet, siker, pénz…. boldogság

Holnap is megyek egy interjúra, de az is ugyanilyen cég, ugyanilyen munkakör… de nincs más… mit csináljak????

Ilyenkor olyan jó lenne egy kicsit előre látni a jövőt….

Mostanában történt

A legutóbbi bejegyzés óta sem unatkozunk, csak úgy rohannak a napok, mindjárt vége a nyárnak, és jön az ősz… elkezdődik valami új

Bölcsiben minden oké, tegnap Roli már 1 órát aludt, megjavítva ezzel a fél órás „rekordokat”. Ma reggel megszámoltam, hogy meddig sír, ahogy hátat fordítottam neki és a gondozónőnek, kifordultam az udvarról, léptem 5-öt, és már nem is sírt :). Igaz minden reggel lejátsszuk a „nem menni bűcsibe” játszmát, de végül mégis elmegyünk.

Vasárnap majdnem az ügyeleten kezdtük a napot, mert Roli bedugott az orrába egy kávészemet. Mi itthon daráljuk a kávét, és minden darálás előtt R szokott kérni Apától egy szemet. Eddig nem is volt semmi baj, beletette az autókba és tologatta. Aznap viszont már az etetőszékben ült, autózott, én reggelit csináltam, Z pedig kávét. Egyszer R megszólal: kávészem ojjomba… én elfehéredtem, visszakérdeztem, hogy bedugtat a kávészemet az orrodba, Ő: jó… hát nem részletezném milyen gondolatok futottak át az agyamon, de a jó nem volt köztük….Kikap gyerek etetőszékből, pánik rajtam eluralkodik, egyből mentem volna vele a kórházba, még jó, hogy Z reálisabban látta át a vészhelyzetet, belevilágított zseblámpával az orrába, látta, hogy nem ment túl mélyre, még látni lehetett, én lefogtam R kezét, mert nyúlt volna újra az orrába… tengervizes orrspray-vel Z befújt az orrába, kézi orrszívóval megpróbálta kijjebb varázsolni, jött is kifelé annyira, hogy sikerült neki 2 fogpiszkálóval kiszednie….Hát mit ne mondjak, kezem – lábam remegett, mire végeztünk. Remélem, megtanulta R, hogy többet ilyet nem… egyébként azóta nem nagyon turizza az orrát.

Ezek után elmentünk a Margitszigetre, jó volt, de nagyon meleg volt, hazafelé R bealudt az első 2 percben, és az autóban eltöltött negyed óra tökéletesen elég volt neki arra, hogy kialudja magát…. ebből kifolyólag a délután elég gáz volt :(

Szombaton egy picit kirándultunk Dobogókő mellé,itt voltunk . Rolinak nagyon tetszett, mert látott igazi békákat és kis gyíkokat… én annyira nem voltam ezektől elragadtatva, mert valahogy nem a szívem csücskei ezek az állatok.

Pénteken Anyuéknál voltunk, ahol kiderült, hogy R tudja tekerni a karácsonyra kapott triciklit, igaz csak lejtőn lefelé, ill. egyenesben, felfelé még nem megy, csak rásegítéssel ;)

Tegnap voltam fodrásznál is :)

Ami még vár rám a héten:
- holnap 11-kor állásinterjú a hőn áhított munkára
- pénteken a jelenlegi munkahelyemre megyek "harcolni"
- szombaton esküvő
- vasárnap ismét Anyuék, Roli ma és tegnap is el akart már indulni Dunakeszire a Mamáékhoz, így most számoljuk vissza, hogy mennyit kell még aludni vasárnapig :)

A végére pedig a mai nap beszólása:
felöltöztettem Rolit bölcsire készen, kék melegítőalsó és egy zöld, fekete, mindenféle csíkos pólóba (szóval semmi divatolás, csak a praktika, mondjuk a póló tényleg jól néz ki), bemegy a fürdőszobába, fél pillanat múlva kijön, és megszólal: "Nagyon jól kinézni".... kész voltam, van itt ego :) a slusszpoén, hogy nem is látja magát a tükörben ;)

Mormota és egyéb történések

A nagy délutáni nemalvásoknak meglett a gyümölcse, Roli az este 9kor már aludt, és reggel 8kor alig tudtam felébreszteni, kétszer 2-3 percig simiztem, ébresztgettem, de semmi, átfordult csak a másik oldalára, de aztán mégis felébredt. A bölcsibe 9kor sikerült elindulnunk, de ma nem alszik ott, elhozom ebéd után, mert egy picit túl sok(k), hogy délután 4-5től csak küzd magával, annyira fáradt.Remélem, hogy itthon fog aludni rendesen, főleg hogy este el szeretnénk menni a helyi tüzijátékra (igen, itt nálunk a kerületben 19én van, nem 20án).

Holnap Anyuékhoz megyünk, megpróbálunk időben elindulni, hogy ne megint (mint mindig) ebédre érjünk oda, és hogy R ne aludjon el odafelé az autóban, még jó hogy Dunakeszi hétvégén 25 perc, és neki valahogy mindig sikerül félúton bealudnia :)

Szombaton Dobogókőre megyünk egy kicsit kirándulni.

Mi van még ami nem bölcsi, és fontos?!

Jövő csütörtökön megyek egy állásinterjúra, amit baromira szeretnék, hogy sikerüljön, mert tőlünk 5 percre van gyalog, nem egy multi, de nem is családi vállalkozás, szóval ha van ilyen, akkor méretileg "ideális". A munkakör 90%-ban megegyezik a jelenlegi munkahelyemen végzett munkámmal, támogatni kell az üzletkötők sikeres munkáját :) és elviselni a rigolyáikat :) ebben van már 5 év gyakorlatom...

Jövő szombaton esküvőre megyünk tokkal vonóval (azaz szertartásostul, lagzistul).

Addig még terveim között szerepel, hogy a jelenlegi munkáltatómmal leharcoljam a fennálló nézeteltéréseinket, elmenjek fodrászhoz, és beszerezzek 1-2 használható (nem szaladgálós) felsőt :)

Majd beszámolok, hogy haladok :)