Most egyedül vagyok itthon, Roli a bölcsiben, Apa dolgozik… fura, olyan CSÖND van….
Gyorsan pótolom a hiányosságaimat, aztán irány R-ért a bőcsibe.
A könnyek ritkultak, de nem szűnnek. Sírunk mindketten, én itthon este, vasárnap picit kiborultam, akkor Anyu is kapott egy adagot, aztán este még Z is, azóta nem volt semmi, legalábbis nálam. Roli minden délelőtt sírdogál, amikor otthagyom, de mindig megvigasztalják, és nagyon örül, amikor viszontlát :)
Pénteken egyedül megebédelt, aztán el is aludt a bölcsiben, de mivel az ottani ágy nem igazán elégíti ki az ő kényelmi szintjét, és mivel ő szeret forgolódni alvás közben, így kb 20-25 perc után lefordult az „ágyról”, és már nem aludt vissza. Tegnap már nem fordult le, de szintén 30-35 perc után felébredt, bementem hozzá, feküdt az ágyon, és amikor meglátott vigyorgott. Haza nem akart jönni, de ugye muszáj volt, mert játszani nem lehet alvásidőben.
A baj az ezekkel a rövid alvásokkal, hogy utána már itthon nem alszik, így az egész délutánunk a nyűglődés jegyében telik :( Tegnap délután 6-kor már hatalmasokat ásítozott, de már nem akartam, hogy elaludjon, fél 10kor már mélyen aludt reggel 7ig megállás nélkül.
Remélem, azért megszokja az ottalvást, mert ez így hosszabb távon nem hiszem hogy jó lesz.
Ma negyed 11-kor jöttem (jöttünk) ki (Vanda anyukájával), 11-kor jött ki E a gondozónő, hogy 1-re menjünk majd vissza, addig megebédeltetik és megpróbálják elaltatni őket.
Reggel amikor mentünk Rolival, akkor aranyosan mondta nekem, hogy "Anya ici-picit majad bűcsi". Megnyugtattam, hogy persze, kicsit maradok, aztán kicsit elmegyek, játszik, eszik, alszik, és mire felébred ott is vagyok érte.
Így alakulgatunk, még mindig nagyon nehéz, de látom, hogy jól érzi magát, és amikor itthon is szóba kerül nem tiltakozik ellene. Remélem, hogy ez nem fog megváltozni! Nagyon gáz lenne minden reggel sírással, és tiltakozással nekimenni a napnak.
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 12., csütörtök
Bölcsi és könnyek
Könnyek, azok vannak, Rolinak kifelé, nekem pedig befelé… egyenlőre még bent tudom tartani, de egyre jobban szeretnének kijönni….
Tegnap 10 percre hagytam egyedül Rolit a homokozóban, hülye voltam, és nem mondtam ellent a gondozónőnek (E), hogy márpedig én akkor, és csak akkor hagyom ott R-t, ha elmagyarázhatom neki, hogy megyek, Te maradsz, de mindjárt jövök. Ennek egyenes következményeként, amikor ráeszmélt, hogy nem vagyok ott sírni kezdett, de nagyon, E elől menekült, értem kiabált. Amikor visszamentem nem akart hozzám odajönni, nem hagyta, hogy átöleljem, de az orrát sikerült megtörölnöm, majd a keksz ígéretével becsábítottam az „átadóba”, ahol sikerült kicsit megnyugodnia, kapott sajtos tallért, aztán önként és szipogva bemászott a babakocsiba, és elkezdte magát bekapcsolni. Így 11kor elindultunk haza (9re mentünk), 20-25 perc gyalog az út, kb fél távnál elaludt, de a bejárati ajtónk előtt felkelt. Hazafelé, amikor megkérdeztem, hogy jövünk e holnap igen volt a válasz, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam.
Délután 2kor aludt el itthon, lenyomott több, mint 2 órát, szipogva, nyüsszögve felébredt, azt hittem (én naiv), hogy engem hiányol, de nem, csak szomjas volt, és a csőrös pohár hiányzott ;)
Ma reggel szintén 9re mentünk, a mai napra az ebéd volt a kitűzött cél. Mivel reggel ¾ 8kor reggelizett itthon, és az ebéd fél 12 körül van, addig nincs se gyümi, se nasi, csak 10 körül kapnak gyümölcslevet, így mielőtt bementünk a bölcsibe adtam neki egy fél banánt, bízva abban, hogy nem lesz éhes (tegnap ez is baj volt, hogy éhes lett). 1/4 11-kor szólt E, hogy Anyukák séta (egy Vanda nevű kislánnyal együtt szokik be R), most okosan elmondtuk a Törpiknek, hogy el kell mennünk, de jövünk vissza, addig játszanak, blabla, de visszajövünk hamarosan….
Mi „határozottan” megfordultunk, és abban a minutumban mindkét gyerkőc éktelen sírásba kezdett. Pár percet üldögéltünk az „átadóban”, de iszonyat volt hallgatni a sírást, és hogy utánunk kiabálnak. Egyszercsak Roli beszaladt az épületbe (szerencsére a másik irányba, mint ahol mi voltunk), E utána, Vanda az udvaron elszaladt sírva a másik csoporthoz, így jobbnak láttuk, ha kimegyünk az épületből a hátsó kijáraton, legalább nem halljuk a sírást. Hát nem volt egyszerű… nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas gombóc a gyomromban, majd később a torkomban. Mind1, ezen túl kell esni, ha idén nem a bölcsiben, akkor jövőre az oviban … az elválás sosem könnyű….
Az udvaron találkoztunk egy másik beszoktatós anyukával is, így jól kitárgyaltuk a félelmeinket, és a kétségeinket, és a bölcsis fura szokásokat. Mert azok vannak….(de erről majd később, ha már többé-kevésbé benne leszünk az egész napos ottlétben…. talán már holnap)
11-kor mentünk vissza (ennyi volt mára előírva), E épp kint kávézott a hátsó ajtónál, megnyugtatott, hogy aranyosak mindketten, már nem sírnak. Vanda előbb megnyugodott, mint R, ő is besegített a vigasztalásban, a sírós helyzetet végül egy macska oldotta meg, ami a szomszéd ház előtt üldögélt, és ami állat, az csak érdekes lehet, a könnyek gyorsan abbamaradtak.
Amikor visszamentünk az udvarra, V elkezdett sírni, R aranyos volt, egy rózsaszín motoron üldögélt, picit könnyes lett a szeme (és az enyém is), de elkezdtünk beszélgetni a cicáról, és helyreállt a világbéke. Utána összepakoltak kint, kézmosás, pelenkacsere és ebéd. A menü főzelék hússal, és körte + víz. Hogy milyen főzelék,az most nem jut eszembe, de nem lehetett vmi finom, mert nagyon nem fogyott belőle….
R megpróbált egyedül enni, de mivel a főzi elég híg volt (és levest nem eszik egyedül, mert akkor minden a szája mellé menne), és nagy kanál volt hozzá (ő kicsivel eszik), nem sok sikerrel evett, de kértem kisebb kanalat, így még evett valamennyit egyedül, de nem sokat (amit kiszedtem annak kb a felét ette meg), de a körtét betolta ügyesen :)
Kaja után (11:55kor) hazajöttünk, itthon 1/4 2kor elaludt. Amíg olvastam neki a mesét alvás előtt annyira aranyosan hozzám bújt (nem nagyon szokott), hogy ismét elindult a gombóc felfelé, és „kissé” homályossá váltak a betűk a könyvben. Gyorsan kijöttem „inni”, összekaptam magam, és visszamentem hozzá, megvártam, amíg elalszik.
Megyünk holnap is, akkor már megpróbálkozunk az ottalvással …
Tegnap 10 percre hagytam egyedül Rolit a homokozóban, hülye voltam, és nem mondtam ellent a gondozónőnek (E), hogy márpedig én akkor, és csak akkor hagyom ott R-t, ha elmagyarázhatom neki, hogy megyek, Te maradsz, de mindjárt jövök. Ennek egyenes következményeként, amikor ráeszmélt, hogy nem vagyok ott sírni kezdett, de nagyon, E elől menekült, értem kiabált. Amikor visszamentem nem akart hozzám odajönni, nem hagyta, hogy átöleljem, de az orrát sikerült megtörölnöm, majd a keksz ígéretével becsábítottam az „átadóba”, ahol sikerült kicsit megnyugodnia, kapott sajtos tallért, aztán önként és szipogva bemászott a babakocsiba, és elkezdte magát bekapcsolni. Így 11kor elindultunk haza (9re mentünk), 20-25 perc gyalog az út, kb fél távnál elaludt, de a bejárati ajtónk előtt felkelt. Hazafelé, amikor megkérdeztem, hogy jövünk e holnap igen volt a válasz, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam.
Délután 2kor aludt el itthon, lenyomott több, mint 2 órát, szipogva, nyüsszögve felébredt, azt hittem (én naiv), hogy engem hiányol, de nem, csak szomjas volt, és a csőrös pohár hiányzott ;)
Ma reggel szintén 9re mentünk, a mai napra az ebéd volt a kitűzött cél. Mivel reggel ¾ 8kor reggelizett itthon, és az ebéd fél 12 körül van, addig nincs se gyümi, se nasi, csak 10 körül kapnak gyümölcslevet, így mielőtt bementünk a bölcsibe adtam neki egy fél banánt, bízva abban, hogy nem lesz éhes (tegnap ez is baj volt, hogy éhes lett). 1/4 11-kor szólt E, hogy Anyukák séta (egy Vanda nevű kislánnyal együtt szokik be R), most okosan elmondtuk a Törpiknek, hogy el kell mennünk, de jövünk vissza, addig játszanak, blabla, de visszajövünk hamarosan….
Mi „határozottan” megfordultunk, és abban a minutumban mindkét gyerkőc éktelen sírásba kezdett. Pár percet üldögéltünk az „átadóban”, de iszonyat volt hallgatni a sírást, és hogy utánunk kiabálnak. Egyszercsak Roli beszaladt az épületbe (szerencsére a másik irányba, mint ahol mi voltunk), E utána, Vanda az udvaron elszaladt sírva a másik csoporthoz, így jobbnak láttuk, ha kimegyünk az épületből a hátsó kijáraton, legalább nem halljuk a sírást. Hát nem volt egyszerű… nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas gombóc a gyomromban, majd később a torkomban. Mind1, ezen túl kell esni, ha idén nem a bölcsiben, akkor jövőre az oviban … az elválás sosem könnyű….
Az udvaron találkoztunk egy másik beszoktatós anyukával is, így jól kitárgyaltuk a félelmeinket, és a kétségeinket, és a bölcsis fura szokásokat. Mert azok vannak….(de erről majd később, ha már többé-kevésbé benne leszünk az egész napos ottlétben…. talán már holnap)
11-kor mentünk vissza (ennyi volt mára előírva), E épp kint kávézott a hátsó ajtónál, megnyugtatott, hogy aranyosak mindketten, már nem sírnak. Vanda előbb megnyugodott, mint R, ő is besegített a vigasztalásban, a sírós helyzetet végül egy macska oldotta meg, ami a szomszéd ház előtt üldögélt, és ami állat, az csak érdekes lehet, a könnyek gyorsan abbamaradtak.
Amikor visszamentünk az udvarra, V elkezdett sírni, R aranyos volt, egy rózsaszín motoron üldögélt, picit könnyes lett a szeme (és az enyém is), de elkezdtünk beszélgetni a cicáról, és helyreállt a világbéke. Utána összepakoltak kint, kézmosás, pelenkacsere és ebéd. A menü főzelék hússal, és körte + víz. Hogy milyen főzelék,az most nem jut eszembe, de nem lehetett vmi finom, mert nagyon nem fogyott belőle….
R megpróbált egyedül enni, de mivel a főzi elég híg volt (és levest nem eszik egyedül, mert akkor minden a szája mellé menne), és nagy kanál volt hozzá (ő kicsivel eszik), nem sok sikerrel evett, de kértem kisebb kanalat, így még evett valamennyit egyedül, de nem sokat (amit kiszedtem annak kb a felét ette meg), de a körtét betolta ügyesen :)
Kaja után (11:55kor) hazajöttünk, itthon 1/4 2kor elaludt. Amíg olvastam neki a mesét alvás előtt annyira aranyosan hozzám bújt (nem nagyon szokott), hogy ismét elindult a gombóc felfelé, és „kissé” homályossá váltak a betűk a könyvben. Gyorsan kijöttem „inni”, összekaptam magam, és visszamentem hozzá, megvártam, amíg elalszik.
Megyünk holnap is, akkor már megpróbálkozunk az ottalvással …
2010. augusztus 10., kedd
Bölcsi 1. nap - élesben
és igen, sikerült…
ma már aktív státuszban voltunk a bölcsiben, mert reggel első dolgunk volt, hogy befizettük erre a hónapra az 5.550,-ot.
Azért azt érdemes megemlíteni, hogy amikor bementünk , hogy ma kezdjük a beszoktatást, és jöttünk befizetni, akkor a titkárnő visszakérdezett, hogy akkor Te vagy a K. Roland?
Szóval akkor erről már mindenki tud????
Közben belibbent a vezetőnő is, hogy Húú, de sajnálja a tegnapi napot, meg a kellemetlenséget, blabla-blabla…
Megérkezett a gazdaságis nő is, szintén a Te vagy a K. Roland felkiáltással.
Befizetés megtörtént, így már legálisan csatlakozhattunk a csoporthoz. A gyerkőcök pont akkor mentek ki az udvarra, R le is csapott valami kerekes, beülős szerkezetre, és azzal követte a többieket. Viszont az udvaron eltört a mécses, na nem nálunk, hanem 2 csoporttársánál, majd még 2 kislány becsatlakozott a sírós kórusba, és nem igazán akarták abbahagyni, végül kb 10 perc elteltével, ahogy lekerült a homokozóról az azt fedő lepel, helyreállt a világbéke :)
Közben hoztak ki a törpiknek limonádét, mindannyian ügyesen ittak pohárból (ami nekem annyira nem tetszett, hogy ez nem műanyag pohár volt, hanem üveg, de R ügyesen megitta amit kapott), majd fél 11kor ismét volt inni osztás, akkor mindannyian kiültek a padra a homokozó mellé, mint a verebek, és választhattak tea és limonádé közt. R kapásból 2 pohárnyi limot megivott :)
¾ 11kor eljöttünk, nagyon nem is akart ottmaradni, de azért arra a kérdésre, hogy holnap is jön e, igen volt a válasz .
Egyébként a gyerekek aranyosak voltak, most 2 csoport össze van vonva, így R-rel együtt 11en voltak, az ivararány 8:3 a lányok javára, de ez változni fog szeptembertől, amikor a "nagyok" elmennek oviba, és az újak is elkezdenek beszokni.
ma már aktív státuszban voltunk a bölcsiben, mert reggel első dolgunk volt, hogy befizettük erre a hónapra az 5.550,-ot.
Azért azt érdemes megemlíteni, hogy amikor bementünk , hogy ma kezdjük a beszoktatást, és jöttünk befizetni, akkor a titkárnő visszakérdezett, hogy akkor Te vagy a K. Roland?
Szóval akkor erről már mindenki tud????
Közben belibbent a vezetőnő is, hogy Húú, de sajnálja a tegnapi napot, meg a kellemetlenséget, blabla-blabla…
Megérkezett a gazdaságis nő is, szintén a Te vagy a K. Roland felkiáltással.
Befizetés megtörtént, így már legálisan csatlakozhattunk a csoporthoz. A gyerkőcök pont akkor mentek ki az udvarra, R le is csapott valami kerekes, beülős szerkezetre, és azzal követte a többieket. Viszont az udvaron eltört a mécses, na nem nálunk, hanem 2 csoporttársánál, majd még 2 kislány becsatlakozott a sírós kórusba, és nem igazán akarták abbahagyni, végül kb 10 perc elteltével, ahogy lekerült a homokozóról az azt fedő lepel, helyreállt a világbéke :)
Közben hoztak ki a törpiknek limonádét, mindannyian ügyesen ittak pohárból (ami nekem annyira nem tetszett, hogy ez nem műanyag pohár volt, hanem üveg, de R ügyesen megitta amit kapott), majd fél 11kor ismét volt inni osztás, akkor mindannyian kiültek a padra a homokozó mellé, mint a verebek, és választhattak tea és limonádé közt. R kapásból 2 pohárnyi limot megivott :)
¾ 11kor eljöttünk, nagyon nem is akart ottmaradni, de azért arra a kérdésre, hogy holnap is jön e, igen volt a válasz .
Egyébként a gyerekek aranyosak voltak, most 2 csoport össze van vonva, így R-rel együtt 11en voltak, az ivararány 8:3 a lányok javára, de ez változni fog szeptembertől, amikor a "nagyok" elmennek oviba, és az újak is elkezdenek beszokni.
2010. augusztus 9., hétfő
Bölcsőde 1. nap... vagy mégsem?
Ma elkezdtük a bölcsit, pontosabban elkezdtük VOLNA, ha a bölcsi vezetője picit rugalmasabb lett VOLNA. De mivel Magyarországon vagyunk és 2010et írunk ne is várjon az ember semmi ilyet.
Roli teljesen lázban volt reggel, magától bemászott a babakocsiba, még én pakoltam az utolsó cuccainkat (váltócipő, víz, pelenka, keksz…).
Sikerült időben odaérnünk (reggel 9re), ez nálunk nagy szó, bejelentkeztünk a gondozónőnél, hogy megjöttünk, jöjjön, aminek jönni kell. Mondta, hogy menjünk be az irodába a papírokkal, és utána találkozunk.
Bementünk, szorgos anyukák töltögettek papírokat, és sorban álltak pénztárcával az iroda előtt. Ott volt a bölcsőde vezető is, mondtam, hogy itt vagyunk, erre ő elkérte a papírjainkat, és mondta, hogy fizessük be a pénzt. Szemem kikerekedett…. nálam 500 Ft volt, kiindulván abból, hogy július elején a szülőin megkérdeztem a csoportos gondozónőket, hogy oké, hogy azoknak akik szeptember 1-jén kezdik a bölcsis életet augusztus 18-án kell befizetni a köv. hónapot, de nekünk mikor kell? Ők erre (még jó, hogy 2en voltak) nem tudtak válaszolni, mondták, hogy majd az első nap megmondják. Ezt előadtam a vezetőnek, erre ő ennyit, de nem, mert az 1. nap kell befizetni, vagy hazamennek a pénzért vagy holnap kezdjük a beszoktatást….
Roli addigra már belevetette magát a játékok közé, nem kívánom senkinek azt, hogy mit éreztem akkor, amikor közöltem vele, hogy Gyere, megyünk, mert anyánál nincs pénz, és majd holnap jövünk….Nagyon szar volt…. Ő mondogatta, hogy még bőcsi (bölcsi), még moci, még autó, én meg erre mit, gyere van keksz a babakocsiban…
Amikor be akartam kapcsolni a babakocsiba, akkor elkezdte, hogy nem haza, még majad….
Nem mentünk vissza, mert az út 20 perc gyalog… helyette lementünk a játszótérre, ahol mindenki fel volt háborodva, hogy ennyire nem rugalmasak….
Amikor kijöttünk az épületből, felhívtam Z-t, hogy ez volt, ő felhívta őket, beszélt a fenti vezetővel, és annyit mondott neki a hölgy, hogy sajnálja, ez a bürokrácia, nem engedheti, hogy befizetés nélkül legyen bent gyerek, menjünk holnap és ennél csak jobb lesz….
Annyit még a történethez, hogy a beszoktatás a következő képpen néz ki: első nap 1 óra ott tartózkodás (ez lett volna ma), és minden nap 1-1 órával nő az ott töltött idő. A közös szülővel eltöltött beszoktatás általában 2 hét. A bölcsi napidíja 370,- (függetlenül attól, hogy ott eszik e a gyerek vagy sem).
Magyarország, Budapest 2010….
Roli teljesen lázban volt reggel, magától bemászott a babakocsiba, még én pakoltam az utolsó cuccainkat (váltócipő, víz, pelenka, keksz…).
Sikerült időben odaérnünk (reggel 9re), ez nálunk nagy szó, bejelentkeztünk a gondozónőnél, hogy megjöttünk, jöjjön, aminek jönni kell. Mondta, hogy menjünk be az irodába a papírokkal, és utána találkozunk.
Bementünk, szorgos anyukák töltögettek papírokat, és sorban álltak pénztárcával az iroda előtt. Ott volt a bölcsőde vezető is, mondtam, hogy itt vagyunk, erre ő elkérte a papírjainkat, és mondta, hogy fizessük be a pénzt. Szemem kikerekedett…. nálam 500 Ft volt, kiindulván abból, hogy július elején a szülőin megkérdeztem a csoportos gondozónőket, hogy oké, hogy azoknak akik szeptember 1-jén kezdik a bölcsis életet augusztus 18-án kell befizetni a köv. hónapot, de nekünk mikor kell? Ők erre (még jó, hogy 2en voltak) nem tudtak válaszolni, mondták, hogy majd az első nap megmondják. Ezt előadtam a vezetőnek, erre ő ennyit, de nem, mert az 1. nap kell befizetni, vagy hazamennek a pénzért vagy holnap kezdjük a beszoktatást….
Roli addigra már belevetette magát a játékok közé, nem kívánom senkinek azt, hogy mit éreztem akkor, amikor közöltem vele, hogy Gyere, megyünk, mert anyánál nincs pénz, és majd holnap jövünk….Nagyon szar volt…. Ő mondogatta, hogy még bőcsi (bölcsi), még moci, még autó, én meg erre mit, gyere van keksz a babakocsiban…
Amikor be akartam kapcsolni a babakocsiba, akkor elkezdte, hogy nem haza, még majad….
Nem mentünk vissza, mert az út 20 perc gyalog… helyette lementünk a játszótérre, ahol mindenki fel volt háborodva, hogy ennyire nem rugalmasak….
Amikor kijöttünk az épületből, felhívtam Z-t, hogy ez volt, ő felhívta őket, beszélt a fenti vezetővel, és annyit mondott neki a hölgy, hogy sajnálja, ez a bürokrácia, nem engedheti, hogy befizetés nélkül legyen bent gyerek, menjünk holnap és ennél csak jobb lesz….
Annyit még a történethez, hogy a beszoktatás a következő képpen néz ki: első nap 1 óra ott tartózkodás (ez lett volna ma), és minden nap 1-1 órával nő az ott töltött idő. A közös szülővel eltöltött beszoktatás általában 2 hét. A bölcsi napidíja 370,- (függetlenül attól, hogy ott eszik e a gyerek vagy sem).
Magyarország, Budapest 2010….
2010. augusztus 7., szombat
So not over you - Simply Red
Az elmúlt 2-3 évben nagyot változott a zenei ízlésem, persze a régi kedvencek megmaradtak pl: George Michael, az öreg Bon Jovi, de valahogy a mai pár perces sztárok nem ütik meg a képzeletbeli elégedettségi mutatómat.
Viszont valamelyik nap elkaptam egy régebbi Simply Red videót, és teljesen hatalmába kerített, ma végre sikerült elejétől a végéig meghallgatnom (többször is). Szerintem nagyon jó, és a szöveg sem elhanyagolható, többen átéltük amiről Mick énekel, maximum nem foglaltuk dalba ;)
"So Not Over You"
Don't know why I still slept on my side of the bed
The emptiness when you were gone kept ringing in my head
Told myself I really had to move along now
Stop regretting all the things I left unsaid, yeah yeah
So I tore up your letters
Took your picture off my wall
I deleted your number, it was too hard not to call
Felt a little better, told myself I'd be fine
Got to live for the good times up ahead, yeah yeah
'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see how there's nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you
All my friends try to tell me better find somebody new
Why waste time being lonely when there's nothing left to lose?
Anything to get you out of my mind
I'm a fool if I thought I could forget
And I could not forget
'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see there was nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you
Now I found a way to keep you there beside me
To where my love won't be denied
I can only hope to keep you there and guide me
There's no more need to hide from all this pain inside
'Cos everywhere I go
There's a love song that reminds me of you
And even though I knew I had to be strong
I was still not over you
'Cos I still believe and I could see how there's nothing left of you and me
That time is over
'Cos I'm so not over you
So not over you
That time is over baby
'Cos I'm so not over you
(majd jövök a nyersfordítással is, eskü :))
2010. augusztus 5., csütörtök
Bili
Ezt a pár sort a (kis)gyerekes szülők fogják értékelni:
ma Roli először pisilt bilibe :) Délután pelus nélkül volt egy kicsit, ahányszor megpróbáltam ráadni a tiszta pelenkát, mindig inkább ráült a bilire, mondván, hogy kakil. Kaki nem jött, viszont amikor Apa hazaért és ő is megpróbálta a lehetetlent, akkor R ismét beszaladt a szobájába, hogy kakil (ott a bili) és pár pillanat múlva nagy örömködve elkezdett kiabálni, hogy kaki, ott a kaki... bementem, és tényleg volt a biliben, igaz "csak" pisi. Nagyon örült neki, és persze mi is :)
Remélem, ez nem egyszeri produkció volt :)
ma Roli először pisilt bilibe :) Délután pelus nélkül volt egy kicsit, ahányszor megpróbáltam ráadni a tiszta pelenkát, mindig inkább ráült a bilire, mondván, hogy kakil. Kaki nem jött, viszont amikor Apa hazaért és ő is megpróbálta a lehetetlent, akkor R ismét beszaladt a szobájába, hogy kakil (ott a bili) és pár pillanat múlva nagy örömködve elkezdett kiabálni, hogy kaki, ott a kaki... bementem, és tényleg volt a biliben, igaz "csak" pisi. Nagyon örült neki, és persze mi is :)
Remélem, ez nem egyszeri produkció volt :)
2010. augusztus 3., kedd
Hoztam a formám :)
Ma állásinterjún voltam délután.
Hoztam a formám, úgy indultam neki, mint egy valódi szőke (elnézést, de nekem a lelkem szőke, a hajam barna), volt egy telefonszámom és egy nevem, és persze a cím, hogy hova kell mennem. Cégnév vagy valami hasonló… semmi. Odaértünk (Z elvitt kocsival) időben, de a helyszínen kiderült, hogy ez egy több épületből álló üzletház és 1. emelet mindegyikben van. A megbeszélt időpont előtt 5 perccel felhívtam a telefonszámot, és mondtam az úriembernek, hogy itt vagyok, de mégsem, és segítsen, hogy mégis hova menjek. Segített, de még így sem találtam. Bementem 2 helyre, ahol néztek rám bután, hogy milyen interjúra jöttem, és mit akarok…. Így jobbnak láttam, ha újra felhívom a pasit, hogy még mindig „sötétben tapogatózom”… Ekkor megszánt, és elém jött… :)
Mint kiderült, az egyik vezető pénztintézethez mentem pénzügyi tanácsadó munkakörbe, ezt nem kellett megkérdeznem, mert a pasi egyből magamra hagyott egy irodában, ahol a fal tele volt logókkal, így levágtam, hogy hol is vagyok, és már körvonalazódott bennem, hogy biztos nem recepcióst keresnek…
Mire visszatért az úriember egy vaskos dossziéval teljesen elmúlt a lámpalázam, mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy tényleg szimpatikus volt, mint ember, és az eltévedésemet is jól lereagálta, ezek után pedig teljesen jót beszélgettünk.
Ha lenne fix jövedelmem, és szükségem lenne egy mellékállásra, akkor minden gondolkodás nélkül belevágnék ebbe az új munkába, de sajnos nem állunk úgy anyagilag, hogy ha jó jó, ha nem, akkor sem gáz. Így nem hiszem, hogy bevállalom a második fordulót, pedig a pasi nagyon szeretné, mert szerinte nagyon illenék a csapatba…
Hogy mire volt jó mégis ez az egész?
Először is felöltözhettem nőként: magassarkú fekete cipő, fekete nadrág, egy nagyon kék ejtett vállú felső, szolid smink.
Jót tett a lelkemnek egy kicsit kilépni az anyuka szerepből.
Nem blokkoltam le, jöttek a szavak maguktól, nem volt kínos csend, valahogy nem éreztem azt a megfelelni akarást, amit eddigi életem során sokszor. Vagyok, aki vagyok, ha kellek valakinek, mint munkaerő annak ezt tudom nyújtani magamból, a munkafolyamatot (ha érdekel) meg tudom tanulni, úgy ahogy eddig is minden feladatot megoldottam, amit osztott az élet.
Hogyan tovább? Nem adom fel, mert nem szabad, munka van sok, csak meg kell találnom a nekem megfelelőt :)
Hoztam a formám, úgy indultam neki, mint egy valódi szőke (elnézést, de nekem a lelkem szőke, a hajam barna), volt egy telefonszámom és egy nevem, és persze a cím, hogy hova kell mennem. Cégnév vagy valami hasonló… semmi. Odaértünk (Z elvitt kocsival) időben, de a helyszínen kiderült, hogy ez egy több épületből álló üzletház és 1. emelet mindegyikben van. A megbeszélt időpont előtt 5 perccel felhívtam a telefonszámot, és mondtam az úriembernek, hogy itt vagyok, de mégsem, és segítsen, hogy mégis hova menjek. Segített, de még így sem találtam. Bementem 2 helyre, ahol néztek rám bután, hogy milyen interjúra jöttem, és mit akarok…. Így jobbnak láttam, ha újra felhívom a pasit, hogy még mindig „sötétben tapogatózom”… Ekkor megszánt, és elém jött… :)
Mint kiderült, az egyik vezető pénztintézethez mentem pénzügyi tanácsadó munkakörbe, ezt nem kellett megkérdeznem, mert a pasi egyből magamra hagyott egy irodában, ahol a fal tele volt logókkal, így levágtam, hogy hol is vagyok, és már körvonalazódott bennem, hogy biztos nem recepcióst keresnek…
Mire visszatért az úriember egy vaskos dossziéval teljesen elmúlt a lámpalázam, mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy tényleg szimpatikus volt, mint ember, és az eltévedésemet is jól lereagálta, ezek után pedig teljesen jót beszélgettünk.
Ha lenne fix jövedelmem, és szükségem lenne egy mellékállásra, akkor minden gondolkodás nélkül belevágnék ebbe az új munkába, de sajnos nem állunk úgy anyagilag, hogy ha jó jó, ha nem, akkor sem gáz. Így nem hiszem, hogy bevállalom a második fordulót, pedig a pasi nagyon szeretné, mert szerinte nagyon illenék a csapatba…
Hogy mire volt jó mégis ez az egész?
Először is felöltözhettem nőként: magassarkú fekete cipő, fekete nadrág, egy nagyon kék ejtett vállú felső, szolid smink.
Jót tett a lelkemnek egy kicsit kilépni az anyuka szerepből.
Nem blokkoltam le, jöttek a szavak maguktól, nem volt kínos csend, valahogy nem éreztem azt a megfelelni akarást, amit eddigi életem során sokszor. Vagyok, aki vagyok, ha kellek valakinek, mint munkaerő annak ezt tudom nyújtani magamból, a munkafolyamatot (ha érdekel) meg tudom tanulni, úgy ahogy eddig is minden feladatot megoldottam, amit osztott az élet.
Hogyan tovább? Nem adom fel, mert nem szabad, munka van sok, csak meg kell találnom a nekem megfelelőt :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)