Fogorvos

A ma esti programomban szerepelt a fogorvos, ugyanis januárban észrevettem, hogy van egy lyukas fogam, szombaton ebéd közben pedig letört egy darabka belőle :(
A történethez hozzátartozik, hogy sosem volt eddig még rossz fogam, gondolom ez a negatív változás a terhességnek + a szoptatásnak "köszönhető". Így itt álltam fogdoki nélkül, de még aznap délután kaptam egy nevet és telefonszámot (ezúton is hatalmas KÖSZÖNÖM érte), és ma délután 6kor jelenésem volt nála.
Egy szimpi ötvenes doktornő, és egy szintén aranyos asszisztens. Jöttek velem a fiúk is, mivel Z jelentett be nála kedden, ő tudta hová kell menni, és biztos az is benne volt, hogy tényleg bemenjek, ne gondoljam meg magam ;) Roli egyből levette őket a lábukról, az asszisztens a kezébe nyomott mindenféle micimackós matricákat, színezőt, naptárat meg még nem tudom miket :)Aztán ők elmentek játszózni, én meg ottmaradtam totál parában...
A teljes kórképhez tudni kell, hogy a jobb alsó leghátsó (melyik lenne másik?) fogamról van/volt szó, aztán jött a feketeleves, hogy a bal alsó nyolcas tuti lyukas, és valamelyik felső hatos is gyanús ... Szuper :(
Persze, hogy jó legyen a leghátsó, a legnehezebben elérhető, és még ráadásul az ínyem is rá volt nőve a felére... igen, már csak múlt idő, mert már nincs rajta. Tömni még nem tömte be, majd talán jövő csütörtökön, de az is lehet, hogy inkább kihúzza...majd meglátjuk
Most nem jó... fáj, ahogy megy ki az érzéstelenítő.
Emlékszem, amikor szültem, akkor azt mondtam, hogy mit nekem fogorvos, ha a szülést túléltem, akkor bármi jöhet, de ezt ezennel visszavonom!
Ja, és kaptam házi feladatot is: gyakoroljam a tükör előtt, hogy a nyelvemet ne toljam oda, ahol a dokinéni éppen dolgozik :)

Egész nap kettesben

A tegnapi napot Apa nélkül töltöttük, mert reggel 7kor elindult dolgozni Nyíregyházára, ahonnan délután 5kor hazaugrott 1 órára és ment újra munkába,akkor már a céghez és éjjel 11-re végzett, pontosabban akkor ért haza.

Így az egész napot kettesben töltöttük. Az igazat megvallva kedden felkészültem mindenre amire lehet, de Roli nagyon aranyos volt egész nap, nem volt semmi hangos szó, semmi hiszti:)
Sokat játszottunk, voltunk vásárolni, játszóterezni, sőőőőt, még porszívóztunk is. Persze az egész napot végig dumálta:)
A nap legnehezebb pillanata az volt, amikor Zoli ment el délután, mi pedig mentünk a játszóra, és Roli először be akart szállni Apával az autóba, utána pedig totál csalódottan mutatott az autó után, hogy mi nem mentünk Apával :(
Fürdésnél szintén kétszer emlegette Őt (mivel ez nálunk FÉRFIDOLOG, konkrétan én az elmúlt majdnem 22 hónap alatt egyszersem fürdettem) egyszer a fogmosásnál, majd pedig a fütyimosásnál. De a pancsi gond nélkül lezajlott, nem maradt koszos a gyerek :) :)
Fürcsi után összepakoltunk, hogy Apa ne legyen szomorú, mikor hazajön, és fél 10 előtt már jöttem is ki Rolitól, mert elaludt.
Amikor Z hazaért megállapítottam, hogy ezt a korszakot szeretem a legjobban, amiben most vagyunk, mert Roli annyira értelmes, együttműködő, szeretetgombóc, dumagép. Imádom :)
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem sem kellett az elalvásnál ringatni, szerintem abban a pillanatban elaludtam, ahogy a párnán volt a fejem.
Minden tiszteletem azoké az Anyáké, akik egyedül nevelik a gyerekeket, Apa későn ér haza, vagy csak (bármilyen okból) hétvégén kap Anya felmentést az anyáskodásból.

Hiszti vs. türelem

Hát igen, nálunk is elkezdődött a rettegett hiszti korszak.

Igaz, voltak már előjelek, de múlt hét pénteken átéltük az első, igazi hisztit, az összes kötelező tartozékával együtt, mint kezdeti toporzékolás, hatalmas „mű”könnyek, először csak kézzel csapkodta a padlót, majd hasra vágta magát, és a végén kézzel-lábbal vergődött a fürdőszoba szőnyegen. Mindezt a játszi utáni kötelező kézmosás váltotta ki, amit eddig lerendezett egy sima toporzékolással (merthogy valahogy ezt nem szereti), de ez most nem volt elég. A vicces az volt, hogy kérdeztem tőle, hogy most ez Neki jó, amire közölte, hogy nem; mire megkérdeztem, hogy tudja e, hogy miért csinálja, amire a válasz az volt, hogy nem :) Ekkor kijöttem a fürdőszobából, amire ő abbahagyta a műsort, felállt és jött utánam.

Ma pedig (szintén a játszótérről feljövet) megállt a bejárati ajtóban és elkezdte ütni, miközben hajtogatta, hogy lépcső. Én, jó anya módjára kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjen lépcsőzni, de nem ment, viszont jöttek a könnyek, a toporzékolás, és a magas C (ilyenkor mindig pár oktávot emelkedik a hangszíne). Úgyhogy megálltunk az előszobában, és próbáltuk eldönteni, hogy most mi legyen. Aztán én feladtam kb 3 perc után, és hirtelen abbamaradt minden műsor, hívta Apát, hogy menjenek kezet mosni :)

Amit nehezebben tolerálok, az a kezdődő irigység :( Próbálom elterelni másfelé, de képes (lenne) a motorjáért élethalál harcot vívni, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen a hintában ül, vagy mondjuk homokozik.

Az első igazi

tavaszi hétvégén vagyunk túl :) Annyira szuper, hogy mindkét nap sütött a nap, és 20 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála! Kis túlzással minden percet kint töltöttünk, leszámítva az evést, és az alvást:) Igaz, szombaton voltunk úszni, illetve Ági szülinapozni is.
Itt ülök a gép előtt, és olyan fáradt vagyok, mintha valami teljesítménytúrán estem volna át, pedig "csak" a Nemzeti Színház kertjében voltunk délután. Mindenkinek csak ajánlani tudom, van játszótér (kicsi, de a célnak megfelel), lehet motorozni, felmenni a kilátóba, HÉV-et nézni, a hajó orrából nézelődni, ill. onnan lemotorozni, csak kifeküdni a fűbe (mondjuk, ez nálunk lehetetlen ;))

Bridget Jones sem csinálta volna jobban :)

Eljutottam ma step aerobic-ra, végre!!! Kimaradt 3 év edzés, és közben szültem is, így eléggé parázva indultam neki. Erősítésnek beszerveztem sógornőmet (Ágit), ő mégiscsak tudja, kit kell hívni, ha baj van.

Első lépésként sikerült elkésnünk, így lemaradtunk a bemelegítésről, és a koreográfia elejéről... ez rá is nyomta a bélyegét az edzés további menetére (legalábbis nálam). Igaz, azon a bemelegítés és a legjobb edző sem tud segíteni, hogy így 30on túl élből meg tudjam különböztetni a jobb lábamat a baltól, és ne azon agyaljak 2 lépés között, hogy most akkor melyik lábam melyik...Szóval így elég nehéz, főleg, hogy közben pörögni is kell(ett volna), meg tánclépéseket kombinálni, és közben figyelni a külsőségekre (mivel kb 1 méteres távolságból egy egész alakos én röhögött rajtam a tükörből), mint pl hajszerkezet, póló állás... stb. Ja, és mindeközben lehetőleg ne a step pad mellé, elé lépni :)
A koreográfiát nem sikerült még nyomokban sem elsajátítanom, de az alaplépésekre még emlékszem a régmúltból-bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha még ennyi "tudásom" sem lenne.

Mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan letelt az 1 óra (nem 45 perc), igaz kicsit megsüketültem, mert a fejem fölött volt az egyik hangfal, és aki járt már aerobic teremben az tudja, hogy egy ilyen helyen elég rendesen adnak a decibeleknek.
Az óra végén még kb negyed órát ültünk az öltözőben, és próbáltunk magunkhoz térni :)

Levontam a konzekvenciát: van még hová fejlődnöm (és ez így van jól). Nem adom fel, jövő kedden ismét nekifutunk, akkor reményeim szerint némi sikerélményről is beszámolhatok majd :)

Gólyahír

Kata barátném világra hozta kicsi lányát, Nórát :) Pici lány, nagyon sok jót kívánunk Neked!!! és persze Katám Neked és a Fiúknak is!
Remélem, nemsokára találkozunk!

Felemás

állapotban telt a hétvégénk. A múlt vasárnapnak "köszönhetően" Zoli már pénteken itthon maradt. Péntek jó volt, gyorsan eltelt, délelőtt levegőztünk egy nagyot, délután Roli nagyizott, Zoli számítógép szerelt, én meg nem csináltam semmit.
Szombaton voltunk Anyuéknál, ott is jó volt, este majdnem 8 óra volt hogy hazaértünk. És ekkor jött a feketeleves... már 10 körül kapizsgáltam, hogy nem lesz itt alvás, ugyanis a szomszéd (egy 20as évei elején járó csajszi) lakásból kezdődő buli hangjai hallatszottak. Z még optimista volt, biztos elmennek majd valahová... hát nem mentek...maradtak... elég sokáig... az utolsó emlékem hajnali fél 3kor volt, akkor néztem meg az órát, és végre elaludtam/elaludtunk Demjén Rózsi valamelyik remekbe szabott slágerére, amit karaoke verzióban hallhattunk... és igen, Roli 7-kor ébresztett. Hát mit ne mondjak, nem voltam valami szalonképes állapotban, de gyorsan bedöntöttem egy nagy bögre kávét, mosakodás, fogmosás, így valamelyest javítottam az összképen. Délelőtt Rolival lent voltunk a játszin, optimistán mentünk fel, biztos elalszik időben, de nem, akkor én kiborultam, sírtam egy kicsit, aztán végre elaludtak a fiúk valamikor 2 körül. Lenyomtak több, mint két óra szunyát, én addig olvastam, lustiztam, utána pedig mentünk Zoli anyukájához "ebédelni". Este hamarabb elaludtam, mint Roli.
Délután láttam a szomszéd csajszit, hát nem írom le, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben. Az a baj, hogy egyszer ezt már eljátszottuk, akkor az éjjel közepén sikeresen véget vetettünk a partinak, és utána megbeszéltük, hogy nem lesz többet ilyen. De mégis lett...

Remélem, hamarosan lesz egy igazi hétvégénk, amikor semmi és senki nem húzza keresztül a pihenésünket!!!